Nem számoltam, de hozzávetőleg 100 nap van az EB-ig, épp itt az ideje tehát, hogy foglalkozzunk egy bejegyzésnyit a témakörrel. Elsősorban egy olyan megközelítéssel ismertetjük meg az Olvasót, mely a focit övező, szezonról szezonra hangsúlyosabbá 
- és ezzel együtt idegesítőbbé is - váló statisztikai megszállottság leképeződése. Szurkolók és szakavatottak számára egyaránt mutatkozhat érdekesnek, tanulságosnak és talán egy arasznyit tudományosnak is, összességében viszont nem sokban különbözik a fociguruzástól vagy az online menedzserkedéstől.
Nem más ez, mint a CPI.
- és ezzel együtt idegesítőbbé is - váló statisztikai megszállottság leképeződése. Szurkolók és szakavatottak számára egyaránt mutatkozhat érdekesnek, tanulságosnak és talán egy arasznyit tudományosnak is, összességében viszont nem sokban különbözik a fociguruzástól vagy az online menedzserkedéstől. Nem más ez, mint a CPI.
Nem, a CPI nem az amerikai titkosszolgálat egyik operatív egysége, sőt, nem is a gépházban keresendő. Az EB egyik főszponzorának égisze alatt kitalált Castrol Performance Index lényegében egy objektív mérésen alapuló játékos- és csapatrangsor, az apropója a kontinenstorna, alanyai pedig az arra gyúró válogatottak és a bennük szerephez jutók. Történt, hogy összegyűjtötték a selejetezősorozat összes fellehető statisztikai anyagát és mind az egyén-, mind a csapatspecifikus adatforgatagból kalkulálva előállítottak egy pontszámítási rendszert, ami a spílerek egyéni és posztok szerint rangsorolására alkalmas lehet a továbbiakban, egészen a bázel rajtig vagy akár a torna végéig is. A vizsgálódás magában foglal szinte mindent, ami egy futballmeccsen felmérhető, labdabirtoklástól kezdve a passzpontosságon, futómennyiségen, gyorsaságon át a lövéshatékonyságig, akárcsak egy szokványos menedzserjátékban.
A júniusig felvezető barimeccsek várható jellege azonban csöppet az ötlet ellen dolgozik: fáradt topjátékosok, állandó cserebere, egy-egy játékos szereplésének rendszertelensége juthatnak eszünkbe, mint a mérés objektivitását kicsit gyengítő tényezők, ugyanakkor ahogy egyre élesednek a csapatok, úgy lesznek vélhetően egyre pontosabbak a mutatók. Ellenben ne úgy tessék felfogni ezt a vállakozást, mint ráérős focibolond matematikusok vizsgaközi szabadfoglalkozását: Wenger személyében igen prominens "nagykövet" érvel a projekt hitelessége mellett.
A pubertáskorral nosztalgiázóknak nem újdonság, de a blognézegető gyerekek kedvéért azért leszögezzük: nem mindig a kedvencünk a meccs legjobbja. Sőt, sokszor nagyítóval se vennéd észre, hogy ott poroszkál valahol a gyepen, ha egyik-másik túllelkes kommentátor nem menne el percenként a mezszáma látványától. A CPI rangsorait nem kizárólag kiemelt kategóriás, poszterdísz focisták töltik fel, akadnak ismeretlenebb, kevésbé promotált figurák is a listákban. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a CPI tekintetében élenjárók lennének posztjuk legjobbjai - egyrészt a statisztika életszerűtlensége (azaz: képtelenség csak számokban tükrözni a játékot, hiszen emberek játsszák, érzések irányítják), másrészt a vizsgált csapatok szűk köre miatt. Mert azért valljuk be, messze nem Kirjakosz, Tamas és Goian a három legjobb bekk Európában.
Ha már mindenáron a lényeget kell keresni, azt abban látom, hogy így jobban mögéláthat az érintett játékosok teljesítményének egy átlag érdeklődő, mintha éjjelente az eurosporton végignézné a felkészülésik ötperceseit. Aki meg esetleg kísérteties egyezést talál a magas pontszámmal rendelkezők és kedvencei között, nyugodtan a szétesés határán érezheti magát, mint Hegyi Iván egy Baptista-Robinho sakkmatt után.
Ha már mindenáron a lényeget kell keresni, azt abban látom, hogy így jobban mögéláthat az érintett játékosok teljesítményének egy átlag érdeklődő, mintha éjjelente az eurosporton végignézné a felkészülésik ötperceseit. Aki meg esetleg kísérteties egyezést talál a magas pontszámmal rendelkezők és kedvencei között, nyugodtan a szétesés határán érezheti magát, mint Hegyi Iván egy Baptista-Robinho sakkmatt után.
A jelenlegi besztof (vagy inkább besztofok, mert a CPI honlapja több felállásban is megadja a legmenőbb tizenegyet) két-két román és spanyol mellett egy-egy orosz, horvát, holland, cseh, francia, olasz és görög játékosból áll, de formációváltással egy göröggel, hollanddal és olasszal variálódik a csapat.
A különböző vonalak rangsorai az alábbi linkekre kattintva elérhetők:
Kapusok
Védők
Középpályások
Támadók
A játékosok pontszámának összesítésével a csapatokra vonatkozó információk is elérhetők, melyeknek köszönhetően n+1-edjére bizonyosodhatunk meg a FIFA és UEFA által közzétett ranglisták haszontalanságáról. A spílerek egzakt mutatói alapján a cseheké a legmegbízhatóbb, legprímább csapat, mögéjük soroltatnak a hollandok és az olaszok, míg mondjuk a spanyol-portugál duó a világranglistához viszonyítva erősen alulteljesít. A két rendező viszont mindkét listán odalenn dekkol, táplálva többek közt a sógorok depresszióját...
Nem mondanám azt, hogy százszázalékig mérvadó a CPI, de határozottan nem a már megismert football-related hülyeségek hosszú sorát gyarapítja. Leginkább azokat nyűgözheti le, akik a foci tudományos oldala iránt is érdeklődnek.
P.S. Most visszapillantva a postra, szomorú aktualitása is akad ennek az egésznek: a fenti képen Tonival álomcsatárkodó horvát-brazil Eduardonak néhány órája a lábát törték Birminghamben, ezzel ő lemondhat az indexjavító meccsekről, az EB-ről, de még az is lehet, hogy az eddigi magas színvonalú fociról és a pályafutásáról is...
