Nehéz manapság szurkolónak lenni Győrben – ezt olvashattuk kb. 2 hónapja, de hát azóta csak nehezebb lett. Az elvesztett kupadöntő, a kilátástalanul gyenge produktum és az azóta felröppentett hírek és vádak, melyeket a klub elnöke, Tarsoly Csaba adott át a szurkolóknak, rendesen megkeverték a győri szimpatizánsokat (például hogy egyes játékosok edzőt buktattak, az edző ellen játszottak). A kisebb médiakampánnyal, melytől valószínűleg azt várták a klub vezetői, hogy a szurkolók ezúttal is támogatják a tetteiket, sajnos nem igazán érték el a céljukat. Egy kicsit elvetették a sulykot, de még inkább lehet azt mondani, hogy mellélőttek. Csúnyán.
Győrben mindig is cél volt, hogy megtöltsék a stadiont. Voltak erre mindenféle próbálkozások, de még az ingyen meccsekre sem sikerült komoly nézőszámot behozni a rendkívül impozáns arénába, ez alól csak az idei május eleji Vasas elleni mérkőzés volt, ahol 10.000 néző volt kíváncsi az előtte idegenben 7 gólt lövő csapatra. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a stadion mellett tartották a győri évenkénti rendes majálist, ahol egyébként is nagyon sokan szoktak lenni, a „sörízű” hangok aztán megtöltötték a lelátókat is.) Megpróbáltak kedveskedni a bérleteseknek, hogy hozhatnak magukkal még egy embert, de ezt is csak azért tudták megtenni, mert volt hely bőven – jobb helyeken a bérletes szektorokban bérletesek egymás mellett ülnek sorban, s így a meghívott vendégnek nem jut hely. Aztán próbálkoztak az egyet fizet - kettőt kap akcióval – ismét csak minimális eredmények születtek. Fordultak a koordinátorokhoz a kérdéssel: „mit tegyünk urak?”
Nos, a rendkívüli kompetenciára utaló kérdésre a koordinátor pedig mit tud mondani? Meg kell verni mindenkit, szép játékkal. Kellenek ikonok, kellenek sztárok a csapatba, ehhez pedig komoly marketing, PR szükséges. Aztán mintha a falnak beszélt volna az ember. A kupadöntő után az országos és a megyei napilapban is egyszerre jelent meg egy „úgy tudjuk…” cikk, mintegy megrendelésre, ahol a már fent említett kampányt indítva igyekeztek alapot adni a következő lépésekhez. Ha ugyanis elhagyjuk a szöveget, és marad az, amit esetleg egy edzőnek tanítanak, hát nehéz a dolgunk, ha pozitívan akarjuk megítélni mindazt, ami történt.
Szakmailag nehezen, talán egyáltalán nem magyarázható tettek következtek: az újságokban megjelent vádaknak (a játékosok szerint rágalmaknak) megfelelően az évtizedek óta az ETO kötelékében pályára lépő csapatkapitány, Stark Péter lett az egyik főbűnös (számítsuk le a törökországi sikertelen kiruccanását). Mellette a többszörös válogatott Böőr Zoltán (akit a fél nb1 tapsolva köszöntene), illetve a 3 év alatt kétszeres gólkirály, az ETO-ban félelmetes góllövési statisztikákat felmutatni tudó Bajzát Péter (akit aztán végképp minden hazai edző sikítva üdvözölne a keretében) volt az, akit a vádak értek, s közölték velük: nincs helyük a klubban többé. (Negyedikként a télen szerződtetett Tarmo Kink volt az, aki aztán később kikerült a bűvös körből, az észt válogatott támadója, akinek otthon nagyobb rajongótábora van, mint bárki másnak idehaza.)
A bűvös (bűnös?) négyes
Időközben aztán új edző is lett, valamint új szakmai igazgató is, hiszen Dragoljub Bekvalac nem látta a garanciát arra, hogy teljesítse a célokat. Both József szakmai igazgatósága pedig máris megmosolyogtatóan indult: bár a szakmai munkáért teljes egészében ő a felelős (az új edző szerint pedig önmaga), azért mégis az elnök kezdte el a keret kialakítását. Pintér Attilának már nincsenek is meghatározva célok, mint pl. nemzetközi szereplés, vagy bajnoki cím, legalábbis még egyetlen nyilatkozatból sem derült ki május óta, tulajdonképpen mit is akarunk az idei szezonban. Azt viszont tudjuk, hogy „lépésről lépésre” tesszük. Cserébe viszont Pintér nem számíthat a fenti három labdarúgóra, érkezésekor megmondták neki: ők nem fognak játszani. Mielőtt bárki feltenné a kérdést, igen: valóban azt várták, hogy ezt majd mindenki támogatni fogja.
Természetesen ki kell mondani: az előző szezon gyengén sikerült, semmilyen eredményt nem sikerült elérni, és hát a helyzetre jellemző, hogy egy kupadöntőbe jutást is sikerként hangoztattak az illetékesek. A játékosok hibásak, mert nem nyertek semmit, megint, ahogy minden évben eddig. Hibásak, mert a saját feladatkörükben mulasztottak, nem teljesítették a célt. Hibázott Stark Péter, mert nem tudta összeszedni a társaságot olyan morális szintre, hogy az egyébként a maximumán is gyenge Kispestet megverje a társaság. Nehéz dolga volt, hiszen nem egyszer volt összetűzése korábban már az ügyvezetővel is. De adódik a kérdés ezek alapján: hány játékost kellene még kitenni a fenti hibák miatt? Bekvalac mester tizenhatot akart elküldeni. És hány olyan embert kellene megnevezni, aki a pályán kívül kellene, hogy teljesítsen, mégis semmi eredmény évek óta? Elég csak 2 hónapot visszamenni az időben: utaztatás, mérkőzések biztosítása, kiszolgálás, stb.. Mindben találni súlyos hibákat. Miközben váltig hangoztatják, ez egy európai klub. Hát még nagyon nem az, sajnos.
Visszatérve a játékosokra, egy európai klub nem így intézi a „generációváltást”, ha egyáltalán erre van szükség a klubban (a legtöbb szurkoló szerint más játékosokat, sőt vezetőket kellene elküldeni, megtisztulást szeretnének végre). Hiszen lehet azt mondani, hogy „Petikém, ne haragudj, jött az új edző, ő már mással képzeli el a jövőt..”, vagy azt is lehet mondani, hogy „Börzi, figyelj, már nagyon régóta várjuk hogy egészséges legyél, felépülj, megadtunk minden támogatást ehhez, de most elfogyott a türelem..”, és esetleg még azt is lehet, hogy „Bajzi, te vagy az ország legjobban fizetett labdarúgója, de jelenleg a klubnak ez túl nagy teher, el fogunk adni, lehetőleg külföldre..” De nem, ehelyett már a kupadöntő után frissiben felröppentek a pletykák. Mi több, az újságok a klub elnökét idézték bizonyítatlan vádakkal. Természetesen, hogy valóban megragadjanak ezek a dolgok a szurkolók köreiben, Tarsoly Úr az utolsó mérkőzés szünetében is odament a szurkolókhoz, elismételte a korábban ismertetett álláspontját, s további játékosokat „terhelő” dolgokat tett közzé, vagy erősített meg. Pl. hogy a csapatkapitány „lehülyegyerekezte” a kitartó drukkereket. Aztán végül Stark annyira megvetette a szurkolókat, hogy azonnal találkozóra hívta az érdeklődőket, ahol ő is lehetőséget kapott a saját verziójának ismertetéséhez.
Szóval a vezetők megpróbálták manipulálni a közvéleményt, maguk mellé állítani a szurkolókat, hogy ezt a lépést megtehessék – és még csak nem is ez a komoly kritika rájuk nézve. Inkább ennek a következménye, azaz a folytatás. A szurkolói koordinátorok egyből felfüggesztették a működésüket, nem kívántak senki eszközei lenni egy szemmel látható belharcban, ahol a játékosok bevallása szerint Klement Tibor a főbűnös, illetve Klement Tibor és Tarsoly Csaba elmondása szerint pedig egyes játékosok a baj okozói. (Itt adja magát a kérdés: melyik bajé?)
(Klubvezetők figyelem!
A szurkoló a futballban sosem eszköz, hanem cél. Cél, hogy sokan legyenek, hogy megtöltsék a lelátókat, hogy hangjukkal segítsék a csapatot. Ha a szurkoló negatívan fogalmaz, ha kritizál, az egy következmény. Az nem probléma, hanem egyértelmű jelzés, hogy valami nincs rendben. Ha kritikát hall a klubvezető, ne zárkózzon be, hanem hallgassa meg, és cselekedjen aszerint.)
Aki egy kicsit járatos a magyar futballban, az tudja, hogy Győrben a legnagyobb kritika mindig is a nézőszám volt. Korábban már Klement Tibor ügyvezetésével, Tarsoly Csaba elnöklésével, Reszeli Soós István szakmai igazgatóságával sikerült elérni, hogy kevesebb mint 300 néző volt a régi stadionban. Akkor az elnök minden erejével védte a szakmai igazgatót, Reszeli Soós Istvánt, még a fórumot is bezárták, pedig már akkor is igaz volt, hogy nincs ember, aki ne utálná Győrben (és Miskolcon), majd később persze kirúgta, mikor már akkora kárt okozott, aminek egy részét még most is nyögi a klub (Németh Krisztián és társai elvesztése az utánpótlásból, többek között). Elnézést persze soha senki nem kért a szurkolóktól, annál inkább rángatták be korábban is előszeretettel őket a klubba raportokra. Egyébként hogy ne csak a rosszat írjam Reszeli mesterről, ő legalább kimondta azt, amit most nem mondanak a vezetők, de mi szurkolók érzünk:
Nem a szurkolókból van a legnagyobb bevételünk, nélkülük is megleszünk.
Most is ez van kimondva kimondatlanul: a szurkoló egy megtűrt kellék a színpad mellett; az előadás egy része, amennyiben fizet, és csendben van.
Pillanatkép a 20. fordulóból: üres lelátók
Sértődésből, önkritika teljes hiányából, vagy másból fakadóan, de a győri klub vezetői ma ismét becsukták a szurkolókkal történő kapcsolattartás utolsó kapuját is, az internetes fórumot. Erre mondják, hogy az okos más kárából tanul, a hülye még a sajátjából sem. Az ETO elöljárói oly távol kerültek a klub szimpatizánsaitól, mint talán még akkor sem voltak, amikor ide jöttek.
Tavaly nyáron a szurkolók nyitottak a klubvezetés felé, hogy segítsék a folyamatot, miszerint a klubház és a szurkolók egymásra találjanak. A baljós előjelektől eltekintve, azaz hogy a tavalyi ankétot elmosta az eső, az együttműködési megállapodás aláírásánál nem volt jó a nyomtató, stb.. szépen indult a dolog, de az idő múlásával egyre inkább egyoldalúvá kezdett válni a kapcsolat. Utólag az embernek az az érzése, hogy ez a fajta közvetlen kapcsolat a szurkolókkal inkább volt kommunikációs lehetőség a klubvezetés részére, mintsem partneri viszony, bár bizonyos kérdésekben végül sikerült dűlőre jutni, mint pl. a tervezett koreográfia a kupadöntőn. Ennek már a nyitófordulóban meg voltak a jelei, akkor még a nézeteltéréseket rendezni lehetett, később azonban semmi sem változott, sőt csak romlott a helyzet. Jöttek a bakik sorba, s a végén ezek már a szurkolók testi épségét veszélyeztették (lásd: Újpest elleni mérkőzésen a lelátói rendbontás). Egyetlen alkalommal nem lett felelős ember megnevezve. (Pedig bármilyen munkáról is legyen szó: a felelősségek tisztázása alapvető fontosságú a későbbi követelés szempontjából.) Aztán mivel a szurkolók kritikái csak erősödtek, sokasodtak, odabent megelégelték ezt, és az idei szezonnyitó ankéton a szurkolókat érdeklő információk helyett Tarsoly Csaba elnök elkezdte sorolni a szurkolók neveit a honlap fórumáról, hogy akkor most mondják el személyesen is mellette a bajukat, aki nem ment le, az menjen haza, illetve a tőle már megszokott módon kikérte magának a negatív hangvételt. Úgy érezte, valamilyen alapja van ahhoz, hogy kimondhassa akárkiről: nem ETO szurkoló, vagy nem méltó az ETO-hoz. Sokadszor hangsúlyozva persze, hogy ez itt mind az ő pénzéből van. (Nos, ebben azért lehetne vitatkozni, egy 105 éves klub esetében.) A kupadöntő utáni nyilatkozatára bizonyára sokan emlékszünk, akkor nagy és gyökeres változásokat ígért az Elnök Úr, de senki nem hitte, hogy ilyen irányban gondolkodik.
Tarsoly Csabának megint elege lett
A győri szurkolói élet tehát ismét kihívás elé néz, s ahelyett, hogy tudna fejlődni, megint a hétköznapi problémákkal, saját klubjuk vezetőivel kell megküzdenie. Sokan belefáradtak, mint amikor már egyszer ez a folyamat indult/lefutott, azóta is nehéz őket visszavinni a stadionba, még a baráti szó, kérés sem elég sokszor. De ez az akadály is csupán ideiglenes, és a szurkolók mindig jelesre vizsgáztak ilyen esetekben Győrben. Mert van, amit pénzen nem lehet megvenni. Van, amit csak kiérdemelni lehet.
Két dolgot rosszul gondolnak biztosan a klubházban: egyrészt a szurkoló nem azért megy ki a meccsre, hogy udvaroljon bárkinek is a klubban. Fordítva működik: a szurkolók felé kell udvarolni: kiszolgálással, játékkal, akciókkal, stb.. Marketing, PR fogások ezek. Ha keresni akarunk sikeres példát, elég visszaemlékezni az UEFA-kirándulásunkra Stuttgartba.
Másrészt pedig, az ETO nem egy ügyvezető és nem egy elnök. Az ETO egy intézmény, ami örök, és az öröklétet a szurkolók emlékezete, rajongása, szeretete táplálja. Amíg ez létezik, az ETO is létezni fog, s ezt a köteléket semmi sem szakíthatja el. Ha ők a szurkolóktól távolodnak el, akkor a klubot taszítják maguktól. Szurkolók nélkül nincs siker, és öröm sem, senkinek.
Egyszer ebből a gödörből ki lehetett mászni a tisztelt Uraknak, legalábbis derékig kint voltak már, másodszor már nem lesz segítő kéz, valószínűleg. A visszaszámlálás elkezdődött.
Győriek, kitartást a klub mellett!