Szerdán este válogatottak árasztották el a stadionokat és mivel kommentálható eseményekben ismét nem volt szegény a hétköz, így rövid postban emlékezünk meg néhány érdekesebb momentumról - elsősorban nemzeti specifikumok kerülnek az asztalra, mint például tömbösített képzés máltai módra, különleges játékelem-bemutató osztrák módra, valamint euroatlanti liganépszerűsítés amerikai módra. Érthetően az oktatójelleg köré építkezünk, más nem maradt. A szopás magyar módra sajnos kimaradt a buliból, az olvasótábor talán nem is bánja annyira.

Ha 2006 októberi szénnéválásunk pillanataiban nem vált volna világossá, akkor most fel kéne végre kapcsolni a villanyt és szembesülni az elkerülhetetlennel: a máltai halászok nem csak papolják, hogy megindult a foci, ezek koncepciógyártás helyett kettesével lépkednek a lépcsőn fölfelé, közbe meg pofára se esnek (vajon hogy csinálják?), aztán vigyorogva néznek vissza ránk és a társaságunkban kínlódó liechtensteini kollégákra. A szerda esti foglalkozást (egy hetes, tömbösítve) vezető MM nyomatékosította a nagyravágyó Frickékben, hogy ők még nem elég komoly csapat, hogy hetvenpercnyi emberhátrányban átvészeljék Máltán, elvégre a valamivel rövidebb ötvenperces verzióban a magyar besztof se járt jobban. Dusan Fitzel oktatásszervezőnek és Michael Mifsud asszisztensnek már szervezi a csodát bemutató európai turnét a máltai szövetség, az exkluzív programra elsősorban szutyokban vájkáló, tagbaszakadt focinemzetek érdeklődését várják interneten keresztül. Vallettai informátorunk szerint már befutott az első mail: először Magyarországon tárulhat a varázslat a világ elé, mi pedig boldogan adunk otthont s leszünk részesei a lélegzetelállító pillanatoknak.

Szabadalom sógor módra

Ismert bölcsesség, hogy nem lehet belelépni kétszer ugyanabba folyóba. Hát a Bécsben vizitáló hollandok erről aligha hallottak, de valószínűbb az, hogy valamiféle kollektív bűbáj okozta révetegség lett úrrá a csapaton. A sarokba vonuló Ivanschitz hátsójára tapadt tekintetekből ugyanis arra kell következtessünk, hogy a szálloda bárján végiglibegő szőke cica fara idéződött fel a kapu elé tömörülő hollandusokban, mielőtt azonban bármelyikük is flörtbe kezdett volna a kapufával, a sógorok nemzetközileg teljesen ismeretlen bekkje, bizonyos Prödl, a hálóba bólintotta az intenzíven stírölt Ivanschitz koma szögletét. Majd ugyanezt megismételte nem sokkal később, akkor már 3-0 volt - igaz, később piszokul mellépüffentett a labdának, az osztrák nép egy emberként nyögött fel. A gyenge eresztésről rinyáló szövkap azért nem kesereghet annyira, hiszen a csapata a nem létező támadójáték ellenére háromszor pakolta meg Timmer hálóját, sőt, az Ivanschitz-Prödl kombinációval láthatóan aranyra lelt. A Hickersberger-féle taktika egyik része tehát megvan: minden soron következő válogatott meccs előtt kötelező Ivanschitz-fartréning, majd aktív támadójáték, szöglettel elterelt védőtekintetek és hálóba bólintott kornerek. Bécsből jelentik a gerlék, hogy a főnök azon melegében be is jelentkezett az Osztrák Szabadalmi Hivatal titkárságán, hogy levédesse a frissiben kiötlött játékelemet - aztán előre a nyolc közé!

Ligapromó amerikai módra

Olvasóink közül bizonyára sokan nem tudták eddig, de közöljük, hogy az amerikai profiliga (MLS) a hétvégén rajtol. Nyilván ez leginkább azok számára jelent megváltást, akik éjszakás műszakban gép elé kényszerülve keresik a sörrevalót. Mivel a nagy vizen innen az amcsi bajnokság népszerűsége alig nagyobb, mint blogunk ismertsége a Kiskegyed olvasói közt, bátran ajánlhatjuk éjjeli szabadidős tevékenység gyanánt az MLS-derbik streamelését. Főleg azok után, hogy a ligaszintet mindig überelő válogatottjuk végtelen elegáns mozdulatokkal vasalta bele a krakkói gyepbe az EB-re gyúró lengyeleket, így promotálva kicsit a mifelénk - de még náluk is - negligált soccert. Legjobbjuk, Donovan ismét remekül muzsikált: hamarosan ő is beszámolhat a szuperszázas élményről, hiszen galaxislakó kollégája, Beckham már begyűjtötte a századik válogatottságot. Itt jegyezzük meg, hogy a jéghideg Capello meglephette volna a jó Beckset egy százas számmal ellátott mezzel, ennél már csak az lett volna hihetetlenebb, ha Párizsban is ebben nyomult volna. Habár a meccs nem sült el valami fényesen, a galaxis felé hazaúton elgondolkodhat a jubiláns: nem sok olyan klub létezik a focitörténelemben, amely egyszerre két százszoros válogatottat tudhatott soraiban valaha is (mondjuk ilyen a Milan, az Inter, a Real Madrid, a Fulham, a Galatasaray, a Flora Tallinn vagy a szaúdi Al-Hilal), olyan aztán meg végképp alig akad, amelyik kétszer viszi véghez ezt a bravúrt. Mindenesetre hajlunk arra, hogy a Galaktikusok névvel ezentúl csak a Los Angeles Galaxy kompániáját lehessen megtisztelni - persze csak miután Landon századszor is felvette a nemzeti mezt.