Június 22-e volt, kánikula, itteni idő szerint háromnegyed egy. Kiváncsian ültem le számítógépem elé és vártam, hogy a nemzetközi porondon induló csapatainkat milyen ellenfelekkel sorsolják össze a Bajnokok Ligájában illetve az Európa-ligában.
Mondhatjuk, hogy szerencsésen alakult, hiszen a Debrecen a BL-ben a nem túl acélos svéd bajnokot, a Kalmart kapta. Gyorsan lecsekkoltam ezt a számomra alig ismert együttest, így hamar kiderült, hogy a legnevesebb játékosuk az a Rasmus Elm, aki 21 éves kora ellenére már többszörös felnőtt válogatott játékos, sőt, a nemrég befejeződött U21-es kontinensviadalon is megcsillogtatta tudását. Nem lesz könnyű, de képesek lehetnek továbblépni, még annak ismeretében is, hogy két éve sokak meglepetésére elvéreztek az akkori svéd bajnok ellen.
A Haladás együttese kazah ellenfelet kapott, ők a Jertisz gárdájával kerültek szembe, akik bronzérmesként végeztek a Superligaban csakúgy, mint a szombathelyiek. Később megpróbáltam utánuk keresni egy kicsit, de az orosz nyelv ismeretének hiányában nem sokat sikerült összekapirgálnom csapatukról, viszont azt megtudtam, hogy közel 6000 kilométer van a két város között... Európa-liga, mi?
Ekkor megcsörrent a vezetékes telefonunk, mivel senki nem volt itthon kénytelen voltam felvenni, jónéhány percig beszélgettem, majd leraktam a készüléket. Amikor beléptem a szobámba a Bukaresti Steaua neve villant meg a monitoron, majd néhány másodpercre rá az Újpesté... Először azt hittem káprázik a szemem (nem először fordulna elő velem, nem kellene annyit bámulnom a képernyőt), de miután másodjára is megvizsgáltam a párosítást rájöttem, hogy tényleg összejött a magyar-román párharc.
Körülbelül 2002 óta követem figyelemmel ezt a gyönyörű sportot, így csak halvány emlékképeim vannak az ilyen rangadókról, de nagyjából tisztában vagyok vele, hogy ez két mérkőzés mit jelent a magyar futballkedvelők számára.
Mivel Erdélyben élek, ezért igen jól ismerem a bukaresti alakulatot, és úgy érzem, hogy most van egy halvány remény arra, hogy az Újpest legyőzze a románokat. Persze van bennem egy jó adag elfogultság is, hiszen reálisan nézve a Steaua messze az UTE fölött áll mind a játékosok minőségében, mind pénzügyi szempontból, viszont az utóbbi időben igencsak elindultak a leejtőn: botrány alakult ki több játékosuk körül is, Becali nagy mértékben csökkentette a játékosok fizetését, az új igazolásaik pedig messze nem szólnak akkorát, mint az elmúlt években.
Bukarestben óriási mérkőzés vár a lilákra, amennyiben szívvel-lélekkel fognak kűzdeni (és miért ne tennék?!) bármi elképzelhető, ez a Steaua nem az a Steaua, aki 2006-ban UEFA-kupa elődöntőt játszott az angol Middlesbroghval, majd fél évvel később 4-1-re alázta a Dinamót Kijevben. Ez a Steaua egy erős román csapattá vált, de semmiképpen nem verhetetlenek, még egy magyar csapat számára sem...
Meddig tart vajon az idei menetelése a magyar csapatoknak Európában? Ugyanolyan gyengén fognak muzsikálni, mint az elmúlt években? Vagy most jött el az áttörés ideje, és valamelyik csapatunkat végre ősszel is láthatjuk kifutni a pályára egy neves alakulat ellen?
Bízzunk benne, hogy most végre sikerül...
