Hát, a fene se gondolta volna, hogy a szorossá váló bajnokság lesz a lelátói chat tavaszi toptémája. Mégse látni sok pozitívumot abban, hogy egy arasznyi helyen tömörülnek a ligaaranyra vágyódók, hiszen fordulóról fordulóra sikeresen alulmúlják egymást. Szoros bajnokságot akartunk: csak nem így. Rangadóhétvégénkre a katasztrofális nem elég kifejező jelző: fetrengés itt, taknyolás ott, szenvedésbe fulladó percek, ólomsportszárba kötött lábak, zéró ötlet, szépen stilizált magyarázkodással kísérve. Duplán döbbenet - és a résztvevők háromnegyede ugyanazon a kényszerpályán vesztegel.
Teljesen mindegy, hogy az Újpest játszik-e, a Honvéd, avagy a Debrecen, ugyanaz mattban. Kísértetiesen hasonló paraméterekkel állnak most a tabellán. Minden 90 perc alatt két meccset vívnak, egyiket az aktuális meccspartnerrel, a másikat pedig önmagukkal. És mint ismeretes, a heti két megmérettetés sok, nem csak nekik. Ma végleg nyilvánvalóvá vált, hogy - a szűk pontkülönbség ellenére - egyiknek sem lehet reális cél az MTK-val versenyre kelni. Ha tényleg létezik lélektani előny, hát az most a Hungárián van, pedig a Garami-fiúk sem valami meggyőzőek. Tíz kör még pont elég idő egy látványos feléledéshez, de az aranyat célzó manőverekhez vélhetően már kevés. A leghamarabb magára találó talán megcsípheti a másik kupás helyet, de hogy melyik sporttelepen lelnek rá a megoldásra előbb, arra még tippelni se érdemes.
Ez is egyfajta versenyhelyzet, csak épp egyik szakvezetés sem képes arra, hogy kiverje a gombócokat a játékosokból. A két rangadónál jobb bizonyítékot prezentálni egyszerűen képtelenség. Urbányi gyakorlatilag csak Tiszának köszönheti az állását, ha lett volna csak egy hangyányi kis ötlete, már bevetette volna. A megfigyelő típusú szurkolót nem veszi le a lábáról a két nyert meccs, sőt, percenként felbassza a tehetetlenség... Supka csak rövidtávon tud látványos változásokat generálni, fél év könnyedség és motiváltság után másodpercek alatt legyökerezik a csapat - Debrecenből ismerős szituáció -, a váltás viszont minimum nyárig várat magára. Herczeg Bandi szakmai kompetenciáját pedig leginkább egy hófehér A/4-eshez lehet hasonlítani: vajon mi a célja a bajnokcsapat edzőjének egy döntő fontosságúnak kikiáltott meccsen támadók, taktika és a körülmények figyelembevétele nélkül..?
Nagyon bevisz a bozótba a tabella eleje, a valóság jóval árnyaltabb: szoros bajnokság, fájdalmasan küszködő, a bajnokesélybe belerokkanó csapatokkal, leblokkoló játékosokkal, a szekeret meglökni képtelen szakvezetőkkel és a versengéshez asszisztáló szurkolókkal. A gyengélkedő triónál kilátástalan, esetleges, ötletszegény játékot hoz minden egyes kör, és amíg ők ott lenn, a hullámvölgy alján keresik a görcsoldót, nem sok jóra van kilátás, hozzáadott értéket momentán csak az MTK-ETO tandem játékától várhatunk. No de a világért se szeretnénk a kedves Olvasót elszomorítani a fenti kesergéssel, mindössze a pillanatnyi hangulat szüleménye, túlesünk rajta hamar. Az elmúlt évek egyik legkiegyensúlyozottabb és egyben legszínvonaltalanabb bajnokságához pedig további kellemes mazochizmust kívánunk...
Teljesen mindegy, hogy az Újpest játszik-e, a Honvéd, avagy a Debrecen, ugyanaz mattban. Kísértetiesen hasonló paraméterekkel állnak most a tabellán. Minden 90 perc alatt két meccset vívnak, egyiket az aktuális meccspartnerrel, a másikat pedig önmagukkal. És mint ismeretes, a heti két megmérettetés sok, nem csak nekik. Ma végleg nyilvánvalóvá vált, hogy - a szűk pontkülönbség ellenére - egyiknek sem lehet reális cél az MTK-val versenyre kelni. Ha tényleg létezik lélektani előny, hát az most a Hungárián van, pedig a Garami-fiúk sem valami meggyőzőek. Tíz kör még pont elég idő egy látványos feléledéshez, de az aranyat célzó manőverekhez vélhetően már kevés. A leghamarabb magára találó talán megcsípheti a másik kupás helyet, de hogy melyik sporttelepen lelnek rá a megoldásra előbb, arra még tippelni se érdemes.
Ez is egyfajta versenyhelyzet, csak épp egyik szakvezetés sem képes arra, hogy kiverje a gombócokat a játékosokból. A két rangadónál jobb bizonyítékot prezentálni egyszerűen képtelenség. Urbányi gyakorlatilag csak Tiszának köszönheti az állását, ha lett volna csak egy hangyányi kis ötlete, már bevetette volna. A megfigyelő típusú szurkolót nem veszi le a lábáról a két nyert meccs, sőt, percenként felbassza a tehetetlenség... Supka csak rövidtávon tud látványos változásokat generálni, fél év könnyedség és motiváltság után másodpercek alatt legyökerezik a csapat - Debrecenből ismerős szituáció -, a váltás viszont minimum nyárig várat magára. Herczeg Bandi szakmai kompetenciáját pedig leginkább egy hófehér A/4-eshez lehet hasonlítani: vajon mi a célja a bajnokcsapat edzőjének egy döntő fontosságúnak kikiáltott meccsen támadók, taktika és a körülmények figyelembevétele nélkül..?
Nagyon bevisz a bozótba a tabella eleje, a valóság jóval árnyaltabb: szoros bajnokság, fájdalmasan küszködő, a bajnokesélybe belerokkanó csapatokkal, leblokkoló játékosokkal, a szekeret meglökni képtelen szakvezetőkkel és a versengéshez asszisztáló szurkolókkal. A gyengélkedő triónál kilátástalan, esetleges, ötletszegény játékot hoz minden egyes kör, és amíg ők ott lenn, a hullámvölgy alján keresik a görcsoldót, nem sok jóra van kilátás, hozzáadott értéket momentán csak az MTK-ETO tandem játékától várhatunk. No de a világért se szeretnénk a kedves Olvasót elszomorítani a fenti kesergéssel, mindössze a pillanatnyi hangulat szüleménye, túlesünk rajta hamar. Az elmúlt évek egyik legkiegyensúlyozottabb és egyben legszínvonaltalanabb bajnokságához pedig további kellemes mazochizmust kívánunk...
