A D jelű csoport utolsó, felettébb jelentéktelen meccseivel egy kis időre bezárt a bazár az Afrikai Nemzetek Kupáján, a továbbiakban lényegesen nagyobb játékot, szikrázó derbiket és nézőktől roskadozó lelátókat szeretnénk látni. Ebben Tunézia és Angola hetedik és nyolcadik továbbjutóként még segítségünkre lehetnek, ők kéz a kézben ugrottak föl a halálosnak titulált első szintről a másodikra. A középszerű Dél-Afrikától és a színtelen-szagtalan mutatványát morális válsággal megtámasztó Szenegáltól könnyű szívvel veszünk búcsút miljomnyi fotelszurker nevében. Picit megkésett értékelés a továbbra lépve.

Tunézia csoportgyőztesként az energiatakarékos üzemmódot favorizálta: három félidőn át hajtott, három félidőn át spórolt, kiérdemelve az A-kategóriás minősítést, no meg a Kamerun elleni negyeddöntőt. Lemerre teljesen új, elsősorban fiatal, odahaza edződő spílereket válogatott be a mellőzöttek helyére, a nyitómeccset bombagóllal mentő Mejdi Traoui személyében tökéletes partnert talált Nafti és Mnari mellé a középpályára. Nem is beszélve arról, hogy nyugodtan építhet Jomaa formájára és Santos találékonyságára a kiesésesben is, együtt szövetségben akár éremig vihetik a válogatottat.


Angola, mint a negyedik kalapból sorsoltak közül egyedül továbblépő, egy picit látványosabban vette ki a részét az örömszerzésből. Flávio és az Akwá posztját megöröklő Manucho élenjárt a munkában, kettejük közt nagyobb az összhang, mint ifjú pároknál összebútorozás idején. Megfigyeléseink rendszerezése során arra jutottunk, hogy a csapategység javult, a védelem gömbérzéke is lényegesen jobb, mint 2006 nyarán, bizonyítva ezzel a lifelong learning létjogosultságát. A vébén rútul átvert Kalin is látszik az eredményes készségfejlesztés, arról viszont sajnos nincs információnk, hogy Figóval álmodik-e még a keményfejű bekk. Goncalves kapitány nagy dolognak tartja, hogy csapata gördülékenyen vette a csoportharcokat - osztjuk ezt a véleményt.

A csetlő-botló Szenegálról szóló riportokban már a játékosok tekintete is arról árulkodott, hogy valami nagyon nem kerek a sátortáborban. Habár azt a csapatot, amelyik Diouffal, Nianggal, Henri Camarával kocog ki a fűre, illetlenség lekezelni, mi se nagyon gondolkodtunk szenegáli menetelésben, inkább vegetálást tippeltünk. Egy meccsre még hajlandó voltak magát ráncbaszedni a kollektíva, de az alulteljesítésbe a csapatmorál mellett Kasperczak is belebukott, becsületére legyen mondva, meg se próbálta hárítani a felelősségét firtató kérdéseket.

A Bafana Bafanával más a helyzet, ők csak szimplán súlytalanok a mezőnyben, de legalább nem pont és rúgott gól nélkül zúgtak ki, mint a legutóbb. Dicséretes az igyekezet, amivel a karrierje vélhetően utolsó nagy projektén dolgozó Parreira építi-szépíti a csapatát jó pénzért, mégha a legpengébb figurát, Bennit ezúttal nem is invitálta meg a táborba... A kapusposzt (Josephs beugróként nem hibázott) rendben van, a középpálya is alakulóban (van Heerden-Pienaar-Modise-Tshabalala), viszont ideje lenne energiát fektetni egy gólvágó meg néhány acélizomzatú bekk felkutatásába.