A héten Futsal-válogatottunk, világbajnoki pótselejtező mérkőzést játszott Ukrajna ellen, Gyöngyösön. Mexikó óta nem álltunk ilyen közel világbajnoksághoz, mint 2008 április 15-én este, és sokan még csak nem is tudtak róla. Persze nem biztos hogy ez a sokak hibája.
Nálunk a focinak ezen "kinövése" egyelőre még finoman szólva sem mondható elterjedtnek, pedig már a '60-as évek közepe óta művelik itthon is ezt a szép ipart. A Futsal kifejezés a futball és a sala (terem) szavak összekapcsolásával jött létre, a gamát 4+1-en vívják egyszerre a pályán, és a jégkoronghoz hasonló szisztémában történik a sorok cserélődése. Kezdetben, idehaza a sportág még eléggé az alapot adó "nagytestvérre" támaszkodott, jól mutatja ezt, hogy a futsal magyar beindítójának Komora Imre tekinthető, akit valószínűleg nem kell bemutatni a magyar futballbarátoknak. A '86-os, Magyarországon megrendezett világkupán (ami az első hivatalos FIFA Futsal-világverseny volt), a nagypályás kiválósággal teletűzdelt magyar válogatott simán meg is nyerte, olyan emberekkel a soraiban, mint Kovács Kálmán vagy Bognár György. '89-ben még ott voltunk a Hollandiában megrendezett VB-n is, ahol Gellei Imre vezette ki a csapatot, és egy 5. helyezéssel nem is mondható sikertelennek az akkori szereplés.
Nálunk a focinak ezen "kinövése" egyelőre még finoman szólva sem mondható elterjedtnek, pedig már a '60-as évek közepe óta művelik itthon is ezt a szép ipart. A Futsal kifejezés a futball és a sala (terem) szavak összekapcsolásával jött létre, a gamát 4+1-en vívják egyszerre a pályán, és a jégkoronghoz hasonló szisztémában történik a sorok cserélődése. Kezdetben, idehaza a sportág még eléggé az alapot adó "nagytestvérre" támaszkodott, jól mutatja ezt, hogy a futsal magyar beindítójának Komora Imre tekinthető, akit valószínűleg nem kell bemutatni a magyar futballbarátoknak. A '86-os, Magyarországon megrendezett világkupán (ami az első hivatalos FIFA Futsal-világverseny volt), a nagypályás kiválósággal teletűzdelt magyar válogatott simán meg is nyerte, olyan emberekkel a soraiban, mint Kovács Kálmán vagy Bognár György. '89-ben még ott voltunk a Hollandiában megrendezett VB-n is, ahol Gellei Imre vezette ki a csapatot, és egy 5. helyezéssel nem is mondható sikertelennek az akkori szereplés.
Itt azonban nagyjából vége is a sikertörténetnek. Európa és a világ elment mellettünk, nálunk ez csak afféle hobbijáték volt, amit a nagypályások levezetésként, 1-1 alkalomra összeállva, buliból csináltak. Aztán persze ahogy romlott a futballunk, úgy romlott a futsalunk is, a '90-es évek szerencsétlenkedéseit éppen elég volt nagypályán figyelemmel követni, a teremre már idő sem maradt. A jövő a profi kispályásoké, az utánpótlásé kellett hogy legyen, olyan emberekre volt szükség akik komolyan, hivatásukként kezelik a futsalt. A 2000-es évek elejétől már valami fény is csillanóban van, immár nálunk is kezdik bontogatni a szárnyukat a hol profi - hol félprofi egyesületek.
...Ám a határokon belüli fejlődés mellett talán még jelentősebb, amit a válogatott 5 kimagasló vezéregyénisége, az első sor, a Székelyudvarhelyi légió vállal magára. 5 ember, akik nélkül ez a csapat sokkal lejjebb lenne. Balázs Zoltán (kapus), Madarász János, Tóth Szabolcs, Lódi Tamás és Gyurcsányi Zsolt. Azt mondják, hogy az Isten a székelyeket csak úgy, jókedvében teremtette, és a tehetségükön kívül semmi mást nem adott nekik. Hát igen, kell-e ennél ékesebb példa...?
És mint látjuk, a fenti tényezőknek azért kezd is megjönni lassan az eredménye. Selejtezőcsoportunkat simán nyerve jutottunk el az Ukrajna elleni ki-ki párharcig. Meg lehet említni, hogy előbbiben például az angolokat vertük el 15-tel, igaz, ez ott biztosan nem okozott nemzeti tragédiát, arrafelé inkább a nagypályás verziót létesítik előnyben, mint tudjuk...
Ukrajnában egy 3-0-ás vereség, majd itthon az utolsó pillanatokban bekapott gólokkal egy kissé fájdalmas búcsú. Ami után a gyöngyösi csarnokba bezsúfolódott 2500 ember, 1 személyben felállva tapsolt perceken át. Örülhettünk mi is a tévé előtt. Végre láttunk egy kis focit. Még akkor is, ha már jó lenne végre mindez nagyban is. Azért mégiscsak az az igazi.
...Ám a határokon belüli fejlődés mellett talán még jelentősebb, amit a válogatott 5 kimagasló vezéregyénisége, az első sor, a Székelyudvarhelyi légió vállal magára. 5 ember, akik nélkül ez a csapat sokkal lejjebb lenne. Balázs Zoltán (kapus), Madarász János, Tóth Szabolcs, Lódi Tamás és Gyurcsányi Zsolt. Azt mondják, hogy az Isten a székelyeket csak úgy, jókedvében teremtette, és a tehetségükön kívül semmi mást nem adott nekik. Hát igen, kell-e ennél ékesebb példa...?
És mint látjuk, a fenti tényezőknek azért kezd is megjönni lassan az eredménye. Selejtezőcsoportunkat simán nyerve jutottunk el az Ukrajna elleni ki-ki párharcig. Meg lehet említni, hogy előbbiben például az angolokat vertük el 15-tel, igaz, ez ott biztosan nem okozott nemzeti tragédiát, arrafelé inkább a nagypályás verziót létesítik előnyben, mint tudjuk...
Ukrajnában egy 3-0-ás vereség, majd itthon az utolsó pillanatokban bekapott gólokkal egy kissé fájdalmas búcsú. Ami után a gyöngyösi csarnokba bezsúfolódott 2500 ember, 1 személyben felállva tapsolt perceken át. Örülhettünk mi is a tévé előtt. Végre láttunk egy kis focit. Még akkor is, ha már jó lenne végre mindez nagyban is. Azért mégiscsak az az igazi.
