Ahogy azt olvasni lehetett, az Ajax szerződtette Miralem Sulejmanit, az elmúlt idény legjobb fiatal játékosát. Az átigazolás ténye egyáltalán nem meglepő, a 16,25 millió euros vételár annál inkább, becsületes summa, nyári toptenes összeg egy alig 20 éves spílerért, aki 1, azaz egy, szezont húzott le eddig a bajnokságban. A Heerenveen kegyetlenül jól jár mindezzel: a klub előbb sztárrá teszi az embereit, majd hülyére keresi magát, miközben szinte minden idényt kupás helyen zár, sőt, egyszer még a BL-főtábláig  is eljutott. Tanulságos játékospolitika egy fríz csapat példáján.

Több mint tíz évet kell visszasétálni az időben, egy bizonyos Jon Dahl Tomasson nevű  dán taknyos érkeztéig, aki utánpótlásszinten és alsóbb osztályban termelt rendesen, mégis hazáján kívül aligha ismerték a nevét. Tett érte, hogy 1997 nyarán a Newcastle elvigye: két és fél év alatt 37 bajnoki gólt lőtt, kétszer volt a legjobb góllövő, aminek köszönhetően válogatott - és keresett termék - lett. Miután Angliában a labdával alig találkozott, hazatért a Feyenoordba és befutott. A Tomasson eladásával kieső kábé 15-20 gól megszerzését egy szintén alig ismert fiatalemberre, Ruud van Nistelrooyra bízta a klub  legendás edzője, az utánpótlást behatóan ismerő Foppe de Haan. RVN tucat fölött hozott, szóval teljesítette a küldetést. A PSV 6,3 millió euronak megfelelő összegért vette meg Ruud játékjogát, megdöntve az országon belüli átigazolási rekordot. Innen datálhatók a zsinórban összerugdosott gólkirályi címek.

A következő évek kevésbé voltak sikeresek üzleti szempontból, sem a szerb Samardzic, sem a nagy tehetségként emlegett Lurling nem dobta meg a klubkasszát, habár tisztességesen lövöldözték a gólokat. Lurling azóta se közelítette meg a frízeknél mutatott gólképességét, tegyük hozzá, sikerült elmennie a Feyenoordba peremembernek, ezzel karrierje gyönyörűen meg is tört - jelenleg a Bredában focizik. Jobb üzletnek bizonyult a svéd Marcus Allback szerződtetése: ő már 27 évesen, kész focistaként, külföldi kalanddal a háta mögött állt munkába. Másfél év alatt 25 gólt lőtt, gyakorlatilag minden második meccsen betalált. Miután az Aston Villa letette a 3 millát, náluk folytatta. Helyére Gerald Sibon, egy egykori ajaxos jött, majd továbbállt Eindhovenbe.

Ekkor nyílt meg a kapu korunk egyik legkeresettebb játékosa, Klaas-Jan Huntelaar előtt, aki kölcsönévei alatt hiába focizta szét a másodligát, a PSV inkább légiósokba feccölte a pénzt. Lecsapott rá a Heerenveen, Hunti pedig hálából bekapcsolta a gólgépet. Első évében 17-et vágott, majd ezt megismételte egy félszezon alatt. Az Ajax 9 milliót pakolt le az asztalra, újabb belföldi átigazolási rekord keretében.

Még jóval KJH előtt került a klubhoz egy görög ifista, aki soha nem focizott a hazájában. A holland liga hellén hőseinek (Mahlasz, Hariszteasz) nyomába lépő Szamarasz igazán csak a nyúlképű mellett vált alapemberré, legjobb évében 11 gólt vágott, 2006-ban 8,5 millió euro pottyant a kasszába, mikor a ManCity elcsábította a lobogó hajú colost. A kinézetre hasonló Lasse Nilsson is jó produkcióval rukkolt elő, miután elhozták az Elfsborgtól, bő két év alatt 22-szer volt eredményes. 3 millióért passzolták tovább a St. Étienne-nek, de ez a váltás nem volt valami sikeres.

2006 nyarán újra a svéd liga felé fordultak a vizslató szemek, nemcsak gólerős centerek, de masszív bekkek beszerzését is előszeretettel intézték a holland csapatok az Allsvenskanból. Az északabbra szép karriert építő brazil óriást, Afonso Alvest kivételesen nagy pénzért, klubrekordot jelentő 4 és fél millióért hozták át Heerenveenbe: a heringfalóknál egy szezonban se lőtt tíz alatt, ez elég beszédesnek bizonyult a kvalitásait illetően. Miután a srác Ronaldot és Romáriot fölülmúlva 34 góllal a bajnokság legprímább góllövője - nem mellesleg európai Ezüstcipős - lett, elkezdett kígyózni a sor a heerenveeni klubház előtt. Az ősszel még hintett egy hetest, aztán nagy viták közepette továbbállt: nem túlzás, a Boro az AZ öltözőjéből csente el Alvest. 16 millió eurót adtak érte.

Itt érünk el Miralem Sulejmani (az irigyek szerint inkább Sulejmoney) történetéhez, akit még kamaszként hoztak el a belgrádi Partizantól, de Alves távozása kellett ahhoz, hogy meginduljon a karrierje. 2007 augusztusában debütált, második meccsén betalált az Ajaxnak, valószínűleg itt szúrták ki maguknak a jószemű amszterdamiak. Sulejmani egy év alatt tizenöt gólt lőtt, párat előkészített, sprintre késztette vagy épp hányingerig forgatta a liga bekkjeit, az Év legjobb fiatalja lett, bemutatkozott a válogatottban, megkereste a Chelsea. Gyakorlatilag az Alvesért kapottnak megfelelő összeget fizet érte az Ajax, ami nyilván újabb belföldi rekord, egyben pedig elképesztő bizalmat feltételez. Na meg azt is, hogy Huntelaar magasabb szinten folytatja. (Rajta kívül még Michael Bradley, az amerikai szövkap fia is távozhat, a Monacoval hozták össze a pletykagyárosok a szerb sráccal közel egykorú és hozzá hasonlóan tizenöt gólt szerző támadót.)

A fenti passzusok leginkább a befejező csatár posztján megforduló játékosokról szóltak, holott a frízek kiváló érzékkel szerződtetnek más csapatrészekbe is fiatalokat, majd értékesítik őket jókora haszonnal. Friss példa erre a WBA-nak ötmillió eurónak megfelelő fontért eladott Gianni Zuiverloon, aki az Oranje következő tíz évének standard bekkje lesz, ha a karrierje ideális ívben emelkedik. Két svéd társa, Edman és Petter Hansson is a kék-fehérektől ugródeszkázott nevesebb ligákba, akárcsak Daniel Jensen is (ma Bréma), vagy a jónevű Ugur "Becsavarommintbekkem" Yildirim, az első szabirúgó vébé győztese (Törökország). A fiatal kapus Waterman vagy a finn Vayrynen rivális klubban folytatta.

A fentebb említett Bradley mellett is akadnak még játékosok - mint például a horvátok EB-legjobbja, Pranjic -, akik a jövőben igazolhatják, a klub helyes és mindenekelőtt rendkívül gazdaságos politikát folytat. A transfermarkt vonatkozó adatai szerint (link) a Heerenveen tizenegy, legdrágábban eladott játékosa után összesen 75 (!) millió eurót kasszírozott, miközben minimális pénzeket adott ki értük, tehát igen bravúros befektetések láncolatáról beszélhetünk. Ennek eredménye, hogy a klub anyagi helyzete az egyik legstabilabb Hollandiában. A magyar válogatottal is összeboronált Trond Sollied pedigréje (három országban nyert bajnokságot) pedig garancia arra, hogy a frízeknek az anyagi mellett sportszakmai sikerekben is része lehessen.