Szolnokon szép helyreigazító jellegű pofonok pihentek meg a Csank-féle Fradi arcán. Játék nem volt, a mosakodás meg a semmitmondás viszont professzionális szintű, a legbékésebb fradistáknál is lazul a szíj. A rutinos játékosok, a helyzetkihasználás hitványsága, a szolnoki célfoci egyaránt kivesézésre kerül a lapozás után, Csank sörétje a falban landolt, bekkelő szövegét a post szerzője tiszaligeti hévvel kontrázza meg, az edzői felelősség természetesen nem maradhat ki a támadásszervezésből.

Csank János (az FTC edzője): - Rendkívül idegesen játszottunk, fájó, hogy rutinos játékosok csináltak nagy hibákat. Rossz ütemben kaptuk az első gólt, utána mentünk előre, brusztoltunk, de a Szolnok nagyon okosan visszaállt. Nem akartak semmi extrát, csak kibekkelni a meccset, és ez végül sikerült nekik.

Fradi-szív ide vagy oda, a rutinos játékos is ember, mi több, a rutinos játékosai nélkül a Fradi most nem a Szolnokkal meg a Kecskeméttel harcolna, hanem a Mezőkövesddel. Az igazán méretes baklövéseket viszont a legtapasztaltabb jegyzi: maga Csank. Játék híján nincs mit számonkérni. Nehezen cáfolható, hogy a Fradi nem tudja, mit akar a pályán - leginkább remél egy Lipcsei-szabadot, szöglet utáni kavarodást, Mátyus-fejest, ajándék tizenegyest. Szolnokon pláne mentek a fohászok a kispadról meg a kanyarból, a nagy szuszakolás és idegbaj közepette. De a Vígh Beton ezúttal sem adta meg magát, el kell ismerni, jó anyag.

Mint ismeretes, a labda falnak rugdosása csak a bajusz serkenéséig mókás és mivel a Fradi keretében gyakorlatilag mindenki átesett a serdülés időszakán - igen, még Bartha Lacika is, hinnétek? -, az iskolázás nagypályás válfaja, azaz a húsz körömmel védekező csapat ellen való focizás, már nem annyira élménydús, sőt, inkább frusztrációt és tetemes mennyiségű szitokszót generál. Csank mester nem lehetett meglepve a szolnoki szenvedés láttán, az nb2-ben a "jáccukafocit" szemlélettel nem lehet annyiszor nyerni, ahányszor a nép elvárná - még a megfelelő emberekkel se mindig visz győzelemre a laissez faire foci.

Csank is magyar edző, ennélfogva ő is képtelen arra, hogy mentesítse magát az ellenfél játékának minősítésétől...miután a meccs felvezetése nagyrészt csak a várhatóan begubózó Szolnokról meg az "idelenn mindenki a Fradi ellen élezi a kést" unalomig tartó ismételgetéséről szólt. Végsősoron megértjük, hisz mennyivel is lenne jobb azt olvasni, hogy a Fradi mindig mindenhol a saját játékát játssza... A Fradinak azonban nincs játéka. Csank meg nem Verebes. Arról nem is szólva, hogy rossz ütemben maximum szerelni lehet...

Csank János (az FTC edzője): - Megcsináltuk a helyzeteket, de azokat ki is hagytuk, két jól eltalált lövés pedig beakadt a hazaiak részéről.

Jól látja a Mester, ez a foci, sőt, az élet is ilyen (hogy a létező legnagyobb panelt ellőjem, de úgy megihletett Jani bá mélyinterjúja): hibázol, megszívod. A bunkerjátékot erőltető ellenfelek ismeretében ötletességgel és kreativitással ér legtöbbet az ember. Hiába Lisztes minden maradék kreativitása, Bartha megindulásai meg a sok Shaw-elem, ha a befejezésnél nem marad más, csak Ndjodo, a jelenlegi magyar futball egyik leginkább gyepképtelen futballistája. Őt kár tanítgatni, attól még jobban összezavarodik, eleve úgy bánik a labdával, mint vízisikló a konyhakéssel.

Persze, nem csak az övé a balhé, de nem ártana ráijeszteni kicsit az öltözőben, mondjuk a szerződés egy másolatának rituális elégetésével. Igaz, ennyi erővel a fél csapatot el lehetne zavarni egy "Ki mit áldozna fel a Csapatért, ha nyakig ér a szar?" workshopra, mialatt a szakmai stáb a civilizációtól távol, egy fűszálakból és gallyakból épített minipitch fölött görnyedve dolgozna a falromboló taktikán...

Pedig sikerült és úgy, hogy az ellenfél jobb volt. Holmi Szolnoktól is ki lehet kapni, sőt mindenféle Jásznemtudoménkiktől meg egyéb falusi borbélyoktól is, ha úgy adódik, bizony. Holmi Szolnok ellen csak a várt eredmény született, igazán nem lehet a bukást a meglepetés erejére fogni. Tiszta, egyértelmű derbin a masszív szolnokiak sporttelepén csak futott az eredmény után a Fradi.

Jani bá', ez a szöveg még egy haveri gombfociban sem elfogadható. Engedje meg, hogy felhívjuk a figyelmét, de Ön a Manchester United Fradi edzője és mint meglett, sokat elért és megélt ember, elég nevetséges lenne a Rieb-Berki-féle madártávlatos ide-nézz-jön-a-pénz-megyünk-a-BL-be hurráoptimizmus irányába indulnia nyilatkozattételkor. Hálás a világ, hogy rendeződik a helyzet az Üllőin, de továbbra sem McCabe vagy Robinson fut ki a bajnokin, hanem Fülöp, Deme, Bartha, Ndjodo és egyéb nímandok. Az asszonyból se lesz séf, ha aranylánccal kecsegteti élete párja, legfeljebb nem sózza el annyira a pörköltöt...

És ezek ellenére sem esett nagyot a feljutás-index, hat pont manapság nem előny és Szolnokon is emberek fociznak. Jani bá', Ön már nem tinédzser, ha ennyi a maximum, akkor nem érdemes feljutásról álmodni. Majd megteszi más. Még csak be se kell simítani az edzői diplomát a párna alá, hogy a művelet sikerüljön. Csak hozni kell a maradék tíz meccset valahogy úgy, ahogy a Szolnok tette ma és ahogy elismerte.

"Okosan."


(idézett interjú a klub honlapjáról)