2017 novembere. Új építésű, fehér falú épület Budapest határában, kilátással egy körbeépített, földes focipályára, ahol néhány lurkó terelgeti a labdát, ködben, iskolaidőben. Az épület kong az ürességtől, egy teremből monoton, zaklatott beszéd foszlányai hallatszanak, odabent egy kopaszodó, láthatóan megtört férfi fekszik, teljes testével átéli mindazt, amiről beszél, pedig más nincs a szobában rajta kívül. Ágya előtt szék, kicsit félretolva, mintha az imént valaki ült volna rajta, közelebb lépve látom, csak egy tálca pihen rajta, alatta néhány iratrendező és réginek tűnő Nemzeti Sportok. Átszellemülve beszél, az ajtó nyikorogva nyílik, de nem érzékeli. A folyosó végén a nővérszobában halkan duruzsol a tévé, a Közép-Európa Liga tegnapi meccseinek összefoglalóival. Óvatosan belépek.
- Én... én... én mindig is mondtam, de mindenki csak röhögött rajtam... gúnyolódnak... senki se látja, csak én... nem hiszitek el, hogy tudom, mi kell ahhoz, hogy szárnyakat kapjon a focink? Le vagyunk maradva, annyi rossz beidegződés nehezíti a dolgunkat... nem olyan egyszerű megvetni a lábunkat ezen az úton, pedig jó irányba vezet... a fejlődés felé! Hisz ezért van a játék, a régi nagyok helyettünk is szégyellik magukat, mert képtelenek vagyunk a fejlődésre! Sikertelen volt a pályázat, de közel voltunk... a legfelsőbb vezetés is elismeri a teljesítményünket és üdvözlik az elszántságot, a hosszútávú koncepciónkat... itthon meg mindenki hitetlenkedik, közellenség vagyok...mindent megtettem... Ezért akarok egy fajsúlyos személyt, akinek a szavait minden sportbarát elhiszi... aki betölthetné a futballfejlesztési igazgatói posztot... Mit nem értesz..? [döbbenten néz, kissé ingerülten magyarázni kezd] FUT-BALL-FEJ-LESZ-TÉ-SI... vagy úgy képzeled, hogy a fejlődés szükségtelen, csak menjünk az árral, mint a folyóba rúgott labda...?? Áhh, minek magyarázom, hisz láthatóan nem érted... Nem vagyunk tökéletesek, számtalan apróság van, ami gátolja, hogy a magyar foci előrébb jusson... Szükség van egy karizmatikus figurára, aki magáévá tudja tenni a koncepciót... Legfeljebb leszek én egy darabig, de… csak amíg nem találok valakit, aki megérti a koncepciót és akar érte dolgozni... A kompetencia nem elég, el kell hinni, hogy jó irányba indultunk... A koncepció nagyon fontos, a kon... nee zavarj meg, hadd fejezzem be a gondolatmenetet... [egy lépés hátrébb, úgy a biztonságos] ez a baj, a türelmetlenek országa ez... voltak jelöltjeim, ragyogó, hozzáértő, tapasztalt szakemberek... vázoltam nekik a koncepciót... pályákat kell építeni, ez az egyik sarokpont, pénzből, ami nincs még, de majd lesz, mert a koncepció másik sarokpontja a forrásátcsoportosítás, mondták, szép, szép, de láttam a tekintetükön, hogy nem hisznek a koncepcióban, pedig a koncepció életképes..!! [láthatóan zavart, a pohár víz után nyúl, de észleli, hogy üres a komód, nem érti] Ez...ez a...a...a jövőnk, nincs kristálygömböm, se jósdám, de látom, ezért a jövőért érdemes mindent megmozgatni...de amerre lépek, közönybe, ellenséges hangokba ütközöm... Az ország ilyen... támad...de hát miért nem hisz a fejlődésben SENKI?? [görcsösen ragadja meg a lepedőt az ágy szélén] Hidd el, ha munkához lát a futballfejlesztésért felelős igazgató, meglátod majd, miről beszélek hónapok óta... Sosem állítottam magamról, hogy tökéletes vezető lennék, emlékezz, nem engem akartak, akiben én is bíztam, v-vv-visszavonulót fújt, én nem tehettem meg, hogy hátat fordítok a magyar focinak, értsd meg, erkölcsi kérdés, nem személyes ambíció... Azt hiszem, a döntéseimmel mindig is a foci javát szolgáltam, fejlődést, előrelépést szerettem volna és ezután is ez lesz a cél... a futball fejlesztését bízzuk olyan szakemberre, aki tapasztalataival, kapcsolataival segítségünkre lehet... és levesz egy jókora terhet az elnökség válláról... [pillanatra megnyugodni látszik, de újra feléled benne valami hangos és erőteljes] Hogy mi..? Egyszemélyes elnökség... nézd, nem kötelező velünk egyetérteni, látod, nincs meg a hajlandóság... hát MÁSOK SE ÉRTIK A KONCEPCIÓT...? [ijesztő látvány, szavakkal leírni képtelenség, lassú léptek hallatszanak a nővérszoba felől] Nem hátrálhatok meg, pedig annyi ellentétes érdek van és kezdek belefáradni a csatározásokba... De látom, még mindig kétkedsz... az új poszt az ön...öngrrr...önkritika posztja lesz... minden csapatba kell egy realista, tisztán látó játékos...ilyet keresünk...tudom mire van szükség, jómagam is önkritikus ember vagyok, túlzottan is, feleségem is sokszor a szememre hányja...[szégyellős félmosoly, de picit remegő] na de nem élhetek belátás nélkül, vannak hibáim, talán elhamarkodott döntéseim...a futballfejlesztési igazgató elé fogom tárni mindazt, amit elértünk és azt is, amit nem sikerült véghezvinnünk...ő pedig azért fog dolgozni, hogy kijavítsa a felépítmény hibáit, hisz ez a fejlődés gátja... és meglátod, ha működik a koncepció... és van néző...és csapat meg kapitány...akkor lesz hit is...[teljesen felajzva beszél, mintha ébren álmodna] ahh, most is csak a labda körül járnak a gondolataim... itt vagyok a székházban, szobám felé haladok a folyosón... teljesen üres az épület, mindenki szabadságon van biztosan, én meg csak dolgozom, mindegy...amint az irodába érek, mu-mu.. muutatok neked valam...várj, ez itt az új munkatárs irodája, a táblán mintha lenne egy név, de hisz… még nem találtuk…találtam meg a tökéletes választá...hogy mi?... 'Kisteleki István - Futballfejlesztési Igazgató' [kapkodja a levegőt, láthatóan izgatott, ablak felé nyúl, mintha az említett táblán húzná végig ujjait] Hát...dehá... dehát ezz... én nem is... hhhaöööaööah...
[görcsöl, izzad, ekkor ajtó nyílik, a kedélyes nővér kérdése visszhangzik a kórteremben]
- Istvááán! Jól érzi magát..? [oldalra fordulva, lebiggyesztett ajakkal folytatja, a betegre oda-odapillantva] Ajj, megint egy újabb lázálom. Szegény, olyan zaklatott, egyedül van az intézetben, alig látogatják, szó, szer hasztalan... Minden áldott nap ugyanaz a harc, de az állapotában semmi változás... Most mondják meg, hogy tudassam vele, hogy már több mint 8 éve nem ő az MLSZ elnöke..?
