Az benn volt!

Mindent a fociról - szigorúan szubjektíven.

Friss topikok

Öt karika és megannyi csillag II.

2008.08.01. 23:07 | OJ | 1 komment

Olimpiaügyi szemlénk második részében főként az ázsiai és afrikai kontinens reprezentánsaira fókuszálunk. A házigazdák nagy elvárásokkal, de jóval gyérebb esélyekkel csapnak bele a tornába, de a másik két klasszikus - no meg a plusz egy adminisztratív - ázsiai válogatottra se tennénk szebb időkre félretett pénzegységeinkből. Ellenben hosszú idő után újra akadnak enbéegyes delegáltak a fociolimpikonok sokaságában - kettőt az elefántosoknál, hármat a sporik táborában találunk.

 

AFRIKA


A bölcső környékén elébb oda-visszavágósdit szerveztek két körben, majd a tucatnyi válogatottat három gruppba sorsolták, a győztesek gyakorlatilag ott helyben átvehettek egy-egy "Hogyan legyünk jó olimpikonok?" dvd-t. Három klasszikus képviselővel jelentkezik a fekete kontinens, de egyikük se egymeccses fellángolást tervez, az is biztos. Sasok, oroszlánok, elefántok is vinnének az érmekből, közülük kettő már érezte az arany mámorát.


Nigéria: Első afrikaiként a Sasok szárnyai aranyozódtak be az ötkarikás tocitornák történetében, Atlantában sikerült nagy tornát nyerni, pedig két évvel korábban is közel álltak hozzá. Egyenlítői-Guinea leverésével kerültek az A jelű csoportba, ott Ghánát, Dél-Afrikát és a visszalépő Etiópiát fosztották meg az álomtól, méghozzá igen határozott mozdulatokkal. Újra a magasba tart a nigériai foci, korosztályos vébéken rendre jól szerepelnek, az U20-asok ezüstje (2005) és negyeddöntője (2007) vagy az U17-esek győzelme (2007) példázza mindezt. Samson Siasia ismeri az ötkarikás környezetet, játékosait szigorúan fogja, az eszmével szemben illik kellő komolysággal viseltetni. A keret gerince már alapember a nagyválogatottban, vagy épp oda tart: Taiwo, Apam, Odemwingie, Obi Mikel vagy a selejtezők két gólvágó élmunkása, Victor Obinna és Solomon Okoronkwo. Melléjük kerül a zsengébb generációból Isaac Promise és Chinedu Ogbuke (aki Obi társa volt Norvégiában és nagyon becsülték) meg Efe Ambrose, akinél - déja vu - szívproblémára derült fény, de megnyugtató eredményeket hoztak a vizsgálatok. Anichebe jön, Uche nem, Shittu lábadozik, Enyeama kapust nem engedte izraeli munkaadója. Portugáliában edzőtáboroztak, innen Amerika-Korea útvonalon közelítik meg a célhelyszínt.

Elefántcsontpart: Gérard Gili srácai Egyiptommal szemben jutottak a csoportba, az igen kiegyensúlyozottnak hitt négyes Szenegál, Mali és Zambia legjobbjaival egészült ki. Zambiában botlott az elején a csorda, aztán egyenesedtek a dolgok és összejött az első elefántos részvétel. Mint általában, a névsor erős: Solomon Kalou, Sekou Cissé és az ex-PSG-s Djedje (franciákkal még U19-es EB-t is nyert...) mellett a társaság esze, Gervinho érdemel említést. No meg a "mieink", a két honvédő, az idén botrányosan teljesítő Abraham és a legjobb nb1es légiósok között számon tartott Benjamin, velük Guiéként és Angouaként is találkozhatunk majd. Otthoni nevelőklubok is adnak pár játékost az utazó keretbe. Játékerejüket illetően a touloni torna vizslatásával lehetett infohoz jutni: öt meccsből hármat nyertek, csak a két döntős (ITA-CHI) kapta el őket, Sekou Cissé pedig nagy formát mutatott (négy gól). Erős támadófelülettel is nehéz dolguk lesz, egy már-már megszokott argentin-szerb szendvicsbe kerültek, megspékelve az auszikkal...

Kamerun: Aki látta azt a 2000-es döntőt, nem felejti, menetelés brazilokon, spanyolokon át az aranyig. Tény, az akkori egy valóban hatalmas sikergyűjtésre predesztinált csapat volt, a maival ellentétben. Persze, ez a garnitúra elég volt ahhoz, hogy Zimbabwét ketté harapja, majd hasonlóképp járjon el a Guinea-Marokkó-Botswana trióval is, de... Akármerről nézzük, csak kisoroszlánokat találunk a bandában, akikkel bravúr lenne a továbbjutás. Alex Song már az ANK-n is jó dolgokat csinált, most is tőle várják a legtöbbet. Ismertebb társai közül a védő Bikey, a rennes-i Mbia (emlékezetes januári dupla Tunézia ellen), a német kettőben gyarapodó Ollé Ollé (halálkomolyan így hívják) és a Kanárikkal visszajutó Bekamenga válhat húzóemberré. Ott van a csapatban Jacques Songo'o csemetéje, Franck is. Bezzeg a kecskeméti Yannick nem kapott meghívót: igaz, az olimpiai mezőnyben valódi, kinevelt hátvédek vannak, nem olyan oszlopos balfaszok, mint Kriston.


ÓCEÁNIA


Új-Zéland: Miután az auszik versenyképesebb közegre váltottak, gyakorlatilag új-zélandi ölbe hullott a potyakvóta. Persze a kötelező köröket le kellett focizni, sőt, a korrektség vezetőszálát megtartva meg kell említeni, hogy a Salamon- és a vendéglátó Fidzsi-szigetek ifjúsága sem állt olyan messze a pekingi városnézéstől. (A Cook-szigeteké annál inkább, minden adandó alkalommal szétcsapták őket, maradt hát a gyógyprogram fűszoknyás lányokkal.) A kivibandát elsősorban a védelme vitte be történelmük első ötkarikás tornájára - dupla öröm, hogy a nők is kvalifikálták magukat -, egy árva pontot se vesztettek. Az Oly-Whites alapja a tavalyi U20-as vébécsapat (Spoonley, Old, Pelter, Brockie négyesre építve), a túlkoros Nelsen vagy Killen egy-egy mozdulata talán még be is kerülhet a Wattsba, a brazilok ellen viszont kinéz a méretes zakó. Poor lads...

ÁZSIA


Nagy kontinens = hosszú selejtezés: tavaly februártól októberig nyüstölték egymást meg a gyepet a Kínába vágyódó fiatalok. Egy bevezető kör után hat kiegyensúlyozott kvartettbe soroltak a csapatok, ahonnan az első kettő lépett tovább a következő csoportkörbe: az így létrejött három négyes győztese, a terepet váltó Ausztrália, Japán és Dél-Korea nyerte el az indulási jogot. A házigazdákkal együtt a mezőny egynegyedét adja az ázsiai szövetség.


Japán: Pontvesztés nélkül jutottak tovább az első, még erődemonstrációra se alkalmas körön (Szírián, Malajzián és Hongkongon át), aztán a C-jelű csoportban már jóval keményebb feladatok elé kényszerültek a japó fiúk: Katar és Szaúd-Arábia a végsőkig nyílttá tette az olimpiai részvétel kérdését. Az utolsó meccsen egy szaúdi győzelem az arabokat lőtte volna be a tizenhatba, ám ikszre végeztek. A japókban benne van egy meglepetés, nem dobnak leplet a terveikre: hiába a felettébb durva csoport, győzni mennek a szomszédba. Ehhez mindössze a legjobbnak tartott európai (Jong Oranje) és afrikai (Dream Team IV) csapaton, meg az amcsikon kell túljutni. Szorimacsi kapitány a túlkoros szamurájoktól ezúttal eltekintett - bár Endo és Okubo is tervezgette a túrát -, a legéletképesebb fiatalok bejátszhatják magukat az ügynökök noteszébe. Közéjük tartozik Nisikava kapus (a japán Chilavert), Kadzsijama vagy a selejtezőkben és a touloni tornán is gólképes Tadanari Lee is. A Szicíliában profiskodó Morimoto mellett Keiszuke Honda a légióssztár: a venlói Nakamurát a ballábasoknak kitalált lövőpozícióknál tessenek figyelni, mert többek közt ilyeneket tud.

Dél-Korea: Első csoportharcukat a jemeni, emírségekbeli és üzbég válogatott ellen vívták, Jemenben belefért a bukó is, mert a fő rivális üzbégeket oda-vissza lerendezték. A második szakaszban újra összeakadtak az egyetlen közép-ázsiai továbbjutóval, továbbá Szíriával és Bahreinnel. Manamából ugyan elhozták a három pontot, de az utolsó körre esedékes visszavágó esetleges vendégsikerével lemaradtak volna a buliról - mint látható, nem így történt. Három egygólos sikert három gólnélküli iksz követett, 4-1-es gólkülönbséggel, legkevesebb rúgott és kapott góllal, döbbenetesen minimál üzemmódban biztosították a részvételt, zsinórban hatodik alkalommal. Korosztályos tornákon nem villantottak mostanában, de a felnőtteknek se jönnek össze úgy a dolgok, mint Guus apánk idején. Miután a Hiddink segédjéből kapitánnyá avanzsáló Verbeek megbukott, a korábban már az utánpótlásban dolgozó Pak Szung Hvát vették elő. Voltak olyan optimisták, akik tényleg elhitték, Pak Dzsi Szung jön és megmenti a csapatot - helyette be kell érniük a zenites Kim Dong Dzsinnel. A legtöbb gólt jegyző Han Dong Von nincs a keretben, az ottlévők közül Kim Dzsin Kju, Park Csu Jong és a túlkorosként behívott Kim Jung Vu nevével fogunk leginkább találkozni.

Ausztrália: Nyolc évvel ezelőtt nagyot akartak, egész komoly csapattal készültek, de befaragtak. Négy éve a végül bronzmeccsig menetelő Irak lógatta be eléjük a stoptáblát. Azóta történt egy s más, erősebb riválisok közé szökkentek. Hosszú út vezetett el Kínáig: előbb Tajvant pofozták ki a mezőnyből, majd a szaúdiak mögött továbbléptek a záró körbe, Irak, Észak-Korea és Libanon mellé, a csoportot végül az irakiak tavaly novemberi legyőzésével döntötték el. Két szűk vereséggel (Japántól és Kínától) kombinált kiviverés: így lehetne legjobban összegezni a felkészülés legutóbbi szakaszát. A csapat topspílere a védő létére sorsdöntő gólokat szerző kapitány Mark Milligan, akinek méltó társa lehet az auszi liga legjobbjai közé sorolt Jade North, hacsak Milligan nem lép egy sorral feljebb. Ott lesz még a fedélzeten Archie "Rekord" Thompson is, valamint a selejtező legjobbjai, Adrian Leijer, Kristian Sarkies vagy Mark Bridge - ellenben a számunkra még ismeretlen Nathan Burns és Bruce Djite lecsúszott a repülőjegyről. Olimpiaügyi fórumokban épp az ő mellőzésük miatt ássák a gödröt a szövetségi edzőnek, Graham Arnoldnak. Nem valószínű, hogy az Olyroos nyeri meg az ázsiai régió első aranyát focitornán - ha így is alakulna, még az elődöntő idején ellátjuk olvasóinkat egy preventív jótanácspakkal, mit is kell tenni rekeszizom-károsodás ellen.

Kína: Tartunk attól, hogy a totális lerohanás alól a futballtorna sem lehet kivétel, ez pedig könnyen jelentheti azt, hogy koksszal feljavított nyulak rendeznek majd futóversenyt a pázsiton. Kína sem Szöulban, sem hat éve a vébén nem volt képes összekaparni egy becsületgólt, utánpótlástornákon azóta sem mutattak fel semmit, amiből bármiféle rombolásra lehetne következtetni. Ráadásul a rajt előtt kevéssel megváltozott a szakmai stáb, Ratomir Dujkovicsot eltávolították a padról (gyanítható, érmet akartak vele beígértetni, de nem ment bele), ugyanígy jártak el a felnőttekkel pofáraeső Petroviccsal. Immáron Jin Tieseng vezeti a felkészítést. A csoport távolról sem meredek, házigazdaként simán venni illene. Li Vejfeng és az MU-fantom Tung Fangcsou számít nevesebb játékosnak, meg persze a csapatkapitány Cseng Csi, aki nyolcévesen nézte végig hazája első olimpiai meccseit.

 

A mezőny:

A csoport: Argentína, Ausztrália, Elefántcsontpart, Szerbia. (Sanghaj, Tiencsin, Peking)
B csoport: Egyesült Államok, Hollandia, Japán, Nigéria. (Tiencsin, Sanghaj, Peking)
C csoport: Belgium, Brazília, Kína, Új-Zéland. (Senjang, Csinhuangtao, Sanghaj)
D csoport: Dél-Korea, Honduras, Kamerun, Olaszország. (Csinhuangtao, Sanghaj, Tiencsin)
Csoportmeccsek: augusztus 7., 10., 13.

Negyeddöntők (augusztus 16.): A1-B2, B1-A2, C1-D2, D1-C2
Elődöntők (augusztus 19.): A1-B2 vs C1-D2 ill. B1-A2 vs D1-C2
Bronzmeccs: augusztus 22.     Döntő: augusztus 23.

Zárásként egy érdekesség a Guardiantól, ahol összeálmodtak egy olimpiai supergroupot, az erőviszonyok egész jól levehetők, ha eltekintünk a túlzástól.
Olympic XI: Ustari – Rafinha, Kompany, Burdisso (akkor még úgy volt, hogy), Emanuelson – Anderson, Mascherano, Ronaldinho – Babel, Pato, Messi. Cserék: Diego Alves, Breno, Zabaleta, Riquelme, Agüero, Jo.

A bejegyzés trackback címe:

https://azbennvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr50596741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Adamek 2008.08.03. 23:02:45

Nigéria, ki más :)