Szorul ám rendesen nyaka-töke szerencsétlen Steve McClarennek, pánikszerűen kapkodja a levegőt. A szükség nagy úr, mégha a rém unalmas, komor, beteges és undorító Kaliforniába is szólíttatik az ember. A ravasz Steve elfelejtette értesíteni munkaadóját, hogy átruccan a szánsájnba egy csöppet informálódás végett: vajon Beckham tud-e már játszani szenvedés nélkül. A mindennek lehordott szövkap jó ideig megvolt az LA-be szerződő Becks nélkül, most meg úgy kapna utána, mint egy Elvis-imitátor a Jailhouse Rock eredeti dedikált példánya után. Az indok tehát szigorúan szakmai: két koktél közt felmérni Beckham állapotát. A Hollywood United elleni jótékonysági meccsen. A kapitányi inkompetenciának újabb fejezete tárul így az Olvasó elé.

A nemes cél - azaz a kaliforniai erdőtűz áldozatain való segítés - vezérelte meccsen Beckham és bandája vérrel-verítékkel, embert próbáló küzdelemben, 12-4 arányban gyűrte maga alá a rendkívül jó nevekből (az ismert figurák sora Franck Leboeuffel, Jorge Campos-szal, Alexi Lalas-szal se merül ki, marad ám erősség, a Sex Pistols-os vénpunk Paul Cook és Steve Jones, a szintén zenész Viv Campbell és a bűnügyi sorozatokban feszítő Anthony LaPaglia színész személyében) álló celebválogatott Hollywood Unitedet.

Becks - aki ámerikai jelenléte alatt valószínűleg több időt töltött fodrásznál, mint a sportkomplexumban és annak egy kilométeres körzetében - bizony remekül bírta erővel a kólameccsen, a sacramentói firefighterek elszántságával küzdött a leckét feladó sztárbanda ellen, sőt, a LaPaglia kapujába bevágott két gól mellett egy pár másikat elő is készített. Egyszer még a kép tanulsága szerint Victoria virágait taposó Leboeuf-öt is szerelte, a kopasz francia ezen meg is lepődött, holott Beckstől nem idegen a küzdős foci. Mi több, dolgavégeztével néhány lefegyverző mosolyra is futotta erejéből, képmellékletünk bizonyító erejű.

Ez mind kiváló formáról, remek erő- és idegállapotról árulkodik, nemdeugye? Felejtsük is el gyorsan, kikkel állt ki az ellenfél, mi is volt az összejövetel célja... Steve, elő hát azzal a zsebben lapuló meghívóval!

Come, David, and help!!!

McClaren büszke lehet, igazán érdemes volt beruházni a repjegybe. Nyilván több értelme volt a túrának, mint száznegyvenhatodjára szemlélni, ahogy Gerrard a köldökén veszi a levegőt. Akármennyire is nem úgy látja az ostoba nép, a kapitány mindig a győztes megoldáson gondolkodik - mondjuk túl sok kártya már nincs a kezében, azt a keveset is eljátszotta, ami volt. Beckham meghívása meg nem garancia semmire, de talán egy fokkal jobb vele, mint nélküle. Ettől függetlenül a válogatott, Steve-vel az élen, napokon át vergődhet majd saját hálójában a tehetetlenségtől - szurkolói meg az idegtől -, azon remegve, hogy a felbátorodó ruszkik elvágódnak-e maradék selejtezőjükön. Legrosszabb esetben rituálisan sörbe fojtják majd bánatukat a derék angolok, míg McClaren egy elegante étteremben aláírja szerződését a Galaxy éppen tegnap megürülő kispadjára...