Egynek is ritkán örülünk, nemhogy kettőnek. Pláne egyazon napon, ünnepi egymásutánban. Ne hibáztassuk magunkat, ha a langymelegben megborulva nem igazán tudjuk elhelyezni a koordinátarendszerben a szombati labdás majálist, hogyan is tudnánk, hiszen a presszók univerzumából ismert "kérekegyduplát" életérzés eddig hiányzott a magyar fociból. Május 24. - tekintsünk rá úgy, mint szapult-csepült-imádott focink egyik legkedvesebb napjára! Különleges szombati édességünk majszolása közben mit is kívánhatnánk mást, mint sok ilyen szép napot!Mielőtt rátérnénk a villámholland kurzus sikerére, rendezzünk virtuális roadshowt szépreményű srácaink tiszteletére, akik az esélyek szintjén mindig jobban álló portugálokat gyűrték le a csehországi U19-es EB nyolcas döntőjébe jutáshoz. Láss csodát, így nyer pár nap alatt új hangsúlyozást a "Látod, ez az utánpótlásunk!" kijelentés: akiket az elpackázott nyitómeccs láttán (litvánok ellen 2-0-ról iksz) még kényelmeskedéssel, pazarlással vádoltak, most népmesei túlzásokkal és a hit-szív-akarat fogalomkör egyéb elemeivel kerülnek egy mondatba. Egyre összeszedettebb produkciójuk végül Németh Krisztián góljaiban érett továbbjutást érő sikerré, melyből ne felejtsünk el Sisa tanár úrnak is szakítani egy darabot: munkájáról csak a tisztelet hangján szólhatunk, bányászedzőként kivívott respektje szövetségi alkalmazottként is szépen gyarapodik. A két éve, még U17-esként megismert bravúrcsapat (Luxemburg, emlékszünk) tehát júliusban, cseh pályákon folytathatja szomorkás - és tegyük hozzá, az elitkörnek nem sok figyelmet szentelő - népünk boldogítását. Ennek tudatában csak módjával tapsoljuk el júniusra gyűjtögetett tartalékainkat, a sörök hazája ugyanis túl közel van ahhoz, hogy baráti legénységgel ne próbáljuk meg bevenni egy nyári túra keretében.
És hogy igazán nagyot szóljon a nap, a Komanék által kisütött tortát Koeman tolta be a nagyszobába: előbb rákerült a krém (DZSB akkora gólt akasztott, amekkorát nem szégyellt, Halkiasz azóta is a fogtömését keresi), majd a csokireszelék (egy fél góllal felérő Huszti-szabi, Juhász beindult a görög védelemben éktelenkedő lyukba, Otto Rehacles joggal pipa, 2-0), végül pedig a tejszínhab (Vadócz bepiszkálta a küszöbről). Jóízűen fogyasztjuk, nagyon kellemes, bár ez még nem teljesen a holland cukrászmesterség terméke. Egy hét együttlét és a görögverés fényében az ún. holland stíl jövőjét még nem látni, de az annyiszor megálmodott "jó út" után már igazán találhatna a válogatott egy olyat, ami vezet is valahova, mondjuk kis örömöktől egy picivel nagyobb felé. Jól látni innen, hogy a korábban mellőzött arcoknak láthatóan sikerült befocizni magukat Erwin bizalmába, Dárdai "Ritörn" Pali hagyományos játékát ezúttal is kiegészítette egy tapsot generáló mozdulattal, így nincs ember, aki visszasírja Dani bohócot. Mi több, ha szerencse, ha mesterhúzás, új kapitányunk azzal is elbüszkélkedhet, hogy megtalálta Huszti posztját - ezzel feloldódni látszanak a balszéllel és a támadójátékkal kapcsolatos aggályok.
Zárásként a vendégekről: mégha két gólt össze is fésült valahogy, a grékó front is elbírna bizony némi tuningot a rajtig. A védelem furcsaságait már érintettük, ha a zavart bekkek ebből tanulnak, az atyai pofonzuhatag sokszor bevált eszköze még a főnök rendelkezésére áll. EB-tájban meg a sérülések napról napra gyorsabban gyógyulnak, Nikopolidisz és Baszinasz is ezzel biztatja az elszontyolodó hazai sajtót. Egyedül annak örülhet az öreg Otto, hogy a hibák idejében megmutatkoztak.
Mi köszönjük, hogy segíthettünk.
P.S. Amúgy nagyon ízlik ez a torta, nem kér még egy szeletet, Mester? :)
