Az igazán nagy ötletek a legváratlanabb élethelyzetekben születnek, és amilyen botor az ember, a legtöbb kiváló gondolat még a mondattá válás előtt a Nagy Agytekervényközi Iratmegsemmisítőben végzi. Bölcsek azok, kik végül megismertethetik világunkkal formabontó ötleteiket. Egy pillanat, a villanykörte felgyullad s taps fakad. Dójcsland kedvenc majmócája, Oli Kahn megannyi robinzonád és farkasüvöltés-imitálás után ezúttal egy kardinális futballelméleti problematikára kínál gyakorlati megoldást, mely eddig még talán soha, sehol nem került szóba, még a végzésüket csatakrészegen ünneplő fizikusok és progmatosok között sem.

Miután bibis könyökét rendbetették a derék orvosdoktorok, Kahnra rászakadt a konstruktív nyugalom időszaka. Itt született meg az Ötlet: nem kell sorfal. Nem tudni, mi lehetett a pici pöcc, mely megvilágosodáshoz vezetett, de végsősoron hálásak lehetünk a sérülésnek, mely tizenhatoson kívülre és egyben a gondolatok birodalmába száműzte a jó Olit. És ne, ne higgyük, hogy mindez csak amolyan hasraütésszerű: ott áll mögötte a bő húszévnyi rutin, két évtizednyi empirikus találkozás a legkülönbözőbb szabadrúgás-variációkkal, a legprímább lövőkkel, akiket álomszerűen elcsavart, felső sarokba süvítő, esetleg izomerőből megoldott, páncéltörő lövegek pusztító erejét meghazudtoló szabadok kivitelezésére teremtett a Jóisten.

A modern futball már nem igényel konvenciókat, már nem kerül betűrésre a mez, a himnusz taktusait is elég ütemes rágózással lekövetni. Szakbarbár körökben terjed a nézet, miszerint a sárga és piros lap elégtelen a szabálytalan momentumok megítéléséhez. Néhányan már a bíró sporttársak felügyeletére is felügyelőt hívnának, aki térfigyelős szakemberként sasolná a kamerák képeit egy kisszobában, hogy aztán még meccs közben karóba húzza a sípos embert egy-egy elnézett szerelési kísérletnél. Lassan a kapufákat is teleépítik mindenféle elektronikus kütyükkel, minimalizálandó az emberi tévedés tényezőjét. A zajmikrofonok révén egy kósza, morogva eleresztett anyázás sem maradhat titokban. A forradalom zajlik, a keretek bomlanak, minden invenciózus pillanat egy-egy százasszög a hagyományos futballjáték koporsójában.

Kahn személyében tehát a modern foci egyik forradalmárát tisztelhetjük. És igaza van, a sorfallal csak a gáz van. Például, állandóan integetni kell a szélsőnek, hogy meddig tolódjon. Aki bemerészkedik a falba, az se a portás instrukcióival foglalkozik, hanem inkább a tökét védi - tehát veszélyes is. Arról nem is szólva, hogy bármelyik balfasz védő beleér a lövésbe azzal a buta fejével vagy szétrebbenve valamelyik marhának megpattan a derekán a labda és máris kész a baj. A kilátást pedig alapból zavarja: a nyomorult kapusok minden egyes szabadrúgásnál úgy érezhetik magukat, mint egy budai víkendtelek-tulajdonos, aki nem lát el a túlpartra az újgazdagok palotáitól. Nem kell, a sorfal nem kell, csak egy homályba fúló rendszer maradványa, amely mostantól nem lesz zavaró eleme a játéknak! A kapus végre, először a futballtörténelemben, a szabadrúgásoknál is kihasználhatja delejező képességét és már a labdát kapunak irányító mozdulatsor megkezdése előtt lenullázhatja a lövő játékost. A kapuvédők aurája végre betöltheti az egész büntetőterületet, hogy a labda azon gellert kapva, távol a kapufáktól süvítsen el. Csak a lövés és a portás, csak az ágyú és a katona. Több idő marad a tervezésre, ergo sokkal heroikusabbnak is látszik majd egy-egy precíz, kidolgozott mentés. De a francba is, magyarázhatod te ezeket, a fafejű Beckenbauer úgyis körberöhög, bár ő úgyse pártolja a haladó szellemiséget, szóval jobb, ha ráhagyod.

Oli apánkat azonban pár percig kizökkentette egy interjú, melyet szívbéli cimborája, Jens Lehmann adott az RTL-en, így nagy bánatunkra megbicsaklott a tökéletesnek hitt levezetés. Oli nem számolt a következményekkel: hát mi lesz így a szabadrúgáslövőkkel? Mi lesz így Juninhóval és Ronaldinhóval? Na meg a Robi Carlos-utódokkal..? Sorfal híján kivész a fociból egy jó nagy adagnyi trükk és finesz. Sorfal híján már csak dvd-ről csodálhatjuk majd a pazar elcsavarásokat, a téglafalporlasztó bikákat, a fű alatt sunyin kapura suhanó lövéseket, a mereven koncentráló tekinteteket. Fájdalmas módon elmaradnak majd az átverések. Egy látványos játékelem, a klasszikus foci egyik integráns szereplője kerül így a kihalás szélére. A művészek hamar kedvüket vesztik. Ezt csak nem akarhatod - vagy minden mindegy, forradalom mindenáron?