Zambia csodákban gazdag, kalandos ország. Magyarok legutóbb az Old Spice Afrika Expedíció keretein belül járhattak arrafelé, de a Zambézit benépesítő vízilovak nyilván jobban felizgatták a résztvevőket, mint a zambiai kapitányválság. Pedig a kispad régesrégóta szakember után vágyik, a szövetség pre-öszödi módon teszetoszáskodik, a játékosok meg... a rosseb se tudja, mi van a játékosokkal. Gondolom, nyomják a ligában és bíznak a csodában. Ugyanis az idő erősen sürgeti az összes afrikai fociszövetséget,  küszöbön vannak a következő vébé selejtezői (az óceániai térségben már el is rajtoltak, potyogtak is a gólok tisztességesen), rendezni kell a sorokat, az út végén Dél-Afrika vár.  Zambia ilyen közel még sose volt VB-helyszínhez - válogatottjukat pedig magyar kapitány, Bicskei Bertalan vezetheti ki oda.

A zambiai kapitánykérdés emberemlékezet óta nyitott volt. Elég régen kiment az üresedésről szóló apróhirdetés, jött is boríték (netán e-mail, az inforobbanás korát éljük) vagy négy tucat, végül - nagy viták és hajtépések után - Bicskei CV-jére bólintott rá a helyi elnökség. Hozzá kell tenni a hiteles tájékoztatás végett, hogy az egzotikus kaland nem jöhetne létre, ha Berci bá helyett a tuti befutónak hitt nevenincs franciát, bizonyos Noel Tosi-t igazolja le a szövetség, azonban a mester és a vezetőség is habozott, a tétlenségre ráunó nép pedig betámadta a döntést, így a legutóbb Malajziában kapitánykodó Berci bá kezébe csusszant a Chipolopolo kispadjára szóló kinevezés. Nemrég a kameruniak írtak ki tendert, Berci bá neve szintén felmerült (az ugandai legenda László "Lábtörésrebuzdító" Csabáéval és még vagy hatvan másik figuráéval együtt), ám úgy tűnik, Eto'o mégse lesz Bicskei játékosa. De lesz azért magyar kapcsolat, a momentán Kecskeméten focizó ex-pápai Mishek Lungu személyében. Lesz ki köré építeni a csapatot.

Bizony, a világ ismeretlennek - így barbárnak és elmaradottnak is - hitt tájain is játsszák ám a focit, már amikor épp nem polgárháború vagy prémiumharc miatt áll a játék. Az aktuális megmentők helyenként vízermáriuszi ütemben cserélődnek, így aztán az egzotikus kispadtúrák nem mindig nyúlnak hosszabbra egy városnézésnél vagy szafarinál. Ráadásul a kiszemeltek köre sem túl változatos, szinte mindig ugyanazok a neves és kevésbé neves francia, német, szerb, brazil, angol edzők kerülnek szóba - és nem utolsósorban Berci bá. Persze, egyeseknek nem fekszik a klubfutball, mert nem bírják a hétvégi feszkót, míg mások kifejezetten keresik a kiutat az irreális tempóban pörgő európai fociéletből. Hát, nálunk se pezsgés, se stressz, klubjaink többsége ideális helyszín lehetne egy-egy ilyen sokatlátott világvándornak, akik a semmi közepén kívánnak kapuralövést, vonalvédekezést, középpályás letámadást, szélsőjátékot tanítani, valami homályos távoli cél reményében...

Nehezen hihető manapság, hogy még van olyan spot a világban, ahol magyar szakembertől várják a foci felfuttatását. És a magyar szakember újra csak Bicskei. Berci bát lehet utálni, verbálisan megruházni, vadul lehet vaduzozni a képe fölött, de valamit nem lehet tőle eltagadni: az egyetlen nemzetközi (el)ismertséggel és respekttel rendelkező magyar futballedző. Biztos tudja, mekkora fába vágja bele a fejszéjét: afrikai csapatokat gardírozni nem problémamentes. Kétévente bebizonyosodik, hogy elsősorban pedagógus kell nekik, nem edző és nem tábornok. Aki látott már afrikai derbiket, tudja, hogy a spílereknek általában nehezére esik a rendszerszintű gondolkodás elsajátítása - hisz ők csak focizni akarnak, így szimplán, gyönyörködni magukban és a játékban -, a fejekre és lábakra nehezedő taktikától viszont azt is elfelejtik, hogyan kell a labdához érni úgy, hogy ne pattanjon be a bogyó a susnyásba.

A kulcs a pedagógia - és Bicskei állítólag ért ehhez, ezért szerződtetik.

(Némileg még mindig kételkedem a híradásokban, hiszen Bicskei az utóbbi hónapokban többször is elkötelezte magát a hazai utánpótlásban vállalt feladatai mellett, nem is beszélve a Várhidi nyakára küldött nevetséges koloncprojektben - ún. szakmai bizottság - való szerepvállalásáról, melyet valószínűleg menekülőtempóban hagy majd ott Zambiáért, ha Kisteleki keresztbe nem tesz neki.)

Tehát mégegyszer: a cél 2010, Dél-Afrika. Ha egy szedett-vedett Togo kijutott, akár Zambiának is összejöhet a nagy siker, Lunguval és Berci bával.
Hát, sok sikert hozzá!