Ötletem sincs, hány olvasónknak volt szerencséje a többször is levetített Futballistafeleségek c. angol sorozathoz, de Roy Keane legutóbbi kifakadását olvasva szerintem néhányunknál biztosan bevillantak pillanatképek egy-egy emlékezetes epizódból, például pezsgőbe fulladó afterpartykról vagy a picsarészegen a vécécsésze fölé hajló barátnőkről. Akik (pechükre) nem látták egy percét sem, azoknak úgy vezetném be a témát, hogy a labda körülbelül annyiszor pattan le az egész sorozat során, mint ahányszor a futballhuliganizmust ecsetelő mozikban. És ettől lehet olyan jól szórakozni rajta.

Nem újdonság, hogy egy-két bálványnak hitt játékosról lehull a maszk és kiderül a véres valóság, hogy szerencsejáték-mániás, alkoholista, papucs, megrögzött házasságtörő, netán meleg, jobb esetben ezek kombinációja. Telik rá. A PL-játékosok klubtól függetlenül annyit visznek haza, hogy a heti két rulett és a szokásos éjszakai királykodás mellett futja a fakó Bentleyre, Armanira, Mauritiusra. Félreértés ne essék, ez nem gáz (legalábbis nekünk nem az), sajnálja tőlük a hóhér, a legnagyobbak évi 50-60 gyilok tétmeccset nyomatnak, aki meg erre tette fel az életét (legalábbis abból mondjuk húsz-harminc évet), az ne panaszkodjon. A háromnaponta maxrajáratott szervezet amortizálódik, ennek ellentételezéseként viszont olyan összegek húzzák le a zsebeket, amiről a blog olvasói csak beszélni fognak, de látni azt az életben soha.

Ezek ismeretében Keane mégis kikerekedett szemekkel néz körbe az élfutballban, azt fájlalva, hogy a jól megfinanszírozott játékosok többsége már nem elsősorban focista, hanem divatbábu, celebrity, marionettfigura, akit az asszony úgy pozicionál, ahogy jólesik. Ha a Futballistafeleségeket etalonnak vesszük, Angliában - a megalomániás partiribancok földjén - a játékosok előbb lesznek manökenek, mint kész futballisták. Persze van, aki biztosan lubickol az örömben, hogy tele van vele a The Sun és a Daily Mirror, minden második éjjel beszippantja a glam - miért érdekli akkor ez a managert? Mi köze van Keane-nek ahhoz, hogy kit milyen buliba rángat el az asszony két bajnoki közt, ki hol shoppingol a kedvesével (akit még aznap este konzumnőre vált, miközben élete párját a csapattárs rendezi le az újonnan vett kastély jacuzzijában), ki milyen divat miatt vágyódik Londonba..? Nagy pénztárca, nagy igények - nagy foci. A focista a profi sport jolly jokere: focistának lenni király, focistával lenni szintén kifizetődő. Nem kell semmit szégyellni - az akaratgyengeséget se.

Na de: a leginkább megmosolyogtató tényre még nem is tértünk ki, arra, amitől igazán nevetséges, tipikusan angolos ez a történet. Roy király számára megdöbbentő, hogy sok sztárjátékosnak a nő mutatja az utat, legtöbbször a rongyrázás és a címlapok felé. És hogyhogy csak most esik le az érme? Bizonyára kiment a fejéből, hogy éveken át együtt játszott a legnagyobb bábuval, aki most is lelkesen csahol az asszony után. Épp a Bermuda-háromszög felé tartanak.