Augusztus 16.-án délután 7 órakor kezdődik a Honvéd idei csúcsmeccse, a Hamburger SV ellen. Nem hazudok, ha azt mondom, Magyarország jelenlegi legjobbja küzd meg a német kikötőváros gárdájával. Tény a Loki még mindig erősebbnek tűnik, akár a Szuperkupát nézzük, akár a keretet. De ebben a pillanatban a Honvéd a tabella éllovasa, valamint a piros-feketék az egyetlenek, akik hozták a – már nem is annyira – kötelezőt. Ahhoz se fér kétség, hogy ez a gárda minden tekintetben a német alatt van: ki akarná összehasonlítani Genitot Van der Vaarttal – aki valószínűleg még megtisztel minket, mielőtt a blancokhoz szerződne. A pénzügyekben, szurkolói háttérben, bajnoki potenciálban szintén eget rengető a különbség, bár a háttér a magyar klubnál is biztosított.
A jegyárusítás már megy, a 4-5 ezer, illetve a legjobb, 10 ezres jegyárak csak magyar szinten borsósak, viszont a bérletesek igen olcsón kilátogathatnak a Szusza Ferenc stadionba. Mondhatjuk, magyar szinten is kötelező a „Barbie-ház” megtöltése. Ha a Ferencváros – Feyenoord meccs az év meccse volt, akkor erre az évre a Hamburg jut – sajna a Valenciáról már lecsúsztunk. Ennek függvényében nemcsak a honvéd-fanokat várják, hanem minden magyart.
Vass László pályaedző lát esélyt a győzelemben. Ez szerintem a minimum. Szerinte szervezett játékkal és nagy akarással lehet esélyük. Hozzáteszem, ezzel minden profi csapatnak esélye lenne ellenfele ellen. Ha a magyarok több meccset megfigyelnének, ha tényleg felkészülnek a kikötővárosiakból, akkor nyerni fognak. A németek bizonyosan nem kezelik le a Honvédot, bár az oldaluk szerint inkább a hazai meccset akarják behúzni. Az első lekezelő nyilatkozatok óta már javult a kommunikációjuk, de biztosra vehetjük, csak félig lesznek a pályán. Mert bár a német kötelességtudó munkás, mindig a fontosabb meccsre koncentrál. 19.-én a Leverkusen látogat a HSH Arena-ba, mondanom se kell, a gyógyszergyáriak nagyobb falatnak ígérkeznek, mint Puskás és Döme klubja.
Leginkább ezért van esélye a Honvédnak. A nagy akarás, a taktikai fegyelem sikert arathat itthon, ami nem csak pontosztozkodást jelenthet. A baj csak az, hogy „fiainkra” épp ez nem jellemző.
Mit lehet akkor várni? Biztosat senki se mondhat. A Kispest talán az évtizedekig nem játszhat ilyen nívós ellenféllel, de igaz ez a múltjára is. A remek hazai szereplés már évek óta semmit se jelent a nemzetközi porondnál, így még inkább kíváncsian várhatjuk, mit alkotnak utolsó fecskéink. Lehet nagy falat lesz ez a szendvics, de ha beosztják, csak még jobban megjöhet az étvágyuk.
