Ha a szombathelyi Fészek sörözőben visszamereng pályája utolsó expat hónapjaira, Kenő arcát bizonyára büszke pír járja át. Van miért irigyelnünk. Na nem azért a tizenöt gólért, amit Paolo B. (10) avellinói kisiskolás, a potterista szakkör élharcosa jövendölt meg az ungherese gólmester érkezésekor. Meg persze nem is a kritikátlan tempóban gyarapodó számláért vagy egy "Krisz szopatja Buffont" főcímért a La Gazzetta címlapján. Ezek egyike sem valósult meg, de nem is lényeges, jóval többről van itt szó: KK a magyar foci felemelkedésének oltárán beáldozta a Vasas-legendává válás lehetőségét és délnek indult. Ma tanösvény őrzi nevét, Nápoly-Avellino viszonylatban. Köszönjük, Kenő!
Nem csak mi tartozunk köszönettel. Hálás neked Koman, Vaskó és Szatmári Csabi Lóri, nélküled aligha sikerült volna. Sőt, ha kapsz egy képeslapot egy most még kiárusításra Vladan-füttyre váró MTK-stól (tipp: Bori G., hogyha nem az Újpest), ne lepődj meg. Nagy részed van abban, hogy többé már nem számít zsákbamacskának Campania bájos vidékén egy-egy magyar vétel. Másképp fogalmazva: a kenői stoplik nyoma ott pihen minden, magyar spílerrel kötött szerződésen. Alázat, nincs alku, hardcore profizmus – és megannyi mást üzennek a tanösvényen kihelyezett táblák. Elhiheted, ha mondjuk Vaskó soha az életben nem tanul meg rendesen helyezkedni, a tanítás lényege megmarad és lesz miből meríteni a kölcsönjáték utánra, ha majd újra összeáll a mindig jövőre tengely.*
Egyszersmind nehéz feladatot róttál a fiatalok nyakába: a Kenesei-örökséget méltó módon ápolni és gyarapítani még idehaza se egyszerű. Tudja ezt mindenki, aki megküzdött egy félrenyelt tökmaggal, miután felugrott egy-egy gólodnál (jelen!), netán kezébe temette arcát fájóan labdaügyetlen kollégáid láttán (szintén!). Sőt, aktív focistáinkat ha nézem, nálad profibban senki nem képes hanyag mosollyal számonkérni a bírót: ez arany erény, tekintve, hogy mindezt a respektteljes "mit-pattog-ez-leugatom" közegben fejlesztetted igen magas szintre. A válogatottban is alkottál, emlékszünk rá jó szívvel. A lehúzással szembeni fellépésed ritka és bátor eleme a magyar focifolklórnak, példaként hivatkoznak rá a fiataljainkat patronáló managerek. Immáron pedig a taknyos arsenalosokat is dilemma elé kényszeríted: Drogbát aligha nehezebb közömbösíteni, mint egy formába lendülő Kriszcsön Kenészájt.
Itt az ideje hát, hogy fiataljaink nyomodba lépve lendítsék tovább pályájukat és az olaszok szekerét. Örömteli, hogy taljánföldi jelenlétünk nem szakad meg kontinuitásában, sőt, még népesebb is lesz helyőrségünk a Serie B harcmezején. Ha üzeneteid értő elméket találnak, garantáltan jönnek majd a szép hírek a srácokról és idővel talán aranyszálak is vegyülnek nyomorúságos élményeink közé.
*értsd: Szabi-Vasi-Sándorgyuri
