A Ferencvárosi Torna Clubról sosem mondható el, hogy a nyugalom szigete lenne. Szinte minden hónapban előkerül valamilyen ügy, valami ami újra feldúlja az amúgy sem túl békés állapotokat. Ez mostanában sincsen másképp, sőt…

 

Talán mind közül kezdjük a legfontosabbal: a futballcsapat az NB2 Keleti csoportjában küzd idén is. Ez az amit tavaly ilyenkor még a legvérmesebb ellendrukkerek közül is kevesen gondoltak volna, mi fradisták pedig egyenesen elképzelhetetlennek.

 

Mint tudjuk a Fradinak nem sikerült a pályán kiharcolni a feljutást. S hogy küzd, azt nem túlzás állítani látva a zöld-fehérek idei idénykezdetét, és a 30-on felüli veteránokból megerősített együttest korántsem tekinthető biztosnak, hogy a következő évet az első osztályban kezdi meg. Végtelenül szomorú ez a ferencvárosi fanatikusoknak, de ami még elkeserítőbb, hogy a focicsapat teljesítménye szinte mellékes tényező manapság az Üllői úton.

 

Hol vannak már azok az idők, amikor a Furulyás-Ináncsy „vészkorszak” után a Dámosy Zsolt vezette elnökséggel a Fradinál már-már látható volt a fény az alagút végén? Azóta a boxmenedzserből elnökké előlépett „DZS” már sehol sincsen – vagyis elnökségi tag, immár gyakorlatilag nulla hatáskörrel – és újra 1 emberként fordul a Fradi-tábor az új elnökség ellen. Rieb György és Berki Krisztián különös diósgyőri kapcsolatai Sallói Istvánnal, a paktum az MLSZ-el, most pedig a volt huligánokból összeálló biztonsági cég diktatórikus működése. Több ez, mint sok már nekünk. Minket szurkolókat – akikért az egész shownak mennie kéne – akarnak kitiltani a saját csapatunk meccseiről, mert nem értünk egyet a Kisteleki Istvánnal kötött erkölcstelen egyeszséggel. A Fradi-elnök utasítására a klub által alkalmazott „biztonsági emberek” a BKV elleni nyitómeccsen megfenyegették a szurkolókat, hogy megverik azokat, akik szidalmazni merik az MLSZ elnökét vagy a klub vezetését. A dolog most már odaáig fajult, hogy a tegnapi idegenbeli meccsen Kazincbarcikán, a leutazó szervezett szurkolói csoportok tagjait, önkényesen, szintén minden indok nélkül nem engedték be a mérkőzésre, aki pedig ezt mégis megpróbálta azok közül többeket bántalmaztak...

 

Ez lenne tehát ma a Ferencváros. Egy belviszályokkal teli egyesület, amely továbbra is csak sodródik az árral. És a jövőkép sem tűnik kevésbé sötétnek. Ami viszont felemelő a dologban, az, az, ahogy mi szurkolók kitartunk. Tavaly mindenki azt jósolta, hogy a kezdeti kimagasló érdeklődés csak egy divathullám, hamar elmúlik majd az NB2 varázsa. Aztán a bajnokság vége felé haladva egyre halkultak ezek a vélemények, a szurkolók úgy néz ki kitartanak, kitartunk. Talán, sőt biztosan ezért nem szűnt még meg a Fradi, és ezért fog létezni mindig is, amíg mi nem adjuk fel. Végül is ez a játék elsősorban értünk, szurkolókért szól.

 

Amíg zúg a Hajrá Fradi, addig zúghat a Fradi volt, Fradi lesz is.