Az benn volt!

Mindent a fociról - szigorúan szubjektíven.

Friss topikok

Egy alaptétel, sok komoly vétel

2008.08.09. 12:10 | OJ | 2 komment

Hétvégén megelevenednek a francia élvonal sportlétesítményei és felkerül újra a táblára a bajnokság alapképlete: L1=OL+19. A tudományos bizonyításnak még nem jött el az ideje, ám mielőtt bármilyen axiómára is hivatkoznánk, lessük meg, mit hozott az egész pezsgőn alakuló átigazolási piac. Meglepetést és megugró bankszámlákat biztosan, mint általában, na meg 25 kiemelten lényeges klubváltást, a továbbiakban ezeket taglaljuk.

 

25. STEPHANE SESSEGNON (Le Mans > PSG): A támadásokért felelős operatív egységben alkalmazta a Le Mans és itt számítanak rá Párizsban is. A nyolcmillió eurós vételár kicsit meredek, ha létezett eddig benini rekord, azt biztos megdöntötte. Egyelőre még csak a sárga-pirosaknak nagy bolt a távozása, bár ha hozzávesszük, hogy Romaric (Sevilla), De Melo (Palermo) és Macui (lentebb) is odébbállt, akkor már nem is olyan örömteli dolog, mert körvonalazódni látszik valami randaság a távolban, a kezdő K biztos, a másik öt betűt meg sejtjük.

24. STEVE SAVIDAN (Valenciennes > Caen): Valenciennest elhagyja csillaga, megy Caenbe. Egy célja lehet a váltásnak: a gólkirályi cím visszahódítása. Ha Benzema csak októberig játszik, még sikerülhet is.

23. FREDDY ADU (Benfica > Monaco): Az amerikai wonderkid talán nem is akkora csoda, ahogy mindenki hitte, igaz, a Benficában nem is játszott eleget, hogy kiderülhessen, mire képes, amikor elszabadul a lába. Egy év kölcsön Monacóban, rendszeres játéklehetőséggel társítva jó iskola lehet, az a kérdés, hogy fizikailag bírni fogja-e.

22. DANIEL MOREIRA (Rennes > Grenoble): A francia foci egyik elveszett tehetsége előtt ki tudja, hányadik ajtót nyitják már ki. Rossz korba született, az a helyzet, minimum hetvenszeres válogatott lehetne bárhol a világon, ám az utánpótlás-korszak végeztével teljesen elfelejtették a nevét a nemzeti csapatnál. Lens-ból Toulouse-ba, onnan Rennes-be költözött, most kölcsönben az újonc Grenoble-t erősíti. Merőben új a helyzet: nem a kupaindulásért kell  küzdeni, hanem a bennmaradásért.

21. CHAOUKI BEN SAADA (Bastia > Nice): Szintén a veszteség oldalon szerepel, hiszen a 17 éven aluliakkal világbajnokságot nyert, majd a lehetőségeket kihasználva tunéziai válogatott lett. 24 évesen eljött az idő, hogy otthagyja a nevelőotthont, Bastiát, de nem ment azért messzire: egy osztállyal följebb váltott és Nizzába szerződött, ahol a Balmont-Ederson-Koné tengely köddéválásával jelentkező problémákat kell részben neki megoldania. Potom összegért váltott klubot.

20. FLORENT BALMONT (Nice > Lille): Kevéssé ismert, de végtelenül hasznos focista. Lyonban sokáig próbálkozott az áttöréssel, de a percemberkedéssel felhagyva Nizzába igazolt, ahol a liga egyik legstabilabb teljesítményét hozza már negyedik éve. Hozta, helyesebben, mert Lille-re váltott. Pályafutása legjobb évei köszönthetnek rá fenn északon.

19. GUILLAUME HOARAU (Le Havre > PSG): No, kivel akarja pótolni a PSG a mennyei Pauletát? A másodosztály gólkirályával. Ha csak harmadannyit vág a Réunion szigetéről származó spíler, mint a portugál a leggyengébb évében, már nagyot ütött ez a bolt. Hatványozottan igaz ez, ha mondjuk Kezsman is a keretben lesz.

18. DIEGO PLACENTE (San Lorenzo > Bordeaux): Amióta eljött Leverkusenből, nem találja a helyét, pedig mindenfelé kapnak egy jó balbekk után. Az év első felét otthon, a San Lorenzonál töltötte, de a girondiak kezdőcsapattal kecsegtették – mivel a fiatal Marange hullámzóan produkált –, meg ugye a BL-jelenlét se épp taszító. Nem lesz egyedül, van két honfitársa a csapatban, egyikük, Cavenaghi karrierjének kiváltképp jót tett a bordói levegő.

17. JEAN MAKOUN (Lille > OL): Ezt a fiatalembert már Ferguson apó is figyelgette, de egyszer már egy befaragott egy kameruni ütközőemberrel (Djemba-Djemba), így annyira nem forszírozta a megszerzésére irányuló lépéseket - talán majd később. A kiváló szellemben kereskedő Lille azonban nem várt tovább, pénzzé tette őt is, a Lyont átvevő Claude Puel hívó szava meg kapóra jött. A 14 milliós vételár Mavuba költségeit simán fedezi.

16. LOIC RÉMY (OL > Nice): Gomisi jegyeket mutató támadó - fizimiskája szerint a Ligue 1 Xzibitje - , aki a vébé előtt Domenech ultrabő keretét is megjárta. Mivel a lyoniak nem számoltak vele tovább, a legjobb ajánlattal  (8 millió euro) el is engedték, így Rémy a nagy pénz- és játékosforgalmat bonyolító nizzai egyletben folytatja.

15. YOANN GOUFFRAN (Caen > Bordeaux): Laurent Blanc egyik nagy kihívása erre a szezonra, hogy az ügyes, ám elég nyers caeni srácot a csapatba integrálja. Korábban az Arsenallal is összehozták a lapok (kit nem?), cikkek születettek, már az ötmilla fontot is tudni vélték a jólinformáltak, aztán nem történt semmi. Gourcuffel olyan párost alkothatnak, amihez hasonló mostanában nem volt Bordeauxban. 6 és fél millió euro volt az ára.

14. DAISUKE MATSUI (Le Mans > St. Étienne): A vendéglátósokon kívül alig akad japán, aki karriert csinált az ötszögben, Matsuinak sikerült nevet szereznie magának, minekutána övé a liga egyik legjobb ballába. Le Mans-ban szép volt, jó volt, a patinás St. Étienne-nek nem tudott ellenállni, így mostantól zöldben láthatjuk, amint meghülyíti a jobbhátvédeket.

13. ASAMOAH GYAN (Udinese > Rennes): Bár biztosan akadtak vaskos Serie A-s – és még vaskosabb orosz – ajánlatai is, ő inkább a Rennes piros-fekete szerelését választotta. Pagis lesz a párja, príma kiszolgáló személyzettel megtámogatva. A liga honlapja az öt legfaszább szerzeménye közé sorolta a jó kedélyű ghánait, ez egyben Jimmy Briand távozását is jelenti – PL vagy PSG. Sokat várnak tőle, a tízes dresszt se poénból kapta meg.

12. FRÉDÉRIC PIQUIONNE (Monaco > OL): Komoly ligás múlttal érkezik Lyonba, mondhatni végre-valahára, mivel nem egyszer és nem kétszer próbálták már megszerezni a magas támadót. Ha mondjuk tíz gólt sikerülne összehoznia ebben az illusztris kollégákkal teletűzdelt csapatban, bizonyára nem szégyenkezne. A sérüléshullám kiszámíthatatlan, de Puel megnyugodhat, a helyettesítés megoldva.

11. MIRALEM PJANIC (Metz > OL): Nagy focistává lesz néhány éven belül a metziektől elcsábított srác, állítják a szakértők. A kiesés elleni harc a BL-csörték közti szinteket csak igazán komoly arcok tudják játékminőségbeli romlás nélkül átugrani, ezért sem fog róla szólni ez az év. A jövő befektetése, a Lyon zsinórban tizedik aranyáig biztosan megtérül.

10. HILTON (Lens > OM): Évekig a Lens büszkélkedett Európa egyik legprímább, nem válogatott brazil hátvédjével, de a csapat elvérzett, ő pedig nem nézhette tétlenül, amint sokat dicsért tálentuma alászáll a kettőbe. Az ötmilliós tranzakcióval komoly minőségi javuláson esett át az OM védősora – főleg úgy, hogy a marokkói Erbate is csatlakozott a kerethez –, pedig eddig se állt gyenge nevekből.

9. CLAUDE MAKELELE (Chelsea > PSG): A frusztrált sztárligás évek után gondolhatnánk, hogy az elmúlt évtized egyik leghatékonyabb védekező középpályása a nyugdíj előtti kis levezetés jegyében hagyta ott a Cselzit. Talán így is lenne, ha mondjuk a Troyesba vagy a Guingampba igazolt volna, a homecominggal azonban a szenvedés csúcsáról a nyugodtság völgyébe ereszkedő PSG-t tisztelte meg és ennek meg is lesz az eredménye.

8. JOHN MENSAH (Rennes > OL): Klassz védőnek ismerte a világ, de igazából egy ANK kellett a valós ítélethez, miszerint Mensah egy kurvajó spíler. Játékjogáért cserébe 8 és fél milla euró teleportált át a Rennes számlájára, ezzel a francia piac legdrágább védőjévé tette őt az OL, pedig forogtak rendesen a bekkek…

7. IVAN KLASNIC (Werder > Nantes): Sok örömteli pillanat, egy karriert veszélyeztető egészségügyi probléma és a bravúros felépülés után eljött a váltás ideje: a brémai hegedűsből mallorcai partiarc helyett csicsergő kanári lett. Nantes-ban hatalmas szeretettel fogadták az egykor bajnokságot, most újrakezdést ünneplő szurkolók, Ivan pedig hálás természet, ismerjük jól. Prognózis: minimum 10 gól és másodvirágzás.

6. YOANN GOURCUFF (Milan > Bordeaux): Belesétált a sztárklubok csapdájába, tette mindezt a létező legszarabb időpontban, de szerencséjére a zseni Micoud utódját kajtató Bordeaux kimentette a milánói senyvedésből. Szintén csak kölcsön, de Blanc nyalókájának árnyékában a megújulás garantált.

5. LUDOVIC GIULY (Roma > PSG): Túl sok kommentárt nem igényel ez az átigazolás – hacsak annyit nem, hogy a PSG első nagy nyári durranása volt –, ha negyvenévesen, mankóval igazolták volna le, akkor is itt lenne a listán. Úgy vagyunk vele, mint Dombi Tibivel: kedveljük, mert csak. (Persze a minőségbeli különbségek figyelembevételével.) Kismotorral üldözik majd a tehetetlen szélsőhátvédek.

4. BAKARI KONÉ (Nice > OM): Az OM hatalmasat húzott a megszerzésével, mondjuk sem őt, sem a Nizzát (9 milla euro) nem kellett agyongyőzködni. Nem kell taglalni, mekkorát dob a támadófelületen a Baky-féle tempó és mozgékonyság. Meg amúgyis, az Elefántcsontpartról származó játékosoknak rendszerint bejön a Vélodrome-ban, Drogba vagy Boli tevékenysége alátámasztja ezt a megállapítást.

3. EDERSON (Nice > OL): Nem tagadom, messze az egyik kedvenc spílerem a franszez ligából. Piszok labdaügyes srác, olyan észrevételekkel él a pályán, melyeknek rendszerint valami döbbenetesen nagy gól vagy gólpassz az eredménye. Ebben az idényben még tehermentesíti Juninhót, nem is akárhogy, élmény lesz nézni. Hát még Aulas bácsinak, 14 misit pakolt ki a 2003-as ifivilágbajnokért…

2. HUGO LLORIS (Nice > OL): Bátor, szimpatikus figurája ennek a bajnokságnak. Ha bejön neki a lyoni élet és a sikerek se kerülik el, akkor úgy tíz évre lekötheti magának az egyes mezt – más kérdés, hogy az őrségváltást ritkán szokták a leghátsókkal kezdeni, arról nem is szólva, hogy Coupet magasra bökte a lécet. Az érte beáldozott 8 és fél millió igen masszív pénz egy kapuvédőért – egyéb ligák adatainak nem néztem utána, de könnyen lehet, hogy ő a nyár legdrágább kapusa.

1 HATEM BEN ARFA (OL > OM): Méretes meglepetést keltett a távozása, pláne, hogy közvetlen riválishoz engedte el a Lyon, mindenesetre tökéletes döntésnek tűnik, a játékos és új klubja szempontjából biztosan. Sokáig kereste az OM a megfelelő láncszemeket, akikkel újra a csúcsért harcolhat, Ribéryvel és Nasrival sem sikerült több az araszolásnál, a Ben Arfával koronázott új anyag viszont valós versenyre késztetheti a tavaly meg-megbotló bajnokot, bár erre garanciát nem ad senki. Apropó, Samir öcsi árából nemcsak Ben Arfára futotta, ez további pozitívuma az ügyletnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://azbennvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr56607954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-xxxxx- (törölt) · http://www.tvseries.blog.hu 2008.08.09. 18:14:47

mi alapján készült a rangsor? A játékosok tudása, vagy az, hogy melyik átigazolás volt a legmeglepőbb?
A PSG-re idén se tudok mit mondani, mert minden évben azt hiszem, hogy majd most lesz egy dobogós hely, de pár éve már a kiesés elől menekülnek, de remélem, hogy msot tényleg valami szép helyezést érnek el.
Giuly-ről meg azt hittem, hogy már csak a Lyon mezében látom újra a francia ligában, de így se rossz :)

OJ · http://sportvers.blog.nepsport.hu/ 2008.08.09. 19:32:02

A rangsor saját vélemény alapján készült, mert csak ilyennek látom értelmét. Játékosok tudását nem vehetem figyelembe, mindenki más poszton játszik (pl.a Lloris jobb focista-e, mint Koné? kérdésnek nincs értelme), az összeg megint nem mérvadó, a mai piaci összegek egyre kevésbé fedik a játékosok valós értékét (tudod, van az az okosság, hogy mindenki annyit ér, amennyit fizetnek érte), pl. Makoun, Sessegnon irreálisan drága volt, Ben Arfáért meg Edersonért ellenben többet is ki lehetett volna csikarni.