A válasz röviden: bűnbak.
De azért ennyire mégsem egyszerű a dolog. Konkrétan a „Dzsodó-ügy”. Az említett kameruni géniusz története ismert, legalábbis a „hazaiak” oldaláról – mindemellett gondolom a „vendég szektor” sem magyar nyelvbeli hiányosságai miatt hallgat. Az eset viszont jele annak, hogy a Fradiban még mindig nem csitultak az indulatok, vagy épp most törnek elő újra.
Röviden vázolva a dolgot, a vasárnapi győztes(!) kiruccanás után összetűzésbe került a csapat két szinesbőrű játékosa a Fradi szurkolóival, mely a klubházon belül az öltözői folyosón folytatódott, és egy ütéssel csúcsosodott ki, hogy aztán a rendőrség már a vihar utáni csendet állapítsa meg, nomeg, hogy tényleg megtörtént azaz ütés.
Mindezek jelentése a klub felé, a kivizsgálás és a „ büntetés” magyar közigazgatást meghazudtolóan gyorsan lefolyt, május 5.-én már meg is történt a kölcsönszerződés-bontás Ndjodó-val, az afrikai visszatért a Honvéd berkeibe.
Mindez nem véletlen volt, nem a semmiből jött, ezt mindenki tudja. Mindkét oldal indulatai csaptak itt össze: Eduard és a szurkolók féléve-éve, netán régebb óta lappangó dühe. Mellőzve most a külsők reagálásait ( Hemingway úr nyilatkozatát, illetve a jó öregek „megmondásait” ) , elmondhatjuk, hogy mindkét oldal nagy hibákat követette el, de a nagyobbat biztos, hogy nem a játékos. Habár… végülis kellett neki feljönnie Európába, kellett neki a sok hasznos szakma közül épp a labdarúgást kiválasztania, kellett neki a Fradiba jönnie, kellett-e neki ez az út? Ő választotta, viselje hát a következményeket. „Ezért fizetik” – ugyebár.
Egy éves ferencvárosi pályafutása során a legtöbbet megtalált egyén lett, „játéka” láttán mindenki elszörnyedt – ez focista? Páratlan mozgása, kivételes helyzetkihasználása mindenkit meggyőzött arról, hogy nincs helye a klubban. Kapott minden oldalról, nemcsak az ellenfél, de a saját táborától is. Miközben – talán a vak tyúk is talál szemet elven? – összekapirgált 12 gólt és egy gólpassz is valahogy belekeveredett, 1829 perc alatt termelve mindezt. No ez se egy csodálatos mutató, de az érdekes, hogy a Fradi nagyjai közt ez a legjobb. Csak Lipcsei 9/6-os mutatója vetekszik ezzel, utána holt űr van, a nagy csatárok, mint a rutinos Shaw 4/1 , a roppant tehetséges Bartha 3/5 mutatója szégyen posztjukat tekintve ( bár Shawnak mentségére szólva ő csupán 600 perccel tudta megajándékozni a publikumot, arányaiban mégse jobb a szenvedő alanynál ).
Megértem, hogy a szurkolók elégedetlenek, hisz a csapatnak nem ment úgy, ahogy várták, és ennek oka kell legyen. Oka nemcsak a pénzügyekben, hanem a vezetésben, az edzőben, a játékosokban, hangoztatták is eleget. De akkor miért a házi gólkirályt kell megtalálni? Ha oly suta is, mégiscsak jobb a társainál, és emellett látszik rajta – hajtana, csak hát ennyire telik. Ami mint látjuk, a mai Fradiban kiemelkedő. Nem gondolták, hogy az állandó megtalálással egyszer kiborul a bili? Főleg, ha a delikvens – mondhatni – házhoz megy a pofonért. Mert azt mindenki tudhatja, az öltöző nem a szurkolóknak lett kiépítve. És abban is igen kételkednék, hogy épeszű ember a tömeget hergelje, ergo saját lincselését előzze meg. Itt kérem nem csak Ndjodó úr vesztette el a türelmét, és viselkedett a klubnak nem megfelelően, miközben az indulatok talán váratlanul, de nem alaptalanul törtek fel az egyébként boksztudását is megcsillantó Eduard-ban.
Miközben az FSZSZ nyilatkozatában kitér arra, hogy nem rasszista megnyilvánulásról van szó, és egyébként is a vezetőség hibás az átigazolások miatt, viszont a Fradit nevét lejárató játékosoknak nincs helyük a klubban; míg a klub új érát emleget, és ehhez kapcsolódva jelenti be a szerződésbontást, elveszik a lényeg: a kameruni csak egy bűnbak. Annyit üzennék mindegyiküknek: sajna rossz embert találtak meg, a gond még benn, és nem egyedül.
