Augusztus 19-én este kilenc óra előtt Urbányi István az Újpest tábor előtt tapsolt,de nem önmagát ünnepeltette,hanem Kovács Zoltánt. Tette ezt egy olyan hét után amikor a szurkolói oldalakon más sem volt a téma az Újpest szimpatizánsok körében,minthogy az „ Urbinak mennie kell az Újpest kispadjáról”.Erre mit lép az ember:megünnepelteti az Újpest tábor kedvencét, a 2000-es évek Újpesti ikonját,több ezer ember ( beleértve a Kispest szimpatizánsokat is ) szeme láttára,majd mielőtt túl közel kerülne a szurkolókhoz megáll és úgy nézi az ünneplést. Hihetetlen,fantasztikus,ezek a szavak jutottak egyből az eszembe. Ez az ember valamit tud,még ha az Újpest szurkerek nagy része nem is szereti,nem beszélve az ellenfelek szurkolóiról akiknél gyakran a céltábla szerepét tölti be,nyilatkozatai illetve a szakkommentátori munkája miatt. Olyas valamivel rendelkezik ami csak nagyon kevés honi futballedzőben van meg:hihetetlenül jól bánik a szavakkal,nem az elcsépelt kliséket puffogtatja egyfolytában ( lásd Garami,Egervári mesteredzőket ) és gyakran olyan kerek egésszé jön ki a mondanivalójának a lényege,hogy azzal az ember egyszerűen nem tud nem egyet érteni vele. Akik gyakran látogatják az Újpest honlapját,azok hetente minimum egyszer találkozhatnak Urbányi interjúval,de van,hogy kettő is megjelenik egy héten belül. Bár jómagam sem tartozom az Urbányi fan klub tagjai közé,mindig várom a nyilatkozatait,mert érdekes dolgokat lehet belőle kimazsolázni. Lehet,hogy most sokan köveket dobálnának rám a legszívesebben,de hangsúlyozom,hogy nem az Urbi edzői munkásságát dicsértem,hanem a kommunikációját. Mert beszélni azt nagyon tud és nagyon is szeret,bár lehet,hogy pont ez lesz majd a végzete?