"Szögezzük le: Florentino Perez pillanatok alatt kavarja fel az állóvizet. Nem feledhetjük azt sem, az ő szavának súlya van, még akkor is, ha olyan elképesztő sületlenségeknek tűnő nyilatkozatokkal hívja fel magára a figyelmet, ahogy azt tette 2000-ben. Csak a történeti hűség kedvéért: ebben az évben járt le Lorenzo Sanz, akkori Real Madrid-elnök mandátuma, és tisztségének megújítását csak egy olyan nyilatkozat tehette bizonytalanná, amelyet Senor Perez adott." - indít vendégszerzőnk, KoppányiG, kinek a megalomán presidentéről szóló írása egészében a tovább után olvasható.Szögezzük le: Florentino Perez pillanatok alatt kavarja fel az állóvizet. Nem feledhetjük azt sem, az ő szavának súlya van, még akkor is, ha olyan elképesztő sületlenségeknek tűnő nyilatkozatokkal hívja fel magára a figyelmet, ahogy azt tette 2000-ben. Csak a történeti hűség kedvéért: ebben az évben járt le Lorenzo Sanz, akkori Real Madrid-elnök mandátuma, és tisztségének megújítását csak egy olyan nyilatkozat tehette bizonytalanná, amelyet Senor Perez adott. Lehullajtotta a leplet a klub óriási tartozásáról, egyúttal pedig Sanz szavahihetőségén is csorbát ejtett. Mi több, az ősi rivális Barcelona csillagával, Luis Figóval kampányolt. Kampányolt, és ez volt már akkor is a nyerő stratégia. Sanz bukott, Perez nyert, Figo jött, a galaktikus szó pedig új értelmet nyert. Érkeztek szépen a csillagok- Zidane, Ronaldo, Beckham, Owen. Emellett pedig olyan súlyos hibákat ejtett a közönséget mindig megosztó elnök, mint del Bosque edző elküldése egy bajnoki cím megszerzése után, vagy a középpálya rakkolós motorjának, Makelelének az elkótyavetyélése.
A mezek fogytak, az eredmények a kezdeti (több, kevesebb) siker után nem jöttek. Pontosabban jöttek, csak azt a Bernabeu környékén nem túl repeső szívvel fogadták: 3 évig egyetlen új trófea sem került a madridi vitrinbe. Hosszasan lehetne sorolni a rossz igazolásokat, a galaktikusok fásultságát, ez a cikk azonban nem erre hivatott. Tény: az idei - tavaszi meneteléstől eltekintve - pocsék szezon, Calderón választási csalása és lebukása, valamint az ideiglenes elnök mandátumának lejártával Senor Florentino úgy érkezhetett meg az elnöki székbe, mint a Messiás. Tanult-e a hibáiból? Ezt 1-2 hónap távlatából nehéz megmondani, viszont a megalomániája sem a régi… annál sokkal nagyobb. Minden évben új világklasszist igazolni? Hogyne… kicseréli az egész csapatot, azt, amelyik azért valahogy csak összeharácsolt két bajnoki címet (igaz, a BL-ben rendre szégyenteljesen szerepelt.) És mit kap ezért cserébe? Üdvrivalgást, futballeksztázist.
Két Aranylabdást egy csapatban tudni sem utolsó dolog, de egy átigazolási időszak alatt venni ennyit, hát az már tényleg valami. Perez habfehérbe öltöztette a jófiú szerepét játszó zsenit, Kakát és a kis durcás, bulvárkirály, Paris Hilton-szomorító Cristiano Ronaldót. Utóbbi átszámítva 500.000 Ft-ot keres majd óránként, még alvás közben is, mezéből a bemutatását követően pedig percenként legalább 50 fogyott. Szép számok, és az is biztos, Perez és a Madrid-kassza marketing és anyagi szempontból még ilyen összeg (94 millió euró) kiadása mellett sem fog rosszul kijönni a transzferből. Emellett érkezik még a királyiakhoz a fél Európa által körbeudvarolt Karim Benzema. És itt jön a csavar: Perez - átmenetileg - elhallgattatja azokat, akik pár éve azért utálták ki az elnöki székből, mert szerintük a védőkre sajnálja a pénzt, és ott csak „Pavónok” futkosnak, ami a csapat eredménytelenségének rákfenéje. Most aztán leigazolta Albiolt, aki ráadásul spanyol is (!); ezt nem győzte kihangsúlyozni a bemutatásnál. Nyomatékosította, hiszen terve szerint spanyolokkal és klasszisokkal tölti meg a Madrid keretét. 
Na akkor nézzük csak: eleddig érkezett egy brazil, egy portugál, egy francia, egy spanyol. Spanyol nevekkel van tele a madridi sajtó (Xabi Alonso, Arbeloa, David Silva, Villa), amely pletykákból valószínűleg a legtöbb (ha nem mind) kútba esik. Ezzel el is érkeztünk Florentino és a 22-es csapdájához. A jelszó: vakítsuk a parasztot! Agyatlanul, kívülről nézve szinte konzekvencia nélkül röpködnek a százmilliók, miközben 10 játékos eladásáról szól a fáma. Mintha az lenne az egész projekt lényege, hogy „le a calderóni útról!” Kidobni a legtöbbet, ami az ősz Hókuszpók nevéhez fűződik, mert az nem pompás, nem csodálatos, nem eszményi. Itt megemlíteném Huntelaar példáját, aki játékával senkit nem kaszált el térdből, de azért, ha beállt, szépen lövöldözte a gólokat. Az idei projektbe, úgy tűnik, már nem fér bele, Valdanóék már-már két lábbal rugdosnák Stuttgartba. Félreértés ne essék: nem tisztem védeni Calderón munkásságát, kétségtelen, hogy legalább annyit ártott a klubnak, amennyi hasznot hozott.
Pereznek, úgy látszik, megint egy dolog fontos: tudatosítani egyfajta felsőbbrendűséget, amelyet szerinte a Real Madrid képvisel. Mindegy, hogy mennyibe kerül, de ezt kell tudatosítani a világgal. Nagyszerűen szemléltetik ezt az idei játékos-bemutatások. Újságírók százai, ezrei, nézők tízezrei (egy esetben teltház) figyel és dobja hanyatt magát, miközben Florentino közli elhivatott arckifejezéssel és Csehov-monológnak beillő beszédével, hogy ez a klub minden futballista álma, és hogy jól döntött az illető, amikor Madridba tette székhelyét. Kétségtelenül hangzatos, jó propaganda, az viszont már sokadjára feltűnő, Perez itt sem tud kibújni a bőréből: a kb. tízperces bemutatásokon kb. hatot-hetet ő beszél végig. A hatásvadászat persze egyből ráragadt a pimasz portugálra, aki prezentációján a közös „Hala Madrid!” felkiáltás előtt beszámolt a Bernabeu népének, nehogy ütemet tévesszenek. Benzema lenyúlta Ronaldo ötletét, de még fel sem készítette a közönséget arra, hogy készüljenek a csatakiáltásra. 
A publikum így is résen volt, a francia csatártól elég volt egy Ricky Martinos „un, dos, tres” is ahhoz, hogy a madridisták vegyék a lapot. (Benzemától azért az is szép dolog volt, hogy megtanult pár mondatot spanyolul.) Perez meg ott mosolyog a háttérben, mintha csak azt gondolná, ezt a lelkesítést ő sem csinálhatná jobban.
A publikum így is résen volt, a francia csatártól elég volt egy Ricky Martinos „un, dos, tres” is ahhoz, hogy a madridisták vegyék a lapot. (Benzemától azért az is szép dolog volt, hogy megtanult pár mondatot spanyolul.) Perez meg ott mosolyog a háttérben, mintha csak azt gondolná, ezt a lelkesítést ő sem csinálhatná jobban.Nem egy visszahúzódó elnök, az biztos, de arra mindig ügyel, hogy a protokoll és a futball-etikett határait ne lépje át. Nem véletlenül nem szólt be kétnaponta valamit Sir Alex Ferguson az idei Ronaldo-hírdömping során, nem úgy, ahogy tette azt tavaly Calderón elnöklése idején… Pereznek tekintélye van, és ezt ő maga is pontosan tudja. Senor Florentino intézte eddig a futballtörténelem két legdrágább transzferét, és most ugyanennyit hozzátett; immár a top 4 az ő nevéhez fűződik. Az első Perez-éra válságjegyei abban mutatkoztak meg, hogy a csapategység meccsről meccsre egyre jobban megbomlani látszott, a megannyi világsztár nem volt képes alkalmazkodni egymáshoz egy idő után. Perez azt mondja, tanult a hibáiból, és ezt egy olyan interjúban teszi, ahol kifejti, az eddigi négy igazoláson kívül még kettő érkezik, és cirka tíz játékos távozik a jelenlegi keretből. Kicsit ambivalens, nemde?
Az természetes, hogy amíg nincsenek meccsek, nincs eredménykényszer, ezek a nevek minden madridistának lúdbőrzést okoznak és semmi okuk kételkedni kedvenceik bárminemű verhetőségében, de ugyan ki gondolta volna annak idején, hogy egy Figóval, Zidane-nal, Raullal, Beckhammel, Ronaldóval teletűzdelt csapat több szezonon keresztül ég, mint a Reichstag? Talán annyian, amennyien idén nyáron teszik ezt. Az már most megállapítható tehát, hogy a megalománia Florentino Perez fondorlatos kis személyiségében nem csökkent, a kiadott százmilliók és a Hollywoodot idéző játékos-prezentációk pont az ellenkezőjéről árulkodnak. Azt viszont, hogy Perez tanult-e a korábbi hibákból, csak az eredmények fogják elárulni. Kíváncsian várjuk!
