Az benn volt!

Mindent a fociról - szigorúan szubjektíven.

Friss topikok

Stuttgart, várunk!

2008.08.18. 20:13 | OJ | 1 komment

"A feszültség mindenkiben ott van. Rejtőzködik, lappang, s csak várja az alkalmat, hogy olykor pusztító, olykor mámorító erejével megszorítsa torkunkat, s majd vagy az égbe emeljen, vagy a földbe tiporjon... Elszoktunk mi már ettől az európai utazgatástól, illetve sokan sosem szoktunk hozzá igazán. Annál is inkább, picit mindenkiből előjött az a gyermeteg izgalom, mely a régi barátságok közti legyőzhetetlen humorral vegyítve hamisítatlan hangulatot biztosít minden találkozásnál. És akkor még ne beszéljünk egy alkohollal töltött 50 fős buszról. A Győr a Stuttgarttal játszik az UEFA-kupában, az első meccs idegenben lesz. Hát egyértelmű: erre várunk 10-20 éve, irány Németország!"

Az indulás szerda este fél 11 körülre datálódott, így az út is 14 órára nyúlt. De nem zavart ez senkit, időnk mint a tenger, annyi volt. Ahogy a busz kerekei gördülni kezdtek, úgy nyíltak ki a sörös és röviditalos üvegek, hogy tartalmukat kegyetlenül magunkba ürítsük, s az idő teltével hamar dalra is fakadt a társaság: rigmusok, lelátói dalok, könnyűzene – ami épp terítéken volt. Remek hangulatban sikerült tehát átérni a határokon, s megérkezni Stuttgartba.

Érezhető a városon a Mercedes jelenléte, egy kisebb város az ottani gyár. A múzeumukba végül nem sikerült belépnünk, bár időnk az lett volna. Amikor megérkeztünk, közvetlenül a múzeumnál szálltunk le a buszról, ahol rögtön be is támadtak minket a helyi huligánok: néhány 5-10 éves fiu és lány, felismerve „Ria Ria Hungária” kiabálásunkat, rendesen rákezdtek a „fauefbé fauefbé” skandálásba. A feléjük dobott néhány barátságos gesztus után (bedoblak a szökőkútba ijesztés, pacsizás, stb..) elindult a kb. 40 ember, hogy körbenézzen. Nos, az együtt maradás volt a nap legnagyobb kihívása, némelyeket bosszantott, hogy 3 méterenként 2 percet várni kell, némelyek pedig a nagy sietséget nem értették. Azért szép lassan elhaladtunk a főbejárat, a fan shop, a Hilton és egyéb környékbeli nevezetességek mellett, s egy jókora séta után szemben megláttuk azt, amit már elég sokan kerestünk: EGY SÖRÖZŐ. Már a felette lévő ablakból kilógatott Vfb zászló is gyanús volt, de belépve aztán konstatáltuk, hogy egy Fan Club törzshelyének a kocsmája: Cannstatter Curve. De senki nem volt, csak egy-két idősebb férfi, meg a pincércsaj. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam az egyébként is nyilvánvaló dolgot: nincs szép német csaj. Nem csak az összhatás miatt csúnyák, külön-külön vizsgálva is a testrészeiket, egyszerűen mintha nem anya szülte volna őket. Ez a pultoslány kifejezetten gyönyörű volt azokhoz a példányokhoz képest, akiket még alkoholgőzben is csak bottal piszkálnánk egy sötét szobában. Az idősebb Úr mindenesetre az „egyenpólót” egy pillantással végigmérve nem kívánt nyilatkozni, hogy mit tippel az esti meccsre. Pedig rendkívül barátságos volt a társaság.

A kocsmából kilépve, a buszra szállván némi csendszünetet kellett tartani, míg a busz elindult, hogy a Cannstatt Zentrumba érve újult erővel törjön ki belőlünk a kifejezés vágya: „Megjöttünk Stuttgart!” Nos, észrevették, gyakorlatilag mindenki, 3 utcányi körzetben. Kb. 20 perc kellett, mire megérkezett az első rendőrautó, akikkel egész barátságosan el lehetett beszélgetni, sőt egyikük még szabadkozott is (engem nem zavar hogy énekeltek, csak hát tudod, én egy kis ember vagyok..). Aztán érkezett még egy és még egy (végül már a körzeti kapitány is ott volt), majd rövid csevej és egyeztetés után megkértek minket, hogy maradjunk csendben, mert zavarjuk az itt lakók nyugalmát. Ja meg hogy a fekete egyen póló (elején: ETOCASUALS, hátulján: GYŐR HARDCORE ON TOUR) félelmet kelthet az emberekben, mert nem tudják hogy szélsőséges, vagy futballszurkoló, vagy miféle banda vagyunk.. meg különben is. Unva már a társaságukat, a tőlünk 2 méterre brutális hangzavart okozó légkalapács kíséretében heves bólogatás volt a válasz, majd egy ötlettől vezérelve megkérdeztem, hogy addig se énekelhetünk, amíg a légkalapács működik? Mert azt hangzavart úgy sem tudjuk túlkiabálni..

A kissé szomorkás ténytől, hogy nem tudjuk eladni 2 euroért a teljes stuttgarti alcentrumot, elkezdtünk visszaszivárogni a Cannstatter Curve kocsmájába, ahol továbbra sem volt senki, 3 órával a meccs előtt. Egyébként közelítve a stadionhoz, egyre több zászlót, kisebb jelet lehetett látni, hogy azért alapvetően elég sok minden a foci körül mozog. Arra gondoltunk, egy ötvenezres stadiont ha megtölteni nem is (elvégre nekik mi sajnos senkik vagyunk), de ¾-ig feltöltve látni fogunk ellenfelünk városában. Nos, végül 11.000 nézőt mondtak be a helyszínen..A kocsmánál alapvetően kétfelé szakadt a társaság: egyik részük itt maradt sörözni, másikuk a buszhoz ment vissza, illetve a további két érkező buszt próbálta felkutatni. Ez végül sikerült is, bár a rendőrök szembesítettek minket egy csúnya ténnyel, miszerint a főbejárathoz már nem kéne odamenni, menjünk a hátsó úton… Közel 3 km-es séta után végünk lett, leültünk fogyasztani, mert az időközben észrevett és megállított egyik klubos buszt is szem elől tévesztettük, illetve a sajátunk sem ott állt ahol meg volt beszélve, inkább megvártuk a másik felét is a csapatnak... A meleg egyre durvább volt, s mi is fáradtunk. Azért örültünk, hogy közeledik a meccs, másfél órával a kezdés előtt már elég komoly mozgás volt a téren. Egyébként, ahogy korábban informálva voltunk, a rendőrök úgy viselkedtek: 3-4 fős csoportosulásokat már gyakorlatilag mindenhova kísértek, ha pedig nagyobb létszámban verődtünk össze, ők is felduzzasztották erőiket, de alapvetően semmiféle provokációt nem csináltak, jóval odébb, csendben figyeltek, esetleg kukkerral néztek minket a furgonokból. Ha az ember kérdezett tőlük, készséggel válaszoltak, s ez a későbbiekben is így volt, amikor örvendetes volt az alapvetően segítőkész hozzáállásuk.

Egy rendőr által a klubtól hozott hírrel ugyan nem tudtunk mit kezdeni, s végül lényegtelen is volt maga az információ, de rendesen felkorbácsolta az indulatokat. S hogy minden klappoljon, egy ismertebb szurkolótársunk bicskanyitogató ostorozó stílusa feszítette tovább az idegeket, melyek később egy rövid időre el is pattantak, így nem lehet mondani, hogy a legjobb előjelekkel kezdődött a mérkőzés előtti hajrá időszak, amikor már jobb esetben a meccsen jár mindenki esze, és dalol, hangol.. Nos, mérkőzés előtt két srácot elvittek a rendőrök, de megbeszéltük velük, hogy meccs után visszakapjuk őket a busznál (megjegyzem elég hatásos, gyors és tiszta fellépés volt a részükről, egyetlen fenyegető, és területürítésre hasonlító mozdulatot nem tettek senkivel és senki felé, gyakorlatilag a letartóztatás közvetlen szomszédságában lehetett beszélni a rendőrökkel, reklamálni, akármi. Egyetlen felesleges provokáló mozdulatot nem tettek senki felé, inkább nyugalmat próbáltak elérni mindenáron, s ennek meg is lett az eredménye, nyugalom lett.. Két másik társunk aztán csatlakozott hozzájuk, s mindnyájunkban még inkább világossá vált, kifejezetten szem előtt vagyunk az „egyenpólónkkal”. A második turnus bűne a túlzottan sok alkoholfogyasztás volt, ami mondjuk egy mérkőzés esetében elég furcsa indok, tehát erre már igazán lehet mondani, kissé túlreagálták a dolgokat.. Szerencsétlenek, ők sem látták a meccset.

Beérve a stadionba – illetve már kívül is világossá vált számunkra – konstatáltuk: ez azért egy kicsit más világ. Már maga a stadion környezete, nagyon tervezett építkezésre vall, nem csak úgy „magyarosan” ledobtak valahova egy stadiont. Szép nagy terek, kényelmesen széles utak, járdák mindenhol. A stadionon belül pedig rengeteg biztonsági, de abszolút csak a munkájukra koncentrálva dolgoztak. A belépésnél a motozás azért nem az az itthon megszokott sablon volt, gyakorlatilag az alsónacin kívül kevés hely lett volna bármit is bevinni.. Végülis volt akinek sikerült. Belül is hasonlóan jól volt minden kialakítva, egy szurkolótársamat idézve: „a kiszolgálás is olyan szintű, amilyen idehaza talán még évek múlva sem lesz. A WC-k tágasak, ragyogó tiszták, a büfében baszki előtted grillezi a csávó a hambiba a húst, vagy a kolbászt, nem ám fasírt, meg szotyi...”

A drapikat a biztonságiak elvették, megnézték, majd a szektor előtt kiterítették. Nem igazán értettem ez miért van így, a túloldalon lógtak a drapik végig a kerítéseken.. A stadion még ilyen ritkásan is pazar belülről, az akusztikája egészen kiváló. Egy-egy dörrenésünknél rendesen jó érzés fogott el mindenkit a szektorban. A két gól azért egy kicsit elszomorított minket, de a szurkolás végig ment, énekeltünk, tapsoltunk, majd Böőr minden erőnket visszaadta. Én arra vágytam a meccs előtt, hogy valahogy rúgjunk gólt, még ha kapunk is 3-at, esetleg 4-et.. Teljes extázis volt a szektorban, ezt persze nem hiszem, hogy el kell magyarázni. A második félidőben egyrészt lendületesen kezdtek a srácok, másrészt Szása adott a hangulatunkhoz pár szép védésével újabb löketeket, s a kb. 200 fős táborunk közepén egy kis görögtűz is begyulladt valahogy a lépcsőkön, így a hangunkkal, erőnkkel teljesen elkészülve (részemről gyakorlatilag az utolsókat rúgva..) a 93. percben többen már sípolva néztük, mikor fújja le a bíró.. Maradt a 2-1-es végeredmény, amit mindenki remek eredménynek titulál. Nem a vereség, hanem a becsület, a tisztesség, s az a konzekvenciája a mérkőzésnek, hogy nem jöhet biztos továbbjutóként hozzánk egy Vfb Stuttgart, ez az ami elégedettséggel és büszkeséggel töltött el bennünket, s most sem gondolja senki másképp. Ezért az élményért már megérte elkezdeni a szezont, s reméljük, még néhány hasonlóan szépben lesz részünk idén.

A mérkőzés után a görögtüzes srácot vitték el a rendőrök, másrészt pedig egy olyan arcot, akinek a sálján kelta kereszt volt, mint megtudtuk, az tiltott jelkép a fritzeknél. Szóval, egy kicsit túlreagálták a németek ezeket a szabályos dolgokat, vagy csak mi vagyunk elszokva attól, hogy a rendőr dolgozik, minden törvényt betartat, mert ehhez meg van a képzettsége, az intelligenciája, a technikai s egyéb háttere (a térfigyelő kamerákból gyakorlatilag 10 perc alatt hibátlan minőségű színes fotókat tettek a srácok elé, stb..), ugyanakkor egyetlen mozdulattal sem tesz többet annál mint ami a dolga.. Nehéz volt kezelni őket ebből a szempontból, ugyanakkor minden további nélkül megengedték, hogy segítsünk egymásnak tolmácskodásban, egyebekben, tehát azt sem mondhatjuk, hogy elzárkóztak volna bármitől. S ami még inkább tanulandó tőlük: hajlandók voltak kompromisszumokra, lehetett tárgyalni velük.

Kiérve a stadionból, a busznál gyülekeztünk, ahol néhány rohamrendőr is ácsorgott, mert ígéretük szerint az elvitt srácokat itt kapjuk vissza – közel fél órás várakozás után jöttek is párosával, s hiánytalan létszámban tudtunk hazaindulni, és az egyéb történések ellenére is jó kedvvel. Csapatunk helytállt, s a vendégszektor sem vallott szégyent a stuttgarti, előzetesen pokolnak tartott, de utólag nézve egy sablon hangulatú német stadionban. Talán ez a csapat, az itt tapasztaltak mutatják jól azt is, hogy nehéz megtalálni azt a vonalat, ahol minden egyes nézőnek, szurkolónak, gyereknek, felnőttnek, hoolnak és sznobnak épp úgy remek szórakozást jelent a mérkőzés. Erre általában csak akkor van lehetőség, ha a csapat játszik. Tegnap játszott, hol hősiesen védekezve, hol szépen járatva a labdát, hol gyönyörű gólt rúgva – s mi boldogak vagyunk, hogy az ETO egy nem lenézett név most Európában. Stuttgart, várunk!

 

Beszámoló: kisbene


Képek: Greenlions

 

A bejegyzés trackback címe:

https://azbennvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr97621909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nakladany Hermelin 2008.08.25. 21:20:18

nyomjátok le otthon őket :)