Harmadik játéknap, nyitott a dermesztő csoport a maga két kis meccsével. Az elsőt szóba se kéne hozni, a sarokban pihegő pók több témát szolgáltatott, mint a délutáni nyomormaraton, nem csoda, ha elpilledtünk két román labdaérintés között. Estére maradt a sűrűje, benne oktató hollandusok, zilált taljánok és a viadal eddigi legvéleményesebb momentuma.
Rendszeresített értékelésünk a tovább után.
Románia-Franciaország 0-0.
"Álmatlanság gyötri? Ezt nézze meg!" - ez az ajánlás állna a kazettán, ha elmentettük volna a múlt számára a testvéri román-francia délutánt. Feltettük magunkban a kérdést, hogy a "Mutun áll vagy bukik?" vagy a "Jaj, mi lesz Henry nélkül?" lesz a meccs slágerdilemmája, de húsz perc gyötrelem után egy harmadik kérdés került a fókuszba: "Kibírjuk-e ébren a szünetig?" Nem sikerült, pedig nagyot küzdöttünk az álommanóval, csoda, hogy a labda nem vágta be a szunyát, úgy tüntetőleg az emberkínzás ellen. Eszünkbe jut egy híres mottó, Johnny Ocho méltán ismeretlen kortárs polihisztor bölcsessége: "Ha ketten ugyanazt akarják, annak csak szar meccs lehet a vége. Vagy szex."Méltathatnánk Piturca és a korábban ismertetett román védekezés elsöprő sikerét, mert értékes pontra tettek szert, de nem jó szívvel tennénk. Igaz, Domenech latinókra komponált szánalmára se találunk szavakat, pedig ott akadtak lövések, Malouda és Benzema próbálta beakasztani a további bekkelést elősegítő gólocskát. Ne szaporítsuk, kivételes bravúr ennyi nullát belesűríteni kilencven percbe, szóval engedhetünk az indulatnak az álszakmázó okoskodás helyett: trágyásszekérre mindkettővel.
Ez kerül a naplóba:
FRA
Coupet (le se izzadt, 0) - Sagnol (aprítás, 4), Thuram (elszúrt ünnep, 5), Gallas (nem izgatta magát, 5), Abidal (elvolt, 5) - Ribéry (az egyik, aki akart valamit, 6), Makelele (gyűjtögetett, 6), Toulalan (jól szűrt, 5), Malouda (lövése volt, 5) - Anelka (nem értjük, 3), Benzema (a másik, aki játszani próbált, 6).
Továbbá: Gomis (-), Nasri (-).
Továbbá: Gomis (-), Nasri (-).
ROM
Lobont (alig védett, 0) - Contra (kevés mozgás, 5), Tamas (csakatuti, 5), Goian (jó megoldások, 6), Rat (pár jó pillanat, 5) - Cocis (szürke, 5), Radoi (darált, 5), Chivu (többet várunk, 5) - Nicolita (ívelnek rá, de minek?, 6), Mutu (megfogták a történtek, 4), D. Niculae (nem keresték, 4).
Továbbá: Codrea (-), M. Niculae (-), Dica (-).
Továbbá: Codrea (-), M. Niculae (-), Dica (-).
Hollandia-Olaszország 3-0 (vNistelrooy, Sneijder, vBronckhorst)
Ahhoz képest, hogy akadnak soraikban halálcsoporthoz méltó halálosztók, a hollandokat kollégám és jómagam is korai búcsúra intettük, hogy aztán illő cáfolattal éljenek véleményünkkel szemben. Szeretnénk hinni, hogy világbajnok-leteperés ügyében a magyar szakma véleményét is kikérte van Basten, elvégre utoljára azon a gyönyörű augusztusi estén láthatta a digókat kontra után menekülni. Megálmodni se merte a főnök, hogy szó szerint szarrákontrázzák az olaszokat, legutóbb talán az ő idejében futottak ennyire viharos támadások holland mezben. No de egy még nem elég, a szomszédok nehezen tolerálható reteszét is hasonló hatékonysággal kéne feltörni ahhoz, hogy végleg az esélyesek közé vegyük őket.
Sneijder a torna abszolút sztárja lesz, egy dimenzióval a többiek fölött űzi ezt a játékot. Engelaarról kiderült, hogy ő a holland Vieira, csak épp nem fűrészporos a stoplisa, Kuyt meg tán jobban igyekezett, mint titkárnő az első munkanapon. (A jó Dirknek végre megkerült a testhezálló posztja, istenőrizz, hogy Rafa vagy MVB összekapjanak, ki is az ötletgazda valójában.)
Az Oranje triplájával gyönyörbe fordult a faramuci fapapucsos népség, az már csak megközelítés kérdése, hogy a frenetikus támadásokról cikkeznek egy héten át vagy a mocsokcsaló skandinávról, aki Ruudék kezére játszotta a meccset. De a harmadik elemről, Donadoni alapvető stratégiai baklövéseiről eddig hallgattunk: a vébéhős bandában nem volt jellemző forma a lyuk és a folyosó, az aktuális válogatottban szinte azonnal meghonosodtak, mihelyt csillapodott a kékláz, hiába alkotják zömében ugyanazok a csapatot. Ambrosini és Barzagli nem igazolta a csapatbaállítást, Materazzi bontott, majd újra összeverődött Cannával a padon, jobb emlékeink csak Pirlo és Di Natale focijáról lehet. Beszédes, hogy a védőnégyesből az egyébként bőven alulteljesítő Zambrotta kapja alegjobb legkevésbé negatív értékelést.
Ez kerül a naplóba:
NED
Van der Sar (klasszis, 7) - Ooijer (masszív, 6), Boulahrouz (sallangmentes, 6), Mathijsen (fegyelmezett, 6), van Bronckhorst (pezsgett, 7) - Engelaar (hol volt eddig?, 7), de Jong (szép munka, 6) - Kuyt (klassz, 7), Sneijder (almost perfect, 8), van der Vaart (korrekt, 6) - Van Nistelrooy (ott volt, 6). Továbbá: van Persie (lekötötte a védőket, 7), Heitinga (-), Afellay (-).
ITA
Buffon (felejtős, 5) - Panucci (vitagenerátor, 5), Materazzi (bizonytalan, 4), Barzagli (harmatos, 4), Zambrotta (önmaga árnyéka, 5) - Gattuso (szántott, amíg bírt, 5), Pirlo (legjobb olasz, 6), Ambrosini (jöhet DDR, 4) - Camoranesi (közepes, 5), Toni (lesz jobb, 5), Di Natale (aktív, 6). Továbbá: Grosso (lendületes, 6), Del Piero (próbálkozott, 6), Cassano (mindegy volt már, 5).
A játéknap polémiája:
Nem is igazi bíró az, aki még nem hibázott nagyot. Immáron Fröjdfeldt sporttárs karrierje se mentes a nagy nyilvánosság előtt elkövetett tévedéstől, bár a partjelzőjének is kijár a szurokfürdő rendesen, mert bevitte a bozótba kollégáját. Panuccit hozzásegítette már pályája egy-két színészfortély elsajátításához, de tegnap nem vetette be egyik fifikát se, röptében-estében annyi ideje sem volt, hogy szándékosan lesreállítsa RvN-t.
Habár szabálytalanság nem történt, a védő pár pillanatra megszűnt a meccs szempontjából aktívnak lenni és így nehezen értelmezhető a fröjdfeldti verdikt: ezt a gólt "beengedni" bizony nagyobb hiba volt, mint az uppsalai egyetem főépülete. Az UEFA is rendesen meghökkent az alternatív szabályértelmezésen, ők se nagyon tudtak zöld ágra vergődni, bár a legfrissebb állásfoglalás végül nemcsak a szövetségiek, hanem a világon mindenki a svéd mellé állt, azzal érvelve, hogy a játékosnak a pályán a helye, hacsak másképp nem rendelkezik a bíró. Mégis úgy sejtjük, valaki már volt olyan rendes és titokban foglalt a sporitriónak a legközelebbi Zürich-Stockholm járatra.
A játéknap rekordere:
Tizenötös a mezen és az EB-meccsek számát tekintve is, Thuram gyatra körülmények közt csak iksznek örülhetett, bár azért a produkcióért még ennyi se járt.
Sneijder a torna abszolút sztárja lesz, egy dimenzióval a többiek fölött űzi ezt a játékot. Engelaarról kiderült, hogy ő a holland Vieira, csak épp nem fűrészporos a stoplisa, Kuyt meg tán jobban igyekezett, mint titkárnő az első munkanapon. (A jó Dirknek végre megkerült a testhezálló posztja, istenőrizz, hogy Rafa vagy MVB összekapjanak, ki is az ötletgazda valójában.)
Az Oranje triplájával gyönyörbe fordult a faramuci fapapucsos népség, az már csak megközelítés kérdése, hogy a frenetikus támadásokról cikkeznek egy héten át vagy a mocsokcsaló skandinávról, aki Ruudék kezére játszotta a meccset. De a harmadik elemről, Donadoni alapvető stratégiai baklövéseiről eddig hallgattunk: a vébéhős bandában nem volt jellemző forma a lyuk és a folyosó, az aktuális válogatottban szinte azonnal meghonosodtak, mihelyt csillapodott a kékláz, hiába alkotják zömében ugyanazok a csapatot. Ambrosini és Barzagli nem igazolta a csapatbaállítást, Materazzi bontott, majd újra összeverődött Cannával a padon, jobb emlékeink csak Pirlo és Di Natale focijáról lehet. Beszédes, hogy a védőnégyesből az egyébként bőven alulteljesítő Zambrotta kapja a
Ez kerül a naplóba:
NED
Van der Sar (klasszis, 7) - Ooijer (masszív, 6), Boulahrouz (sallangmentes, 6), Mathijsen (fegyelmezett, 6), van Bronckhorst (pezsgett, 7) - Engelaar (hol volt eddig?, 7), de Jong (szép munka, 6) - Kuyt (klassz, 7), Sneijder (almost perfect, 8), van der Vaart (korrekt, 6) - Van Nistelrooy (ott volt, 6). Továbbá: van Persie (lekötötte a védőket, 7), Heitinga (-), Afellay (-).
ITA
Buffon (felejtős, 5) - Panucci (vitagenerátor, 5), Materazzi (bizonytalan, 4), Barzagli (harmatos, 4), Zambrotta (önmaga árnyéka, 5) - Gattuso (szántott, amíg bírt, 5), Pirlo (legjobb olasz, 6), Ambrosini (jöhet DDR, 4) - Camoranesi (közepes, 5), Toni (lesz jobb, 5), Di Natale (aktív, 6). Továbbá: Grosso (lendületes, 6), Del Piero (próbálkozott, 6), Cassano (mindegy volt már, 5).
A játéknap polémiája: Nem is igazi bíró az, aki még nem hibázott nagyot. Immáron Fröjdfeldt sporttárs karrierje se mentes a nagy nyilvánosság előtt elkövetett tévedéstől, bár a partjelzőjének is kijár a szurokfürdő rendesen, mert bevitte a bozótba kollégáját. Panuccit hozzásegítette már pályája egy-két színészfortély elsajátításához, de tegnap nem vetette be egyik fifikát se, röptében-estében annyi ideje sem volt, hogy szándékosan lesreállítsa RvN-t.
Habár szabálytalanság nem történt, a védő pár pillanatra megszűnt a meccs szempontjából aktívnak lenni és így nehezen értelmezhető a fröjdfeldti verdikt: ezt a gólt "beengedni" bizony nagyobb hiba volt, mint az uppsalai egyetem főépülete. Az UEFA is rendesen meghökkent az alternatív szabályértelmezésen, ők se nagyon tudtak zöld ágra vergődni, bár a legfrissebb állásfoglalás végül nemcsak a szövetségiek, hanem a világon mindenki a svéd mellé állt, azzal érvelve, hogy a játékosnak a pályán a helye, hacsak másképp nem rendelkezik a bíró. Mégis úgy sejtjük, valaki már volt olyan rendes és titokban foglalt a sporitriónak a legközelebbi Zürich-Stockholm járatra.
A játéknap rekordere:
Tizenötös a mezen és az EB-meccsek számát tekintve is, Thuram gyatra körülmények közt csak iksznek örülhetett, bár azért a produkcióért még ennyi se járt.
