Szegény Öreg Hölgy! Országa büszkesége, királynője volt, jelkép a legtöbb olasz szemében. Közel 100 év uralkodás, kisebb-nagyobb makulákkal, de hát az emelje a kezét, aki még nem volt hűtlen egy pillantással se. És elég volt egy év, egy rossz házasság, hogy az ország szégyene legyen.
„Un Cavaliere non abandona la sua Signora”
„ Egy lovag sose hagyja el szíve hölgyét” – ez a már-már nyálas mondat örökre beíródott a klub történelmébe. És végképp legendává tett egy korszakos zsenit.
Erősen elfogultnak hangzanak ezek a sorok, de tény, ritka megpróbáltatás érte a zebracsíkosok klubját, és vele mind a játékosokat, mind a szurkolókat. A szégyen, a pénzkiesés: nem egy klub ismeri az utat. Ha csak nemzetünk legnépszerűbb klubját említem, mindent megértünk, és voltak, akik nem tudtak megállni a lejtőn: a Napoli, a Fiorentina egészen a legaljáig zuhant, hogy onnan emelkedjen fel, míg manapság a Leeds csapata fölött lebeg Damoklész hírhedt kardja. Ebben az időben nem csak a bianconerik szeme könnyezett, az eddigi riválisok közül is vigasztalták a „púposokat”.
2006-2007 a tisztulás korszaka volt. A tavalyi botrány választóvonal lett, mentek akiknek menni kellett, volt kitől ezt is várták, volt kit örökre a pokolba kívántak. De a lényeg maradt. A sok távozó helyére fiatalok érkeztek, a csapat összeállt, jött Didier Deschamp, hogy kisegítse volt klubját, és a franciával ledolgozva a hátrányt, kezdeti bukkanókkal, de vették az akadályt; visszatértek a Seria A-ba. Most párhuzamot vonhatnánk honi csapatunkkal, de túl sok ehhez az eltérés. A Napoli sem jó hasonlat, mert ők már kifele tartottak abból a gödörből, melyből a Juve még csak épp kikandikált.
A 2007-2008-as szezon a visszatérés kora lesz. És a Juventus nem megfáradt katonaként akar visszatérni a csatamezőről, inkább egy ifjú hevével rohanna újra harcba. Ennek igézetében léptek fel a piacra, új, friss, de legalábbis harapós portéka reményében. Volt is bőven, fűvel-fával kívánták a visszatért vendéget, és hát a sok vásárlásba akadt is egy-két felesleg, netán romlott árú. De a lényeg, a java meglett. Igaz , ezért sokat is kellett áldozni. Eladta hát mindazt, mit megvettek még, és ő se sajnált, talán túlzottan is felelőtlenül, és a jövőben bízva.
Senki se tudja mire lesz képes idén a Juve. Maguk a klub vezetői összetennék a kezüket egy BL-indulásért, és a szurkolók se várnak többet. Emiatt viszont lóg is a „púposok” orra: Egy Juve csakis bajnoki eséllyel indulhat a Serie A-nak. Minden percben, minden füttyszó után ebben reménykednek, de gyorsan pofán vágja őket a valóság: Örülj, hogy túlélted! Hogy itt vagy, már most. Hogy bár lehetsz nápolyi, vagy épp firenzei, nem vagy se Napolis, se Firenzés. Mert neked más a szíved hölgye:
„Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.”
Ady Endre: Az én mennyasszonyom
A nyár mozgásai
ÉRKEZTEK
Grygera (Ajax) Criscito (Genoa) Salihamidžić (Bayern München) Iaquinta (Udinese) Molinaro (Siena) Nocerino (Piacenza) Tiago (Lyon) Almirón (Empoli) Jorge Andrade (Deportivo La Coruna) Blasi (Fiorentina, kölcsönből) Olivera (Sampdoria, kölcsönből)
TÁVOZTAK
Bojinov (Fiorentina) Tudor (Hajduk Split) Balzaretti (Fiorentina) Mirante (Sampdoria) Kovac (Borussia Dortmund) De Ceglie (Siena) Paro (Genoa) Kapo (Birmingham) Miccoli (Palermo) Volpato (Empoli) Giovinco (Empoli) Venitucci (Treviso) Bonnefoi (Digione) Tacchinardi (Brescia) Guzmán (Piacenza) Bianco (Emilia) Gastaldello (Sampdoria) Lanzafame (Bari) Chiumiento (Lucerna) Marchisio (Empoli) Piccolo (Empoli) Giannichedda (Livorno) Blasi (Napoli) Zalayeta (Napoli)
