Végülis csak kilenc gólt kapott a csapata pár nap alatt, és jön az MTK-meccs, Urbányi Pista mégsem nyugtalankodik. Sorra húzzák be hátul a gólokat Böjtéék, percről percre ürül ki a Szusza, eközben az operatőrök Pista homlokát stírölik, de se ráncot, se kövér izzadtságcseppeket nem találnak. Mér' is kéne aggódni a liláknál, hisz az edző kivételes adottságokkal rendelkezik: többek közt Wenger pedagógiai érzékével, Capello eredménycentrikusságával, Hitzfeld karizmájával, Sir Alex páratlan taktikai érzékével és egy megkeseredett utánpótlásedző egyenességével. Kiemelkedő figurája a focinknak, mire újszerű meccsértékelési módszere meghonosodik a nyugati fociközegben, a TF szakedzőin már rég elsőéves tananyag. Egy baj van ezzel a kvalitástöbblettel: olyan, mint az üvegbe szorult dugó, az istennek se akar kijönni.

Pedig hihetnén(e)k benne igazán. Az egerszegi vereséget olyan hanyag eleganciával képes pozitív élményként bemutatni, hogy a gyengébbek el is hiszik, a zakó szép és különleges dolog, oltári gyönyörök forrása. Félreértés ne essék, valóban kellett az Újpest ahhoz a kivételesen jó meccshez, csak épp a védelem kivételesen szar túlságosan is partner volt...

Példás ő azért is, mert az alkotói válságot se titkolja, sőt, a maga natúr módján a szemünkbe is vágja: szar periódust él az Újpest, de nem tart örökké. Irigylem ezt az önbizalmat, habár meglátásom szerint Sallói cimbora rózsaszín szemüvegét - és vele együtt az álomvilágot - talán az öltözőben kéne hagyni meccsidőben, hátha akkor láthatóvá válna néhány evidens dolog.

Például, hogy a Böjte vezette védők lassabban vánszorognak, mint a kőzetlemezek. Mi több, a Megyeri Ronaldo titulusra törő Tisza mellett Kokó is csak lassított felvételeket idéz és szinte csak a Lokinak talál be, azt a pár meccset leszámítva tehát értelmetlen a kezdőbe jelölni - a hiánya nyilván előnyére válna a csapatnak, arról nem is beszélve, hogy ilyen agyonfeszített ábrázattal élsportolni életveszélyes. A liláknál zajló fizikai felkészítés is egy nagy kérdőjel, látva azt, hogy a Zete meg a Loki-fakó úgy gázolt át rajtuk, mint Hummer az útra tévedt siklón.

De mindenekelőtt: hiába van ötvenegy jó spílered, ha egyik sincs tudatában annak, hogy mi a rossebet kell csinálni a pályán. Egyéni képességekre alapozni egy bajnokesélyről szóló víziót eleve véleményes, ezt még az újpesti szurkolóknak se lehet eladni - még akkor se, ha meggyőzőnek tetsző csomagban ajánlgatják nekik. Médiaképes fellépéssel a VIP-páholyt talán meg lehet nyerni, egy sima viola viszont nem az edző aranyköpéseire vágyódik, hanem egy gondolkodva és megszakadva játszó, vállalható csapatra. Emlékeim szerint a szépreményű Gézának anno nem volt ligaválogatottja meg nagynevű igazolásai, mégis, fele ilyen bika kerettel is magasabban hagyta a lécet. Sőt, még Aczél Zoli REAC-a is több csapatot feltételező jelet ad le a nézők felé, mint az Urbanyizált Újpest.

A nagy nyilvánosság előtt levágott önkritika meg a szokásos sérültlista-emlegetés után már túl sok megoldás nem maradt. Teambuilding jegyében fel lehetne áldozni Dourandi egyik sportszárát rituálisan, vagy bevágni pár reménytől duzzadó hotdogot a Dodó büfében, esetleg becsüccsenni egy könnyed mozizásra (csak ne a Nem vénnek való vidék legyen a célfilm, nehogy Kokó magára vegye), Pista azonban túrára fogja a fiúkat. A Rám-szakadék helyett Várgesztes a csapatépítő kurzus helyszíne, a várható program pedig fűkoptatás, biliárd, majd a Gladiátor c. film megtekintése, immáron 44-edszer, szlovák szinkronnal és a legkeményebb jelenetek eljátszásával. Kár, hogy az újpesti WAG-különítmény nem teheti tiszteletét a táborban, de most nyúltempóban kell menteni a kispadot, a frissen elsajátított hősi erényekkel előbb tehát Józsi bácsi tinijeit kéne leteríteni és csak utána az asszonyt. És várni, türelemmel, amíg összeáll a banda és lesápadva hanyattvágódik az enbéegy.

No de, ha már megfőzte a vezetést az összetartás szükségéről, akkor illene Pistának normálisan értékelni az elvégzett munkát és a következő égés vesztes csata után - újpesti idő szerint is várhatóan szombat délután - megfogalmazni a lemondást vázoló sorokat, elébe menve annak a cikinek, hogy jelenet közben, melegítőben érje a köszönetnyilvánítás... 

Zárásként tehát az egymillió eurós kérdés:

                      "Megszűnik-e Pista újpesti munkaviszonya a hétvégén?"

Megérzésünket egy klasszikus válaszba importálva: nát jet.