Lassan havi rendszerességgel tűnnek fel világmegváltásra predesztinált őstehetségek, legtöbbjüket össze-vissza hasonlítgatják letűnt korok sztárjaihoz, meg kapnak egy-egy egyszerre nyomasztó és megtisztelő titulust, mely hol lebénítja, hol megdobja őket. Aztán ha minden úgy alakul, ahogy anyu és apu megálmodja, talán egyszer túl is lépnek ezen és ők maguk válnak referenciává a momentán még pelenkában totyogó generáció számára. Ha csak a ráaggatott nevet (Novi Zidane) nézzük, akkor Miralem Pjanicra valószínűleg nagy jövő vár. Elég abból a tényből is kiindulni, hogy a neve hallatán a nagy nyugati klubok vezetői olyan reakciókat mutatnak, mint Pavlov kutyája a csengőszó után.

Pjanic boszniai születésű, de luxemburgi állampolgárságú támadó középpályás, a francia élvonalba frissen visszajutott Metzben játszik, habár a D2-s menetelésnek még nem volt részese. A jelenleg tökutolsó elzásziaknál eddig négy bajnokin van túl, de még ennyi se kellett ahhoz, hogy a francia liga hivatalos honlapja máris a legígéretesebb fiatalok közt említse, többek közt a bordeaux-i Obertan, a lille-i Mirallas és az OL-ben brillírozó Benzema mellett. Áprilisban esedékes 18. születésnapjára megelőlegezett ajándékként megkaphatja élete sanszát, feltéve, ha a szokásos érdeklődői kör (Inter, Juve, Chelsea, Arsenal, Bayern, Liverpool, Real, satöbbi) egyike célba ér az értelemszerűen hosszú távú szerződésben gondolkodó Metznél.

A klubváltás előtt azonban azt kéne még eldöntenie, hogy melyik nemzeti csapatot kívánja képviselni a továbbiakban. A tavaly májusi U17-es EB-n a mieinkkel egy csoportban szerepeltek a házigazda luxemburgerek, három vereség mellett egyetlen árva góljuk Pjanic műve. Ennek ellenére sem kapott akkora hírverést a srác, mint a spanyol (Krkic, Niguez), a cseh (Pekhart, Necid, Hablé), a német csodagyerekek (Marko Marin, Fischer, Toni Kroos), a ruszki tálentumok (Pomazan és Prudnyikov) vagy akár Németh Krisztiánék. Habár a torna előtt a belgákkal 5-5-re végeztek a vendéglátók és az ügyes Mirza 4 gólt rámolt...

Azóta viszont kicsit sok lett az alternatíva – és ezzel együtt a bizonytalanság is. A bosnyákok kitartóan invitálják az U21-esek soron következő csörtéire, ezzel párhuzamosan a luxemburgi szövkap, Guy Hellers a veszett fejsze nyele után kapkodva már a nagyválogatott keretében számolna vele – a szeptemberi meccsek előtt is kiment a meghívó, csak Pjanic nem jött. És igen, az Olvasó jól gondolja, a franciáknak szúrná a szemét, ha lecsúsznának a lehetőségről, így ők várakozó álláspontot színlelve hátulról kezdhetik el a manővert, hogy magukhoz édesgessék a spílert, ha még eddig ezt nem tették volna meg. Mi több, ahány interjút lehoztak a nagy döntésről, annyit követett cáfolat...

Pjanicot nyilván nem az olyan részsikerek foglalkoztatják, mint Andorra vagy San Marino izzadságszagú leteperése, vagy esetleg az elmozdulás a selejtezőcsoport végéről – a luxemburgi mez a legpitiánerebb vágyakhoz is kevés. Jelen állás szerint a bosnyák vonal mutatja a legnagyobb valószínűséget, de nem zárhatjuk ki, hogy – amúgy Koman-módra – mégis egy jobb ajánlat nyer. Ettől tartanak leginkább a törekvő déliek: Ibrahimovicot nem tudták hazahozni, Haris Medunjanint, Mustafa Kucukovicot szintén „elvesztették”, egy újabb fájdalmas gyomros lenne a nemzeti önbecsülésnek, ha Pjanic is hátat fordítana nekik...