
Mielőtt összeeresztjük a két garnitúrát, csapatbemutatást eszközlünk, riszpekt végett a rutinos oldallal kezdjük. Ha valóban lesz valami a lengyel-ukrán közös buliból, akkor az első csapatunkba delegáltak már edzőként, játékosügynökként vagy szakkommentátorként - esetleg munkanélküli turistaként - fordulnak majd meg a helyszíneken. Hát igen, néhány EB-résztvevő számára lassan véget érnek a mesés spílerévek, de mielőtt kövér búcsúkönnyek áztatnák el az imádott nemzeti szerelést, még lehet dobbantani egy nagyot. Vettük a bátorságot és az Oldies kezdőjébe jelöltük a kahntalanított Nationalelf kapusát, Lehmannt, közvetlenül a Panucci-Thuram-
A többiekről: Ivica "Vénülő" Vastic, az alpesi atyaúristen igencsak felkapta volna a vizet, ha nem osztunk neki mezt, természetesen eszünk ágában se volt egy ilyen húzással növelni a sógorok eleve is magas stresszfaktorát. Niko Kovaccsal pedig a Megyerin egyeztettünk: miután a teljesítményét a jó borok életciklusával vetettük össze, nagyon megörült a horvát, tokajis ajándékunk láttán pedig kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy itt legyen, sőt, megkapta a 10-es dresszt is. (Előre is engesztelésül - a palackba ugyanis kicsit "más" került.)
Kedvenc tornyunk, Koller is belekorosodott a csapatba, Neuville és Alexandersson szintúgy. A kapitányi karszalag Henke Larsson felkarján landolt, utólag is köszönet a svéd főnöknek az intenzív noszogtatásért. Mivel a túljáratott motorok könnyebben krepálnak be, pótlásról is gondoskodtunk, a vigyorgó VDS és ADP mellé leültettük a padra Makelelét, Jannakopuloszt és a reumás kriplit remekül játszó Nikopolidiszt is, utóbbi csak úgy vállalta a játékot, ha magával hozhatja egy komáját. Meglepve láttuk, hogy valójában Zagorakiszról van szó, hungarocellre rögzített kartonlapok formájában. Sorfalba jó lesz.

A másik térfélre fordulva a dünnyögést játszótéri ricsaj váltja fel, lesz itt bőven alagútcsel meg seggencsúszás, tompaságnak nyomát se látni. Két szemtelen taknyos - Fabregas meg Djourou - épp a derekát ropogtató Lehmannon mulat (egy harmadik, Nasri, kacag a leghangosabban), ez nem valami szép dolog, valljuk be, de Jens türelmesebb, mint a kertkapuban nyugdíjra váró nagyanyám. Mások épp homokvárat építenek a kapuelőtérben: Ruí Patrício az egyikük, nagy műgonddal karcolja stoplisával a vizesárkot. Moutinho meg is búbolja a cimboráját, de Benzema rögvest leszámol a művészettel és átküld a bástyán egy bombát, be a hosszúba, amúgy tréning gyanánt.
Ahogy behunyjuk szemeinket, a hazai bekket, Prödlt vizionáljuk, amint épp Ardának meg a román Radunak mutogatja a Frequency Festival plakátját, Gelson Fernandes pedig "Csikó" Corlukával társalog, nem tudni, milyen nyelven. Ha netán elfáradna valamelyikük, akkor sincs probléma, előrelátó szakemberként a cseresorba rendeltünk pár
Apropó, C-Ron menedzserének titkárnője épp most piszkál ki egy kártyát a harisnyakötőjéből, pechünkre a kollegina telefonszáma helyett csak köszönő szavakat és egy kézjeggyel felérő pecsétgyűrű-lenyomatot találunk rajta. Ronaldo hajtincs-sérülésre hivatkozva visszamondja a részvételt, gyanús ez, hiszen a kutya se invitálta - ő ugyanis már kiöregedett az eurojugendből...