Azt hiszem, jogosan merül fel a kérdés azokban akik egy kicsit elgondolkoznak a magyar válogatott következő két mérkőzésén, mi is ennek a két találkozónak az igazi célja, vajon tényleg csak pontokban lehet kifejezni, mint ahogy azt a Sport Televízió egyik adásában tették. Az most a legfontosabb, hogy 0, 1, 2, 3, 4, vagy esetlegsen 6 pontot fog szerezni a világbajnokverő társaság... 

Persze nem kellene és nem is hat újdonságként, hogy a világban, és a sportban és persze a futballban is mára szinte mindent számokban mérnek, ez egyébként egy nagyon hasznos dolog, egy-egy kimutatás, statisztika nagyon sok mindent megmutatthat. Egy futballmeccsről készült statisztika is sok információt hordoz, szinte le lehet írni vele egy-egy meccs alakulását és azt, hogy miért alakult úgy az eredmény, ahogy.

Esetünkben a pontszámok, csak, hogy a számoknál maradjunk, megmutatják a magyar válogatott nem éppen rózsás helyzetét, hisz a csoportban 7 találkozót követően jelenleg 6 pontal a csoport 5. helyét foglalja el, amely nagyon messze van az áhított céltól, azaz a 2008-as Európa bajnokságra történő kvalifikálásától.

Azonban mondanék én valalmit, engem nem érdekel, hogy ezen a két meccsen hány pontot szerez a magyar válogatott, persze mindkét találkozón a győzelemért fogok szurkolni, de, ha elvonatkoztatunk a válogatott körülötti anomáliáktól és egy kicsit is elfogadjuk,  hogy a jövő válogatottját építi jelenleg Várhidi Péter, akkor azt gondolom nem a számok a legfontosabbak.

Szombaton és szerdán is bátorságot, hitet, akartot, elszántságot és egyéb érzelmekkel tarkított dolgokra számítok, persze, ha ez még eredménnyel is párosulna, nah az lenne csak az igazi Kánanán, de én jelenleg megelégednék azzal, ha továbbra is eltudnám hinni, hogy tényleg jó irányban haladunk, remélem minden magyar játékos megtesz mindent majd a sikerekért, és minden magyar szurkoló félre tudja, tenni az Olasz válogatott elleni mérkőzést, hisz itt vannak az újabb feladatok és ha a magyar válogatottnak nincs is igazi tétje, a másik két válogatottnak nagyon is van, így egy biztos, nem lesz könnyű dolgunk...

Hajrá Magyarok! 

Hol van már a tavalyi hó? – kérdeznénk sokan.

Egyrészt hibásan, hisz a magyar szólás eredetiben így szól:

No de hol a tavalyi hó?

Francois Villon – Ballada tűnt idők asszonyairól

Másrészt jogosan kérdezhetnénk mindkettőt a magyar-olasz meccs „hőséről”, Fabio Cannavaróról.

Még két óra se pörgött le Mejuto González utolsó sípszava óta, bizonyára van is még előttünk jópár óra, melyet kisebbfajta delíriumban töltünk, amit láttunk, egy darabig úgyse tudjuk hová tenni. A ritka csodák esetén ez a menete a dolgoknak, kell egy kis idő a feldolgozáshoz, a szervezet nem ehhez van szokva. Három napon belül kétszer van ünnep, előbbi az államalapításé, utóbbi pedig az álomalakításé. Alig hihető, szavak, jelzők után keresünk, és ha találtunk is, a történteket túlzások nélkül lereagálni képtelenség – van, akiből az örökké lelkesedőt hozza ki, másokból a szikár józant. Belőlem még a lelkes gyerek szól, ti pedig az elégedetlenkedő morgóst szoktátok meg, nézzétek el nekem ezt az inkonzisztenciát.

Marketing szakirányon végeztem, a szakdolgozatom is a labdarúgásunkról írtam. A labdarúgásunkról, amely mára focivá degradálódott. Hogy is szólt szegény megboldogúlt Puskás Öcsi bácsi klasszikussá váló mondata?

„Kis pénz kis foci, nagy pénz…”

Szegény Öreg Hölgy! Országa büszkesége, királynője volt, jelkép a legtöbb olasz szemében. Közel 100 év uralkodás, kisebb-nagyobb makulákkal, de hát az emelje a kezét, aki még nem volt hűtlen egy pillantással se. És elég volt egy év, egy rossz házasság, hogy az ország szégyene legyen.

Három szín, melyről több, mint száz millió embernek a haza jut eszébe. Így vannak vele a mexikóiak, az olaszok és hát szerény kis hazánk is. Utóbbi kettőről szól most a történet.

Augusztus 19-én este kilenc óra előtt Urbányi István az Újpest tábor előtt tapsolt,de nem önmagát ünnepeltette,hanem Kovács Zoltánt. Tette ezt egy olyan hét után amikor a szurkolói oldalakon más sem volt a téma az Újpest szimpatizánsok körében,minthogy az „ Urbinak mennie kell az Újpest kispadjáról”.Erre mit lép az ember:megünnepelteti az Újpest tábor kedvencét, a 2000-es évek Újpesti ikonját,több ezer ember ( beleértve a Kispest szimpatizánsokat is ) szeme láttára,majd mielőtt túl közel kerülne a szurkolókhoz megáll és úgy nézi az ünneplést. Hihetetlen,fantasztikus,ezek a szavak jutottak egyből az eszembe. Ez az ember valamit tud,még ha az Újpest szurkerek nagy része nem is szereti,nem beszélve az ellenfelek szurkolóiról akiknél gyakran a céltábla szerepét tölti be,nyilatkozatai illetve a szakkommentátori munkája miatt. Olyas valamivel rendelkezik ami csak nagyon kevés honi futballedzőben van meg:hihetetlenül jól bánik a szavakkal,nem az elcsépelt kliséket puffogtatja egyfolytában ( lásd Garami,Egervári mesteredzőket ) és gyakran olyan kerek egésszé jön ki a mondanivalójának a lényege,hogy azzal az ember egyszerűen nem tud nem egyet érteni vele. Akik gyakran látogatják az Újpest honlapját,azok hetente minimum egyszer találkozhatnak Urbányi interjúval,de van,hogy kettő is megjelenik egy héten belül. Bár jómagam sem tartozom az Urbányi fan klub tagjai közé,mindig várom a nyilatkozatait,mert érdekes dolgokat lehet belőle kimazsolázni. Lehet,hogy most sokan köveket dobálnának rám a legszívesebben,de hangsúlyozom,hogy nem az Urbi edzői munkásságát dicsértem,hanem a kommunikációját. Mert beszélni azt nagyon tud és nagyon is szeret,bár lehet,hogy pont ez lesz majd a végzete?