A tegnapi adag ANK alatt többször is elrévedtem azon, mennyire retteghetnek a kommentátorok egy-egy afrikai vagy ázsiai kontinensrendezvénytől, mivel ugye nekik kell a műélvezést teljessé tenni, csakhogy majd' minden meccs felér egy expert level nyelvtörővel, úgy meg jóval keményebb az a dió. Különösen azok a derbik jelentik a problematikát, ahol a résztvevők egy kevéssé vagy egyáltalán nem ismert országot képviselnek, ahonnan még véletlenül sem kerülhetnek játékosok azokba a ligákba, melyeket figyelemmel követünk. Így aztán mire kisilabizáljuk, hogy a francba is hívják az imént a lelátóra bikázó vagy derékmagasságban szerelni próbáló legényt, már lement huszonöt perc a játékból, a szerencsétlen kommentátor beszélőkéje pedig kikészült. Ezen kissé komolytalan post azon olvasóinknak fekszik igazán, akik konkrétan kihívásnak tekintik egy-egy benini vagy namíbiai spíler nevének kimondását. Reméljük, az ANK kommentátorai erre járnak és átbújják, ami a tovább után jön.

Bizony nem minden portásnak lehet olyan snassz neve, mint Kahn vagy Dida, egyeseké picit bonyolultabb, Namíbia legjobbnak titulált hálóőrének neve például kifejezetten kommentátorbarát. Abisai Shiningayamwe, akinek stílusosan Zico a beceneve, bizony szanálná az összes eurosportos fickót, kifejezetten balszerencsés lehet egy Namíbia-meccset közvetíteni, ahol záporoznak a kapura a "labdacsok s rakéták" (Fábry után szabadon), így aztán párszor muszáj megpróbálkozni a névvel. Vagy reménykedni, hogy esetleg meghúzódik a kisujja a bemelegítésnél és inkább Athiel Mbahát állítja a kapuba a csapatát jó érzékkel szervező kapitány.

A focitudásukat legritkább esetben villantó namíbiaiak azért adnak feladatot rendesen a mikrofon mögött ülőknek, Jamuovandu Ngatjizeko, Maleagi Ngarizemo vagy Abraham 'Letu' Shatimuene pályára kocogása láttán elindul pár kövér izzadságcsepp a homlokon lefelé.

Hasonló élményekkel találkozhattak a szakavatottak a vébére gyúró dél-afrikaiak összeállításaiban, habár az elmúlt évekhez képest most a legkevesebb a felfoghatatlanul furcsa nevű spíler a bandában, mindössze a fizimiskája és mozgása alapján Davids-ot idéző Siphiwe Tshabalala és az amúgy egészen remek képességű csatár hírében álló Thembinkosi Fanteni (te jó ég...) alakításainak tolmácsolása igényel verbális bravúrt a riporterektől, minekutána a hasonló érdekes nevű Kagiso Dikgatsoi, Katlego Mphela és Itumeleng Khume jószerével csak a Bafana Bafana cserepadján kuksolnak, míg a jónevű (amúgy ex-Spurs-ös) Mbulelo Mabizela, Nkosinathi Nhleko vagy Vilakazi be se jutottak a huszonhárom nevezett közé.

És akkor természetesen a magyarországi szurkolótáborát illetően alulreprezentált zambiaiakról sem feledkezhetünk meg, minimum három meccsünk van egy Nketani-Musonda-Mwanza-Hachilensa védősorral, bár valóban, akadnak nagyságrendileg nehezebb próbák is az ANK-kommentátorok életében. Persze, nem lehet etnosoviniszta szemlélettel közelíteni ehhez az örömünnephez, de valahol szerencse, hogy Kongó (mint az ismeretes, Tsholola Tshinyama, Dituabanza Nsumbu, Cyrille Kitambala hazája), Zimbabwe (soraiban Gilbert Mushangazhike, Cephas Chimedza, Tinashe Nengomasha), illetve Ruanda (erősségei közt Désire Mbonabucya és Ramadhani Nkunzingoma) ezúttal lemaradt a tornáról. Ha az ellenfelekét annyira nem is, de a riporterek dolgát tisztességesen megnehezítették volna.

A Benin-meccsre beosztott munkatársak ugyancsak kezdhetnek hozzászokni ahhoz, hogy az életet nem az egyszerűségéért érdemes szeretni. Különleges fintora a sorsolásnak, hogy  a benini srácok olyan riválisokkal kénytelenek felvenni a versenyt, akiknek a nevét kismilliószor hallottuk, így lehet az, hogy anyám legalább annyira vágja, melyik melyik a Tourék, Konék, Sidibék, Coulibaly-k, Keiták, Sissokók meg Traorék közül, mint az érintett szövetségi kapitányok. Beninnél viszont ő is inkább megy vissza a leves mellé, nem tud mit kezdeni Razak Omotoyossival, Anicet Adjamonsival meg Damien Chrysostome-mal. Wassiou Okalawom Oladipupóval meg aztán pláne... A nigériai spílerek kapcsán jelentkezhetnek hasonló akadályok, mégis valahogy könnyebb átvészelni egy sasos meccset Olofinjanástól, Emegharástól, Onyekachi Ononkwóstól. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Benin ikertesójának számító Togo vébérészvétele (olyan spílerekkel, mint Massamasso Tchangai, Yao Aziawonou és Adekanmi Olufadé) anno nem igazán segítette elő az rtl/sportklubosok beszédtechnikájának fejlődését, számukra a kétszótagos nevek továbbra is akkora akadálynak számítanak, mint hangyának az ugrószekrény - így joggal tarthatunk attól, hogy az Eurosport stábját egy az egyben be kell utalni a logopédiára a torna végeztével.

Északabbra kalandozva is aknára léphet az a riporter, aki előzőleg nem tölt minimum egy órácskát a nevek magolásával meg a névmagyarosítás lehetőségeivel, hogy ne okozzon gondot egy Aboucherouane, egy Aboutrika vagy egy Chikhaoui. Közben pedig reméli, Angola és Kamerun is továbbvergődik a csoportjából, majd elpilled és látja, amint összejönnek ők ketten a kiesésesben, egy felettébb szórakoztató meccsen Kali Eto'o-t rúgja le, de nem fúj a bíró, Job Locót szereli, majd Song-Emana-Womé a labda útja, Lamá pedig remekül tolja szögletre a kameruni balbekk sistergős bombáját.

Földöntúli nyugalom telepedhet ilyenkor a kommentátorfülkébe...