A csillagosliga keddi játéknapjának másik hét meccsén történhetett volna akármi, egy, csak egy csapat került a hírekbe. A Liverpool úgy letakarította a térképről a törököket, ahogy az elmúlt években senkit, sportlapunk ironizálva kommentálta a Besiktas lenullázását. Jogos, nem mindennap vagdosnak egymásnak nyolcasokat a legjobbnak mondott csapatok. Gyanítom, az se kapott volna valami nagy hírverést, ha Gelsenkirchenben egy pályára csörtető részeg vegyészhallgató góllal segítette volna ki Kuranyiékat, sőt, az se izgatta volna fel a sajtót, ha Donyeckben a szurkolók bányászlámpákkal kezdeményeztek volna fizikai jellegű számonkérést az ukranizált brazil különítményen. A Pool nyolcasa mindent vitt, szinte semmi egyébről nem számoltak be a híroldalak - holott a Rosenborg rendesen elgyepálta a porladozó Valenciát.
Megint.

A Valencia recens hullámvölgyét épp csak az nem igyekszik kihasználni, aki nem akarja, a Real a minap emlékezetes ötöst gurított a Mestallában, tegnap meg a nem sokba nézett norvégok arattak hasonlóan bravúros sikert, igaz, szerényebb gólkülönbséggel. Az immáron Ronald Koeman edzette sztárok képtelenek voltak összeácsolni egy valódi gólhelyzetet, míg a vendégek úgy kontráztak, ahogy csak jólesett nekik és ha mondjuk négynél áll meg a norvég henger, még talán az se lépett volna túl a realitás fogalmán. Henriksen edző a sajtótájékoztatók kötelező udvariasságával azért jónak titulálta a vendéglátóik fociját, de nyilván kínosan egyedül maradt ezzel a meglátásával. Lecke megvolt, csak gyanús, hogy a spanyolok továbbjutásába került.

A nemrég befejeződő norvég bajnokság láttán a RBK épp annyira produkál várakozáson felül, mint amennyire a Valencia alulmúlja magát mostanában. A ramatynak mondható ötödik hely minden, csak nem elfogadható, a bajnok Brann mellett a Stabaek, a Viking és a Lilleström is előrébb jutott a szezonban. A kilencvenes éveket végigtarolásával szemben új, kevésbé kiszámítható sorminta látszik kirajzolódni: egy bajnoki címet (2004, 2006), egy hulladék év (2005, 2007) követ. Ennek ismeretében tippeljük meg a következő norvég bajnokot, ha merjük.

A hazai csúszkálással dacolva a BL-terepen jól szuperál a trondheimi banda, a selejtezőkben előbb a kazah Astanát verték rommá (két meccs, tíz gól), majd a szomszédból érkező Tampere legyűrése sem bizonyult problémásnak. A csoportnyitányon már meglepetést okoztak a Chelsea otthonában elért iksszel, a Schalke elleni nyelvbotlást viszont a spanyolok oda-vissza lerendezése korrekt módon kompenzálta. Valójában a norvégok könnyen a tizenhatba léphetnek, mivel egyik rivális sem valami kiszámítható: a londoniak formája ugyan épp stabilizálódni látszik, az edzőjét vesztett Valenciáról már esett szó, a németek meg olyan összevissza eredménysort tudnak felmutatni, amely még egy nyugdíjas tippmixelő fejében is megzavarná a nyugalmat.

A BL-törzstagságival rendelkező RBK játékosállománya az átlagos érdeklődésűek számára jóformán egy szép nagy fehér folttal azonosítható, habár feltételezzük, hogy pár sokat látott spílert azért ők is ismernek. A posztonkénti analízist kezdjük a kapussal, akinek nevéből következtetve arra jutunk, hogy körülbelül annyira kanadai, mint Tomasz Radzinski. Lars Hirschfeld korábban a Tottenhamben is megfordult, de csak annyi jutott neki Londonban, mint Fülöp Marcinknak: az öltöző melege és a büfésnéni spéci melegszendvicse.

A hátsó alakzat leggyakoribb verzióját a Strand-Basma-Koppinen-Dorsin kvartett jelenti, egy svéd balbekkel meg a Cselzi-demoralizáló finn középhátvéddel. A távozóban lévő finnt a Vale elleni meccseken Riseth helyettesítette, Strandot meg a svéd Stoor szokta. A szintén másfelé vágyó Dorsin utódlása még nyitott kérdés, a balszélső Traoré a nagy esélyes a posztjára. Emberhiány ritkán lép fel e vonalban, így a feleslegesen fizetett uruguayi Lago-nak pár napja megköszönték. A Liverpoolban, illetve francia és spanyol kluboknál is megforduló Kvarme is valószínűleg utolsó szezonját húzta le játékosként, ellenben Roar Strand és Vidar Riseth személyében még így is lehet két érdemérmes veteránra számítani a védelemben és a középpályán egyaránt. Előbbinek nagy riszpekt jár, amiért a nagy nyugati ligák hívó szavának ellent tudott állni - ami meg 37 éves koráig nem foglaltatott bele a karrierjébe, az talán nem is hiányzik belőle.

A középpályás trió irigylésre méltó: a sokra tartott fiatalok, Skjelbred és Alex Tettey mellett aki igazán kincset ér, az Marek Sapara, a momentán egyik legjobb szlovák focista, a csapat mozgatója. Támadásügyileg is jól áll a csapat, az idei és tavalyi év legzsírabb RBK-s góllövésze, a válogatott csörténken - és további három EB-selejtezőn -  gólt szerző Steffen Iversen tegnap például duplázott. (Jómagam egy ideig abban a hitben éltem, hogy angliai évei után ő már visszavonult, tévesen.) Körülötte fiatal afrikai trió nyomul, egytől egyig a szép jövőt ígérő tehetségek sorából: a gólerős Yssouf Koné burkina fasói, Didier Ya Konan és Abdou Traoré elefántcsontpartiak.

A BL-nevezés idején még Knut Torum neve szerepelt a vezetőedző rubrikában, rajta bizony a Valencia-kétrészes első felvonásának sikere sem segített, nem nézte el neki a klubvezetés, hogy a jövő évben nemzetközi kupameccsek nélkül marad a Lerkendal. Az év további részére a segédedző Trond Henriksen kapott kinevezést a tűzoltásra, de korántsem valószínű, hogy az esetleges BL-szereplést vele fejezi be a csapat, sokak szerint a kispadra a 11-szeres bajnok kapitány Erik Hoftunt szánja a vezetőség. A sportigazgató Knut Torbjörn Eggen korábban Tóth Misi Fredrikstadját trenírozta, de a faterjánál (Nils Arne Eggen) valószínűleg akkor se lesz híresebb, ha tizenöt bajnokságot nyer vele zsinórban a klub.

Vagy BL-t, akár. Csöppnyi szerencsével.