Zalalövő határában a vének látni vélnek egy furcsa jószágot az égen. Hát ilyet még nem hozott a szél Zalába, állítják. A teskándi rokonok szerint léghajó, hah, egy frászt. Egy főnixmadár lesz az, ismerős névvel a szárnyain, csőrében új mezekkel, egy hálónyi labdával. A városkán végigfut a madár árnyéka, aprók, nagyok a tányéron hagyják a káposztát, feltépik a kertkaput, nehogy lemaradjanak a pillanatról. Lehellet megszegik, amint leteszi a gépet a klubház előtt a lökött madár, majd szétoszt pár tollat és kártyanaptárt a tátott szájú gyerekek közt és a zöld felé indul. Megáll a korlátnál, végigfürkészi a vígan tréningező lövői srácokat, egy-egy cselnél felszisszen, majd az ünnepi féldekás után udvariasan elköszön - a vasárnapi viszontlátásig.

Stadler bizonyára az ország minden kistérségében rendelkezik barátokkal, abból a korból, amikor még a német turisták is az akasztói Westfalen csodájára jártak a siófoki strand helyett. Hiába van messze Zalalövő a Solt-Akasztó tengelytől, Stadlert ezúttal ide hívta a baráti szó - másképp fogalmazva, ide vetette jósága és labdaszeretete. Börtönviselt, ezerszer lecsalózott ember létére mégis becsülendő benne a szándék, hogy szeretne valamit adni azoknak, akik ezért a játékért élnek. Mezt, stoplist, jó szót, akármit.

Az arénát azóta megette a gaz, szépen elrohadtak a lépcsők, elporladt a beton, pontosan úgy pusztult le, ahogy a focink egésze. Labdarúgók híján jöttment tulajok és szponzorok játszótere lett az enbéegy, elértéktelenedtek a nagy szavak, tucatszám hulltak porba a szép elképzelések és velük együtt a klubok, egyiket követte a másik. A ligát hullámvasútra ültették: a szurkolók egy része hitét, a vezetők nagy része hitelét vesztette, villanyfénynél, pár száz nézővel ment a szenvedés.

Eközben a történelem bizonyára legsikeresebb juhásza szépen kiismerte magát a bíróság-kóter mikrokozmoszban, de a szándékai semmit sem változtak. Bő tíz éve, a kényszerszünet előtt is azt a két dolgot csinálta, amit most: pénzt és ötleteket. Jutott, adott, mint most a lövőieknek, akik olyan szerencsésnek érezhetik magukat, mintha egy vakon kitöltött szelvénnyel nyerték volna meg a lottóötöst.

Pedig más ez, mint a nájntíz derekán. Most nem a régi Stadlerre van szükség, nem kellenek birodalmat építő milliók, se stadiontervek meg tehetségnevelde, se nagy ugrás az enbéegybe. Kis csapat kis vágyai: gatya, csuka, sípcsontvédő. Mégis, milyen nagyok... Holott a határtalannak hitt bankszámla vonzóereje legalább olyan látványos, mint anno, a pusztai varázslás idején: a járástól a spiccig egyesületek sora remeg, hogy részesüljön a jólelkű Józsi úr vagyonából és adakozó kedvéből. Neki még mindkettőből van bőven, és mint ilyen, ritkán látott jelenség a szűkre szabott pénztárcából dolgozó hazai sportéletben. Nem hiszem, hogy akad sporttelep az országban, ahol ne várnák szívesen ezt a főnixmadarat.