Amikor a Fülöp Laci a spori korrekt munkáját ecsetelgette az első félidő végefelé, megdörzsölgettem borostás képem egy kényszervigyor kíséretében. Éreztem, hogy ez lesz. Túl meredeknek tűnt - triplán tétmérkőzés a törököknek, bírói support nélkül? Na ez az, ami nem létezik. Az órácskányi korrektség és a ragyogóan játszó válogatott okozta örömet így lehet tökéletesen megsemmisíteni egy logikátlan, megmagyarázhatatlan, aljas döntéssel, egy pillanat alatt.

Nem hiába volt a mutatott focink összeszedett, érett, ötletes - durván hatvan percig. Újra beleköpött valaki, aki nem tisztelte a játék szabályait, aki háromtized másodperc alatt átértelmezte munkaköri leírását, aki sajnos nem tudta függetleníteni magát a hely nyomasztó szellemétől. Aki szelektált. Próbáljunk jogorvoslatot kérni. Minek? Bombázzuk anyázó, keresetlen nemi aktusokra felszólító levelekkel az összes működő mélcímet, ha csak parányi esély is mutatkozik rá, hogy a bumburnyák skót esetleg olvassa a küldeményeket, s talán elszontyolodik, tükörbe néz, szégyenkezik. Küldtem én is egy pár sort, első reakcióból, felszólítva a síp és a lapok elásására, a szakmával való szakításra, felemlegetve inkorrektségét, indokolatlanul udvarias formában. Nem hiszek benne, de a világ mocskát csöndben elfogadó birka attitűd se tartható sokáig. Ezzel a hatvanvalahanyadik perccel...ezzel nem tudunk mit kezdeni.

Ez a Stu Art - a csalás művészete.

Good job, Mr. Dougal.