
Merthogy Ionut Popa, a román edzőszakma állócsillaga mégse jön Kispestre csodát tenni, habár sportszakmailag biztos nagy kihívásnak tartaná visszavezetni a helyes útra a télen - vagy talán már az ősz végén - megbicsaklott honvédőket. Sőt, állítólag szóba sem került Popa neve - aki momentán a Poli Iasi kispadján hergeli a népet -,míg itt-ott már tárgyalásról regéltek. (Apropó, Iasi - üzenjük a kispesti főnöknek: egykori expat léte nem menti fel hiányos földrajzi ismeretei alól.)
Az infogyűjtés arra derített fényt, hogy Senor Popa egy nem teljesen beszámítható, mindenki-hibás-csak-én-nem karakter, aki másfél hét alatt úgy megutáltatná magát errefelé, ahogy a nyomorult Pininek hónapok alatt se sikerült. Edzői tevékenységében akdnak azért szebb részek, de a neve mellett inkább hangos, fikázással teli nyilatkozatok díszelegnek, plusz egy kispadmenti lökdösődés, tejszínhabként kiváló pályaívén. Valahol tőlünk keletre sokat remélhettek, hogy összeboronálták a "román Fergusont" (r.h. = röhögés helye) a Honvéddal - ki tudja, lehet meg akarnak szabadulni tőle -, ebből leszűrhetjük, hogy nem csak nálunk virul a fantasy football.
Tény: a kárpáti-szubmediterrán tájjelleg honi padra importálása legkevésbé sem tűnik nyerő elképzelésnek. Hemi bácsi természetesen osztja nézetünket. Szerzett is ezzel egy jó pontot a tavaszba belebetegedő szurkereknél - meg egy vaskos mínuszt a nép lapjánál.

A frissiben szerzett pirospontnak viszont 1-2 hónapig még a "Függőben lévő ügyek" fiókban a helye. Igen, arról a kérdőjelről beszélünk, ami hetek óta csak dagad a kispadon, feszíti a plexit - és ami a Popa-falsért is felelős. Hemi bácsi nem olyan ostoba, hogy a kupadöntő előtt elrendezze az edzőkérdést, ennek meglétét viszont úgy tagadja, mint taknyos tinik az iskolakerülést. Pedig a széttöredezett Honvéd-tábor egységesen követeli a Supka-éra végét.
Egy megismételhetetlen módon elbarmolt tavasz után joggal. A kispesti társulatnak sikerült leszánkáznia a spiccről a masszába, de ez nem kizárólag a tréner sara. Mi inkább egy afrikai vagy brazil próbajátékos titkos szertartását sejtjük a háttérben, aki, miután nem kapott szerződést a stábtól, dühében valamilyen varázslatba mártotta a stoplisokat, míg a többiek a szaunában alapoztak. Más ötletünk nincs.
Így van az, hogy Abraham olyan értetlenül bámul minden egyes égbelőtt ziccer után, mint Charles Barkley a Space Jamben, miután megszabadították a labdaérzéktől. Abass is csak keresi a formáját, látszólag sikertelenül. Ivancsics és Hercegfalvi is hiába tanulmányozták Bodonyiék játékát a brazilok ellen, képtelenek kicselezni az átkot. Pedig egy-két öregfiús támadásvariációval meccseket lehetne nyerni, ha nem ligát...