Az angol klubok többsége mérhetetlen sértettségében az ANK szezonközi rendezésének tradíciója ellen ágál. Eto'o, Drogba és Utaka mogyoróit klubvezetés és szövetség közösen szorongatja. Eközben Maliban már hangolnak a zenészek, Namíbiában toboroznak, Beninben reszketnek, Nigériában nagyot remélnek, Szudánban...hát ott momentán folyik a vér és éheznek. Ghánában ellenben a centit vágják: egy hónapon belül az erősen ignorált kontinens újra érdekessé válik. Három hétre. És nem csak a sivatagot szántó versenygépek miatt. Nézzünk körbe - hogy aztán legyen mire visszatérni január közepén.

Úgy tűnhet, a vendéglátó egyszerűbb leosztásban nem is bízhatott volna: mint elsőszámú esélyes, kaptak egy szintén nagyravágyó Marokkót, egy teljesen ismeretlen Namíbiát, továbbá a sok Európában profiskodó játékosa és az elithez való közeledése ellenére béligásnak titulált Guineát.

Ghána: Claude Leroy, mielőtt belecsapna a januári, emírségekbeli edzőtáborba,  negyvenfős keretet hívott össze, benne a fél vébécsapattal (Kingson, Mensah, Sarpei, Paintsil, Eric Addo, Essien, Appiah, Amoah, Muntari, Asamoah Gyan), továbbá az Arsenalban cseperedő Quincy Owusu-Abeyie-vel, a vébéről eltiltás miatt lemaradó Kingstonnal, a római Barrusoval, a nottinghames Junior Agogoval és a ghánai liga egyik legjobb gólvadászával, Eric Bekoe-vel. Az Interben minap duplázó Balotellit már meg se invitálta a francia, a bolondja az olaszokat akarja képviselni - hát sok sikert hozzá...

Marokkó: Azon kevés afrikai csapat egyike, amely az erős hazai klubfocira is építhetne, de ez csak kiegészítő jellegű marad, annyi kiváló spílerből lehet válogatni. Egy colos előre (Chamakh), egy meg hátra (El-Karkouri), gyors, kombinatív emberek középre meg a frontra (Moha, Hadji, Sektioui, Zerka, Zairi, Mokhtari) - ennyivel talán nem lehet tornát nyerni, de várakozáson felüli szerepléssel el lehet masírozni a végjátékig, ahogy ez sikerült is 2004-ben.

Guinea: A legutóbbi két kontinentális csúcson túlélték a csoportkört, ezek után most is ez a minimum elvárás. Pascal Feindouno évek óta a Ligue 1 egyik legprímább játékosa, nélküle a társulat mindenféle továbbjutásról szőtt álomhoz kevés. A Kaba Diawarát nélkülöző, Bangouráktól viszont hemzsegő támadósor szép kíhívás előtt áll, a ghánai és marokkói védelem átverésénél ismerünk pár egyszerűbb műveletet.

Namíbia: A '98-as tornát leszámítva képtelenek voltak bármilyen komolyabb rendezvényre kvalifikálni magukat, igaz, akkor emlékezeteset alkottak: hét rúgott góllal lettek csoportutolsók, ez a bravúr azóta sem jött össze senkinek. Mintahogy +1-es gólkülönbséggel se sokan kvalifikálják magukat nagyobb rendezvényekre... Dehát nem is éppen futballnemzetről van szó: alig húsz éve működő szövetség, két Bundesliga-edzett profi (Tjikuzu és Collin Benjamin) és más senki, az utóbbi kategóriába tartozók leginkább a hazai ill. a szomszéd dél-afrikai ligát gazdagítják kvalitásaikkal. Ezek mellé vegyünk még egy friss edzőváltást is, Ben Bamfuchile helyére a Távol-Keleten és Mozambikban is dolgozó holland Arie Schans csüccsen majd le.

Nigéria: Fiatal keret, melyet hiába támogat egy fényes korosztályos siker szele és a legutóbb kiharcolt bronz, amikor egy olyan kapitány áll mögötte (Berti Vogts), aki már tíz éve is komolytalan volt. A selejtezőben szinte hibátlan Szuper Sasok (a majdnem kijutó Uganda porolta el őket egyszer, soká éljen László Csaba) repülőrajtját a malágai táborban tervezi megalapozni a Kutya, bandájában Taiwo, Yobo, Obi Mikel, Yusuf Ayila és a létező legerősebb támadófelhozatal a kontinensen: Kanu, Utaka, Odemwingie, Yakubu, Martins, Uche, esetleg Makinwa, Obinna vagy Ishiaku. Még az sem elképzelhetetlen, hogy az U-17-es világbajnok társaság egyik sztárja, Rabiu Ibrahim a torna után Angliában köt ki. Az evertonos Anichebe meg szépen elbarmolta, bejelentkezett, aztán behátrált, jelenleg hallani sem akar róla a Vén Dög.

Elefántcsontpart: Betyár erős, a vébécsapattal lényegében megegyező kerettel tervezi az arany begyűjtését a Stielike-csapat, a legutóbbi torna döntőjét büntetőpárbajjal bukták el, pár nappal azután, hogy Kamerunt egy ritka drámai lövöldözés végén elütötték a négy közé jutástól. A két Kalou várhatóan váltja egymást, továbbá a német főnök (meglepő módon) számít a brémai Sanogóra is, Drogba híján el is fér majd a plusz ember.

Mali: 2002-ben (hostként) és 2004-ben is a bronzért játszottak mindenki csodájára (egyszer sem jártak sikerrel) és most is rájöhet a csapatra a focizhatnék a kristálygömbös emberkék szerint. A 28 megnevezett játékos fele Coulibaly, Sissoko, Keita, Traoré és Sidibe, ez még az edzett focigurusoknak is komoly béka. Helyes munkaadói viselkedés révén ott lehet a realos Diarra, a sevillai Kanouté és Seydou Keita és a Torinóba tartó Sissoko is a rendezvényen. Egy meccs erejéig újra összefutnak selejtezőbeli riválisukkal, Beninnel - kétszer nem bírtak egymással, ez Mali részéről komoly problémához, Benin részéről sikerélményhez vezethet. (Érdekesség, hogy a vébébohóc Togót mindketten víz alá nyomták.)

Benin: Négy éve komoly megilletődöttség kísérte a benini mókusok ANK-debütálást, mindössze egy gólt szereztek a Cottbusból ismert Latoundji révén. Szerencsétlenek, amikor kikeverednek a tornára, mindig állat csoportban találják magukat, 2004-ben a Marokkó-Nigéria-Dél-Afrika trió örült nekik látványosan. A brazíliai felvezetésnek köszönhetően ha gól nem is, de egy pont azért összejöhet januárban, feltéve, hogy a csoportpartik egyike látványosan elfelejt focizni, Mali ellen például sanszos az iksz. A legügyesebbnek tartott benini, Romauld Boco mellett főleg Sessegnon, Ogunbiyi és Omotoyossi hallatott magáról az ősszel, előbbi a Le Mans-ban szerepelt, a küzbülső afró BL-t nyert klubjával, míg utóbbi Henke Larsson oldalán szerzett 8 gólt az UEFA-kupás Helsingborgban - további 14-gyel meg gólkirály lett a svéd ligában. Omotoyossi szerezte az első benini gólt világeseményen, a 2005-ös U-20-as vébén is.

A kameruni sikercsapatot hirdető transzparens elég szépen kifakult, így Szudán és Zambia akár meg is viccelheti az Eto'o-brigádot. A címvédő (összesen ötszörös győztes) Egyiptom továbbjutása az ANK kiszámítható történéseinek egyike, pláne ilyen kvartettből.

Egyiptom: Kapuban a legutóbbi torna legjobbjával, a döntőben büntetőket gyilkolászó El-Hadarival, túl sok baj nem érhet a duplázásra apelláló Fáraókat. A hazai sztárklubok legjobbjaira (Amr Zaki, Abutrika, Barakat, Motaeb) és a midói profizmus útjára lépőkre (Zidan, Ahmed Hassan, Gali, Shawky) épül a keret, bár ha a midói viselkedés átragad a társakra, februárra már nem lesz versenyben a válogatott.

Kamerun: Még B-csapattal is számottevő esélyekkel szállnának ringbe a döntőért, Eto'o viszont minden szempontból pótolhatatlan, a reklamálásai például nagyon hiányoznának egy-egy gyenge meccsből. Rajta kívül elég szegényes a támadósor, esetleg Kouemahával meg lehetne próbálkozni, ha minden kötél szakad. Nem tartom őket esélyesnek - a másik három gruppból talán tovább se mennének -, de a nyolc közé kerüléssel megjöhet a kedv a játékhoz. Pfister mester fog izzadni rendesen, az holtbiztos.

Szudán: Ki hinné, hogy 1970-es házigazdáról és bajnokról, az első négy kiírásban három érmet szerző nemzetről van szó? Akik aztán harminc éve nem jutottak tornaközelbe... Azt hihetnénk, hogy a szudániak zömét legkevésbé a sport köti le, amikor a Janjaweed tucatjával irtja a népet kormányzati támogatás mellett. Irak legutóbbi sikerei nyomán a politikai válság motiváló hatása újra bizonyítást nyert: Tunéziát legyőzve, megelőzve (és talán kicsit meg is alázva) kerültek be a ghánai mezőnybe. A selejtezős gólok zömét Faisal Agab és Haytham Tambal jegyzik, feltételezhetjük, hogy ők a vérben és olajban tocsogó ország legjobb spílerei. Ezzel együtt a csoportnegyedik pozíción kívül minden más kimenetel szürreális.

Zambia: West Brom-módra nyílnának fanklubok és Chipolopolót támogató körök hazánkban, ha Bicskei Berci kapta volna meg a melót Zambiában, ahogy ezt egy korábbi írásunkban prognosztizáltuk. Nem így alakult, s az is elképzelhető, hogy a KTE légiósa, Lungu is lemarad a ghánai balhéról, marad hát az érdektelenség, amellyel leülünk megnézni a Szudán-Zambia rangadót: csak aztán nehogy csodálkozzunk, ha a Premier League-ben is megforduló Collins Mbesuma, a bröndbys Katongo, esetleg a klubjában nemrég ötöst vágó Chamanga csörögét csinál az ellenfélből.

A halálcsoport terminus amennyire idegesítő, épp annyira helytálló a csoport szereplőire nézve, mégha egyik-másik játékereje nem is olyan számottevő, mint pár évvel ezelőtt. A négyes déli résztvevőinek talán nagyobb esélye van a korai hazautazásra.

Tunézia: 2004 bajnoka Kamerunhoz hasonlóan tarcsival is joggal játszhatna az aranyért, talán több a sanszuk erre, mint az Oroszlánoknak, de nem sokkal. Elvégre csak a legjobb csoportmásodik csapatok köréből kerültek a tizenhatos mezőnybe. Néhány kulcsjátékos (Dzsaziri, Nafti, Chedli, Benachour, Trabelszi, Namusi) látványos mellőzését látva elmondhatjuk, hogy Roger Lemerre bizony merészebb, mint Dr.House differenciáldiagnózis alapján felállított elméletei. A jól ismert nevek közül Dzsemmali, Dzsaidi és Haggui maradtak a védősorban, Nafti és Mnari középen, Santos, Ben Szada és Zitouni elöl. Mellettük feltűnik számos ismeretlen név, szinte kizárólag a klubvébén az afrikai BL-győzelem jogán szereplő Étoile du Sahel kötelékéből, ez persze nem mutat rosszul a csapatlajstromban.

Dél-Afrika: A dél-afrikaiak coolságát jelzi, hogy nem szartak be idejekorán a csapatépítés elvártnál lassabb ütemén, mint a bohóc sógorok itt a szomszédban. Mindössze bíznak Parreirában, aki még azt is megteheti, hogy nem megy ölre a válogatottbeli részvételért Benni McCarthyval (aki a '98-as tornán kilenc góllal robbant be a köztudatba), egyszerűen kirakja a keretből, pár társával (Carnell, Sibaya, Buckley) együtt. A brazil kapitánynak egy feladata van, az viszont elég jelentős: körbe kell építeni a Mokoena-Morris-Pienaar-Zuma légióstengelyt a legversenyképesebb otthoniakkal. Teko Modise, az Orlando Pirates középpályása akár egy szép szerződést is aláírhat a torna után.

Szenegál: Kasperczak kapitány állítólag a lokis Sidibének is postázott meghívót, meg 37 másiknak, élükön a mindig háborgó Diouffal. Nagy hiányzók nélkül sem számítanak az esélyesek közé (a selejtezők alatt Mozambik is legalább olyan közel állt Ghánához, mint ők), de menet közben könnyen azzá válhatnak.

Angola: A 2010-es döntő házigazdája most sem fog leégni, habár a védőik nem lettek sokkal ügyesebbek meg gyorsabbak a vébé óta. Se Akwa, se Mantorras nincs az előzetes keretben (van viszont Ruí Marques, Leedsből), de a németeknél kellemes benyomást keltő társaság magja megmaradt, Zé Kalanga, Mendonca, Édson, André, Figueiredo vagy a nevéhez stílusosan passzoló frizurát hordó Loco neve talán ismerős - vagy majd az lesz, februártól.

Ghána bizonyára jó házigazda lehet, hiszen negyedik alkalommal rendezhet ANK-t, 1963-ban és 1978-ban egyedüliként, 2000-ben pedig Nigériával közösen hozta tető alá a tornát. Most is a klassz szereplés a minimum - pályán és azon kívül egyaránt.