Domenech minden kerethirdetésnél okoz valami meglepetést. Anelkával csak-csak megbékélt, Trezeguet-vel képtelen zöld ágra vergődni és ha rajta múlik (ki máson múlna?), a colos csak a strandon kivetítőn, jobb esetben szakkommentátorként követi majd az EB-t. Nehéz eldönteni, a szakmai hitele vagy az egója a nagyobb. Most éppen 39 fős kerettel készül a jövő heti dupla barimeccsre Mali és Anglia ellen. Clichy, Bodmer, Sinama Pongolle és Valbuena beválogatása evidensnek tűnik, a stuttgartos Delpierre meghívását nem érezzük megalapozottnak, de elfogadjuk. Legújabb felfedezettjével kapcsolatban racionális magyarázattal nem tudunk szolgálni. Lapozás után a történet feltárul.

Becsületesen összeszámoltam, a létező legoptimistább megközelítés szerint (benne az újoncokkal és mindazokkal, akik csak egy másodperc erejéig szóba kerülhetnek a válogatottnál) is durván négy tucatnyi játékos számíthat válogatott meghívóra. Közülük konkrétan húsz (!) védekezési szakember, Abidaltól Zebináig. Persze, emlékszünk még mi is a lothari időkre, amikor csapatostól járták az újoncok az edzőtábort, de a mérföldes baromság és a túlbiztosítás között most azért tegyünk különbséget. Domenechnél nem befújásra kerülnek be a játékosok, az utánpótlásban töltött évtized során gyakorlatilag a válogatottba tendálók majd' mindegyike focizott már a keze alatt, ismeri őket szinte kivétel nélkül. Meg az is lehet, hogy Raymond bátya társasági figura, aki szereti, ha a fiaitól nyüzsög az edzőpálya.

A Lille 22 éves bekkje, Adil Rami viszont soha az életben nem játszott egy korosztályos csapatban sem, sőt, a klubjában se a létrafokokat mászta. A korziaki Bastiában született marokkói származású szülőktől. Három éve még a negyedligás egyesülettel bíró Fréjus városkában, a kellemes Riviérán játszogatott, miközben kertészként dolgozott. Nem volt éppen labdaügyetlen, a jószemű Claude Puel, a Lille mestere is kiszúrta ezt és próbajátékra invitálta. Majd félév hatásszünet után leszerződtette a tartalékokhoz. Történt mindez 2006-ban. Tavaly májusban, a két utolsó fordulóban már megismerkedhetett a Ligue 1 légkörével. A klub azonban elengedte legjobb belső védőjét, a tisztátalan játékáról híres Tavlaridiszt, ennek köszönhetően Rami már kezdőként tölthette a gyepen a futó szezon nyitányát, de térdsérülést szenvedett és novemberig kihagyni kényszerült. Visszatérte óta jóformán nem mulasztott meccset, vele szinte veretlen a Lille - a hónap elején a Lyon ellen nem játszott, hosszú idő után ki is kaptak.

Összességében 17 bajnokival válogatott meghívóhoz jutni a franciáknál nem piti dolog, jobbanmondva, ott sem az... Nem mellesleg: az északi klubot feszíti a büszkeség, elég rég volt, amikor utoljára debütálhatott spílerük a nemzeti csapatban - vagy legalábbis annak B-verziójában. Pláne úgy, hogy az ANK-ra készülő Henri Michel Ramit is szívesen elvitte volna Ghánába, de ő udvariasan elutasította a marokkói mezt, mondván, a kék szín hozza lázba igazán és hajlandó várni is rá. Sokat nem kellett ábrándoznia, az biztos, de azt továbbra is jótékony homály lepi, Domenechnek mi szüksége lehet egy másfél éve még amatőrstátuszú, élfutballban rutintalannak számító védőre a válogatottnál...