A következő írás Greenlions nevű vendégszerzőnk alkotása:

Nyár derekán az ember vízpartra vágyik. Kinek a kerti kis gumimedence, kinek a szabadstrand, esetleg a Balaton partja, másoknak a francia riviéra jut. A sikeres nemzetközi szereplés miatt a győri szurkolók legelvetemültebb része a sorsolás szeszélye folytán az utóbbira tervezték rövid kiruccanásukat, bár nem annyira a bársonyos homokos part, a bomba nők, mint inkább csapatuk elkísérése motiválta őket, hogy utazzanak. Utazzanak, busszal, 2×1600 km-t, ami egy emberes távolság, még a mai felgyorsult világban is. Meg hát egyébként is: francia csapatokat nem sűrűn sodor a sors az NB1 legjobbjainak útjába, így aki csak tehette (idő és pénz is volt), megcélozta Montpellier-t.

Na, ilyet még úgysem csináltunk. Győztek a spanyolok, agyonrúgtak mindenkit a hollandok, eltelt egy hónap és várhatunk megint 4 évet. Hogy ne vágjuk ilyen rövidre a dolgokat, kiosztunk pár díjat, de ehhez segítségre van szükségünk. Szavazni muszáj, ezt South Park-Stan és P. Diddy óta tudjuk, szóval "Here are the nominees for the..." haladjunk tovább.  
UPDATED: Stohl Buci keze és a mappa összeért!

Scorsese Casinojában Sam ’Ace’ Rothstein bírt hasonló jelentőséggel, mint manapság Paul, a világ leghíresebb polipja. Nagyon tudhat valamit a sok nemzet által magasztalt, mások által a tányérba kívánt totem, aki jóstehetségével kispadra ültette a sárga párducoroszlánt (vagy mi a jóélet az). Félhivatalosan már ő a vb kabalaállata, és ha gazdái nem bosszulják meg az elődöntős választását, 2012-ig is kitolhatja ezt a szerepet. (Tényleg, meddig él egy polip?)

Reszkess, Hollandia, a (szinte) tévedhetetlen sokkarú jószág újfent a hispánokra tett.
 

Olyannyira VB-mentes ez a nap, hogy a szokásos meccsbeharangozók helyett itt az ideje kiválasztani a torna álomcsapatát. A lista – ahogy a blog is – szubjektív, a formáció talán túlzottan támadó, de még így is sokan a padra szorultak azok közül, akiknek talán helye lenne ebben a kezdő tizenegyben. Bár még két meccs tartogat izgalmakat, nagy hatással nem hinném, hogy lenne az összeállításra (hacsak valaki nem rúg 3 öngólt). Ahogy idén egyre divatosabb, ez a csapat is egy klasszikus, előre tolt ékkel sáfárkodik, mögötte azonban szépen sorakoznak a gólvágók. Tovább a listához…

Hollandia ellenfélre vár. A döntő másik résztvevője a multikulti német, vagy a vártnál kissé haloványabb spanyol válogatott lesz. Érdemes-e bármit is jósolni? Nézzük a részleteket.

Te jó ég, már csak négyen vannak. Akárhogy becsméreltük a színvonalat az elején, a vb az vb, és hiányozni fog. Reméljük, hátra van még négy jó meccs. Ebből ma egyet letudunk.

Feltámadt az európai futball. A Dél-Amerikát az egekig magasztaló poszt félig befuccsolt, mint ahogy a nagy latin nemzetek válogatottjai is (egy kivétellel). Ez az egy kivétel Uruguay, amely Hollandiával csap össze – nézzünk egy kis elemzést róluk.

Igen, ez a sor a Magyar Televízió orrvérzésig játszott VB-dalából van kiragadva, talán aki ezt papírra vetette sem gondolta volna, hogy ennyire beletrafál a világbajnokság talán legnagyobb problémájába. Az elképesztően vérszegény első kör után a másodikban végre megérkeztek a gólok is, de valahogy mindenki érzi, hogy bizony ez még nem az igazi, sőt… Ha így megy tovább, komoly gondban leszünk néhány év múlva, mikor az afrikai VB emlékezetes mérkőzéseiről próbálunk nosztalgiázni egy sör mellett.

Kicsit erős cím, nemde? Ha viszont megnézzük az első két kör eredményeit, a csapatok mutatott játékát, ez az erős felütés sem tűnik annyira utópisztikusnak. Ki nyeri a VB-t?- kérdezzük négyévente. „Jók az olaszok, angolok, franciák, spanyolok, németek, meg odaérhet Dél-Amerikából Argentína vagy a brazilok”. Hát most nem. Dél-Amerika oktatja a világot, Európa nagyágyúi pedig szenvednek.

A világbajnokságok idején gyorsabban telnek a napok, még akkor is, ha egy-egy meccs maga az örökkévalóság. Nem vagyunk továbbra sem elkényeztetve piszok jó játékkal, fordulatos meccsekkel, de a helyzet azért biztatóbb, mint három napja. Lejátszottak azóta ugyanis 8 meccset, ezek elemzése következik.

 …az egyszerű, ámde pikírt magyar szurkolótól, reflektálva az első csoportkör első felére - két félidő és két sör között: 

- Ezek hogy a „vérzivatarba" nyertek EB-t?

- Ez az ember hogyan lehet még mindig szövetségi kapitány?

- Ezek hogy verték ki az oroszokat?

- Ezeknek miért nincs soha normális kapusuk?

- Biztosan illik a stúdióból tornacipőben szakérteni?

- Meddig fújjátok még?

- Mi mé’ nem vagyunk kinn?

Kiosztottunk pár díjat is, amelyek megtekinthetőek a tovább gombra kattintva.

Pedig nagyon vártam. Ez még mindig csak az első nap volt, biztos lesz jobb is. Talán már ma. A VB első két mérkőzésén majdnem kétszer aludtam el, ami egyrészt a vizsgaidőszaknak tudható be, de leginkább azért, mert nem voltak jó meccsek a nyitónapon. Izgatottabban vártam az esti összecsapást, mert ugyan tettem egy kis pénzt is az urukra, mindemellett a Suárez-Forlán csatárkettős igazán szimpatikus duó. Lássuk be, ez nem egy holland bajnoki volt nevenincs védők ellen… 

A H-csoport egyértelműen arról szól majd, hogyan küzd meg az esélyesség terhével a hispán gárda. 2008-ban átlépték árnyékukat, de a végső sikerhez most még annál is nagyobb bravúr kell majd. Első lépcsőként Svájc, Honduras és Chile állja útjukat.

Spanyolország

Az Európa-bajnok a torna egyik legnagyobb esélyese. Selejtezőcsoportját 100%-os teljesítménnyel nyerte meg. A ’Furia Roja’ 10 meccsén 28 gólt lőtt, és csak ötöt kapott (Spanyolországban egyet sem). A lőtt gólok egynegyedét a nemrég „katalánba öltözött” David Villa vállalta magára. Ékpárja a sokak által csábított Fernando Torres lesz. A padot koptatja majd minden bizonnyal az év felfedezettje, Pedro, a valenciai Juan Mata és a baszkoknál pallérozódó Llorente. Következik a világ legjobb középpályája: Iniesta, Xavi, Fabregas, Xabi Alonso, David Silva. Minden bizonnyal szeretne néhányszor szóhoz jutni Busquets, Javi Martinez és Jesus Navas is. Señor del Bosque-ra hárul a feladat, hogy ebből a klasszisáradatból kiválasszon mondjuk négyet a meccsek előtt. Nem könnyű…

Az F-csoport küzdelmeiben a Squadra Azzurra feladata nem túl vészes: Paraguay és Szlovákia mellett az új-zélandi válogatottat kell maga mögé utasítania.

Olaszország
 

Egy poszt erejéig tavaly már foglalkoztunk a címvédővel. Azóta nem sok minden változott. Lippi természetesen ragaszkodik a megszokott keretéhez, pár fiatalt becsempészett, és a Konföderációs Kupán mutatott gyatra teljesítmény ellenére veretlenül nyerték csoportjukat. Ehhez néha ugyan szerencse is kellett (Kaladze öngól-duplája, 90. percben gól az írek ellen), nem von le semmit az érdemükből.

E-csoport: Ismét egy olyan négyes, ahol előre borítékolható a csoportgyőztes, a magyarok elleni 6-1 jó ómen lehet a tulipánosok számára, nem lennénk meglepve, ha ezentúl minden világverseny előtt felkérnék egy táncra a magyar legényeket.

Hollandia

A csoport toronymagas esélyesének, a holland válogatottnak a legnagyobb problémája a későbbiekben éppen abból adódhat, hogy a remek kezdés, sima csoportgyőzelem a későbbiekben mennyire üt majd vissza. Nem kell túl messzire visszamennünk az időben, a 2008-as EB halálcsoportjában megszerzett 9 pont, félelmetes gólarány, látványos játék után egy közepes orosz csapat is meg tudta állítani Van Basten talán túlzottan is magabiztos legényeit. Időközben Dzsudzsák Balázs közeli jóbarátja, Bert van Marwijk vette át a válogatott irányítását, a kezdőcsapaton, taktikán persze, hollandokról lévén szó ez nem igazán látszik meg, de ebben legalább akkora szerepe van a mezei, ismeretlen utánpótlásedzőknek is, mint a jelenlegi kapitánynak. A közelmúltban több sikertelen próbálkozás is történt a magyar labdarúgásban a holland stílus átvételére (Wilko van Buuren, Erwin Koeman), a lényeg azonban sajnos lemaradt, a hollandok csapatai (és nem csak válogatott szinten) ugyanis korosztálytól függetlenül ugyanazt a totális focira törekvő játékot erőltetik minden meccsen, míg nekünk maradt a kaotikus, gyáva játék, de ugye ez most egy másik történet.

A "D" jelű kvartettben a mindig esélyes németek elől a szívós szerbek, a ghánaiak, valamint az ausztrál nemzeti tizenegy igyekszik elhappolni a továbbjutást érő helyeket. Nézzük ezt a csoportot! 

Németország

A’40-es évek elején ez a német válogatott nem futhatott volna ki a gyepre. Szerencsére azok az idők elmúltak, de nézzük meg a mai honosítás-mizéria, illetve a globalizáció okozta, futballt is elérő hatásokat. A német válogatott játékosai: Dennis Aogo, Serdar Tasci, Jerome Boateng, Sami Khedira, Mesut Özil, Marko Marin, Piotr Trochowski, Lukas Podolski, Mario Gomez, Cacau, Miroslav Klose. Ez pont 11 játékos, és bár kapus nincs köztük; ha valaki felkapna egy kapuskesztyűt közülük, egy komplett csapatot adnának ki. A fenti játékosok bírnak török, nigériai, lengyel, brazil, bosnyák, tunéziai, ghánai felmenőkkel is. A Nationalelf játékosainak beválogatása, annak miértje, a merítés lehetőségei megérne egy komoly etnográfiai tanulmányt.

A C-csoport beosztását elnézve még a leglelkesebb fociszurkolók is felsóhajtanak: tényleg szükség van 32 csapatra?

Anglia

Nincs a földkerekségen még egy olyan csapat, mint az angol, ezzel tényleg kár lenne vitatkozni. Mi azonban itt nem feltétlenül a játéktudásra gondolunk, a háromoroszlános válogatott annyiszor égett már le különböző világversenyeken, hogy már csak ez a tény is óvatosabbá tehetné a szurkolóit, játékosait…

Az esélylatolgató rovatunkat a B-csoporttal folytatjuk, ahol a rapszodikus teljesítményre képes argentinok dolgát Dél-Korea, Nigéria és Görögország igyekszik megnehezíteni.

Argentína

Diego Maradona és csapata igen rögös úton jutott Dél-Afrikáig. A világ egyik legjobb keretével rendelkező legenda mégis úgy ünnepelte a kijutást, mintha VB-t nyert volna. Obszcén szavakkal, mozdulatokkal, flegmán örömködött a kvalifikációt érő, Argentína híréhez viszonyítva siralmas 4. helyen a dél-amerikai zónában. Odahaza elfogadható mérleget tudhattak magukénak - Paraguay és Ecuador ellen döntetlen, brazil siker Rosarióban, a többi mérkőzésen hazai siker. Ám ahogy kitették lábukat Argentínából, katasztrofális teljesítményt nyújtottak. Kikaptak Ecuadorban, Paraguayban, Kolumbiában, Chilében. Bolíviában egy 1-6-os zakóba futottak bele. Peru és Brazília ellen egy-egy x-re futotta erejükből, és csupán 2 győzelmet könyvelhettek el távol hazájuktól.

 Hamarosan kezdetét veszi az év legjobban várt sporteseménye, természetesen az Az benn volt! blogon is számtalan bejegyzéssel jelentkezünk majd a világbajnokság kapcsán. A kezdésig hátralévő napokban a csoportokról olvashattok részletesebben. A házigazdákat és a VB ezüstérmes franciákat felvonultató A csoport végső kimenetele tartogathat meglepetéseket...

Dél Afrika

A házigazdákról talán a legbeszédesebb adat az lehet, ha megemlítjük, hogy a teljes mezőnyből csak Észak Korea szerepel nálunk gyengébb pozícióban az aktuális világranglistán. Azzal természetesen eddig is tisztában volt mindenki, hogy miért erre az országra esett a FIFA választása, mikor már eldöntött tény volt, hogy Afrika is rendezhet egy világbajnokságot, de maga a tény, hogy mióta VB-ket rendeznek, most van a legnagyobb esély a házigazda már csoportkör utáni kiesésére, az mindenképpen aggodalomra adhat okot a nemzetközi ladarúgó szövetség háza táján.

Éppen ezért könnyen elképzelhető a FIFA részéről egy kis „segítség”, amennyiben már a vuvuzelák mágikus hangja sem ad elég erőt a Bafana-bafana tagjainak, Blatter többször is bizonyította, hogy nem szívbajos, ha a bevételek maximalizálása kerül szóba, talán említeni sem kell, az ázsiai VB, mint örök szégyenfolt ennek legékesebb bizonyítéka.

A házigazdáktól senki ne várjon őrült támadófocit, a régi-új edző, Carlos Alberto Perreira, akár Dunga édesapja is lehetne, brazil létére elsősorban a kőkemény védekezésnek a híve, így a csapat vázát is elsősorban a hasonló felfogású játékosokra építette. Ennek egyik legfontosabb alappillére a Premier League-ben légióskodó Aaron Mokoena.

“Köszönöm az Internek, hogy meg akartak szerezni tavaly nyáron. Most nagyon boldogok vagyunk, hogy mi lesz a későbbiekben, meglátjuk. Soha nem volt részem még ekkora ünneplésben, leginkább az elnökünk miatt örülök, ő nagyon megérdemelte ezt a trófeát. Sokat küzdöttünk érte, mindent beleadtam és nem szeretnék leállni, akkor sem, ha már elmúltam 30 éves.”

Sokan emlékezhettek még az übergagyi, címben szereplő amerikai filmre Jennifer Garner főszereplésével, az egyik napról a másikra rivaldafénybe kerülő Diego Milito története szintén Hollywoodért kiált, de mint az ismét kiderült, az élet a legnagyobb rendező. Győztes gól a Roma elleni olasz kupadöntőn, győztes gól a Siena ellen a bajnokság utolsó, sorsdöntő meccsén, laza duplázás a Bajnokok Ligájának döntőjén, fontos gólok a Chelsea, a Barcelona, a Milan ellen

„Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!” Ismerős az idézet? Simon Tibortól származik. Ő biztos kikelne magából a tegnapi fordulót látva.