Az benn volt!

Mindent a fociról - szigorúan szubjektíven.

Friss topikok

Két hét csoda Oroszországban

2008.06.30. 21:47 | OJ | 6 komment

Tegnap ilyenkor még javában ment a tusakodás azért a csodás kupáért. Nyilván mindenkinek akad egy joggal irigyelt ismerőse, akinek az elmúlt három hét során volt olyan szerencséje, hogy kinn tölthetett pár órát egy szurkolói zónában, egy hangulatos teraszon, netán épp a stadionok egyikében. A mi ismerősünk, miki78, épp az EB-láztól hevülő Oroszországban tartózkodott, amikor a szbornaja igazán beindult. Kérésünkre megörökítette a moszkvai napok fantasztikus pillanatait, élménybeszámolóját olvassátok szeretettel.

 

Két hét csoda Oroszországban

 


Véletlenül úgy alakult, hogy az Európa-bajnokság második felét Moszkvában töltöttem. Június 16-án érkeztem meg az orosz fővárosba, amikor az orosz válogatott két meccs után 3 ponttal a D csoport harmadik helyén állt. Első pillantásra semmi sem utalt arra, hogy 2000 kilométerrel nyugatabbra az év futballeseményét rendezik, és a Szbornaja éppen sorsdöntő meccsére készül.

Otto Rehhagel, a görögök kapitánya az oroszoktól elszenvedett vereség után azt nyilatkozta, hogy olyan csoda, amilyen 4 éve velük történt, csak 20 évben egyszer fordulhat elő. Ez jó előjelnek is bizonyult, eszembe jutott, hogy pontosan húsz évvel ezelőtt játszott EB döntőt a szovjet válogatott, miért ne ismétlődhetne meg? Azonban a görögök elleni 1-0-ás győzelem még nem váltott ki az oroszokból eufóriát. EB-re utaló jeleket csupán a könyvesboltok polcain lehetett észrevenni. Jelentősen megszaporodtak a futballal kapcsolatos kiadványok. Külön könyv jelent meg a válogatottról, Hiddinkről, de természetesen a Zenitről és Advocaat mesterről is. Önálló, CD melléklettel ellátott könyvet szenteltek Arsavinnak, aki eddig még egyetlen percet sem játszhatott az eltiltása miatt.

A svéd meccs előtt a sportújságok fő témája természetesen az volt, hogy Ibrahimovic és Arsavin a pályán lesz-e. Zlatan játéka a sérülése miatt volt kérdéses, állítólag az Inter orvosai is tiltakoztak a játéka ellen. Persze végül ez sem lehetett akadály a svédek élő legendája számára, hogy ott legyen a kezdőben. Ő megígérte a svéd népnek, így játszott is. Igaz, mint utóbb kiderült ezúttal gyengébben, messze a tudása alatt. Arsavint pedig szinte egész Oroszország a pályán szerette volna látni, de Hiddink taktikai húzásból az utolsó pillanatig nem hozta nyilvánosságra döntését. Szerinte a Zenit sztárja régen játszott tétmérkőzést, így nem bírja a 90 percet végig erővel. Végül persze Andrej is ott volt az elejétől a végig és nem is akárhogy!


Az orosz sajtó is mindent bevetett a győzelemre hangolás érdekében. A Szovjetszkij Sport címlapján egy képet közöltek a májusi hoki VB emlékezetesen durva svéd-orosz (2-3) összecsapásról, melyen Kovalcsuk éppen leterítette Stralmant a jégre. Emellett kétoldalas interjút készítettek Igor Zaharkin szövetségi kapitánnyal, aki korábban sokáig éppen Svédországban élt. Ő ismeri csak igazán a skandinávok titkát. A végső üzenete: „Higgyetek a győzelemben végig!”

A mérkőzést a szállodában néztem kicsit tudathasadásban, mert mindkét csapatnak drukkoltam. A játék alapján azonban világos volt, hogy az oroszok jobbak és a Pavljucsenko-Arsavin kettős szép góljaival realizálták is a fölényüket. Mérsékelt örömünnep kezdődött Moszkvában! Az esélytelennek tartott Szbornaja különösebb erőlködés nélkül, helyenként szép játékkal legyőzte a Ljungberg-Larsson-Ibrahimovic trióval felálló skandinávokat. A szálloda, ahol laktam (metró körgyűrű) nem éppen a központban van, de hajnalig lehetett hallani a dudáló autókat, az ablakból kinézve láthattam, hogy majd minden orosz egy-egy zászlót lenget.

A sajtó is egyszerűen vette tudomásul a sikert: „Igyom dalse!” (Megyünk tovább!) főcímmel és Pavljucsenko képével, valamint a „Hollandia legyőzhetetlen?” című elemzéssel már a negyeddöntőre készültek. Közben a Távol-Keleten, ahol reggel 10-kor ért véget a mérkőzés munkaszüneti nappá nyilvánították a csütörtököt. Az emberek a reggeli meccs után az utcára vonulva ünnepeltek. Hogy is mentek volna dolgozni? Vlagyivosztok utcáit ugyanúgy zászlók és ünneplő emberek borították, mint Moszkváét vagy Pétervárét.
A hollandok elleni meccset óriási várakozás előzte meg. Egyrészt Hiddink maga is hollandként, a saját országa ellen vezette az oroszokat, másrészt a csoportmeccsek alapján Hollandia a legesélyesebb alakulatként lépett tovább az aranyérem felé! Hiddink nem is kergetett illúziókat. Hiába volt a svédek elleni szép játék, ő továbbra is a hollandokat tartotta egyértelműen a jobbnak. Ugyanakkor végig azt hangsúlyozta, hogy egy ilyen versenyen nagyon sokat számítanak az emóciók, a csapat kollektív hangulata. Nem az egyik vagy a másik játékos teljesítményével foglalkozott, hanem az egész csapat játékával. Ez a keret van, mindegy ki játszik, vannak még tartalékok, melyeket éppen pszihológiailag lehet kihozni belőle. Jó példa volt a horvát-török összecsapás. Soha nem szabad feladni.
Ismerősömmel úgy döntöttünk, hogy ezúttal orosz közegben nézzük a meccset. Szerencsénk volt, mert asztalfoglalás nélkül találtunk helyet is. A sör – moszkvai viszonylatban – viszonylag jó áron „mindössze” 180 rubel (kb. 1200 Ft) volt, nem panaszkodhattunk... Az asztalokon mindenhol zászlók, a helyiek már behangolták magukat. Kezdődhetett a meccs, mint kiderült az EB egyik legemlékezetesebb összecsapása! Minden orosz támadásnál olyan hangorkánban ugrottak talpra az emberek, mintha a stadionban lettünk volna. Az első félidő bíztató játéka után hamarosan elszabadult a pokol, amikor Pavljucsenko kilőtte a sarkot! Egyszerre ugrott mindenki akkorát, hogy sokan egyből az asztal tetején állva táncoltak. A végén a hollandok egalizáltak, talán csak a magyar mentalitásom mondatta velem, hogy vége, de nem az oroszoké. És jött a hosszabbítás és az Arsavin-csoda! Gólpassz, majd egy megalázó kötény a világ egyik legjobb hálóőrének Van der Sarnak! Az oroszok a mennyben, csoda, hogy a söröző egyben maradt. Mindenki az utcára vonult és kezdődhetett a fieszta. Éjjel kettő volt, amikor végetért a meccs, a városban mégis hihetetlen dugó alakult ki a Vörös tér felé. A Novij Arbaton hiába a 8 sávos út, nem lehetett haladni. Zászlók, duda, zene, tűzijáték, örömmámor mindenhol! A Tverszkaja ulicát lezárták (Moszkva egyik központi sugárútja) a forgalom elől. Így nyolc sáv szélességben ünnepelhetett majd félmillió orosz. A Vörös térre csak a szerencsések jutottak el.

Ettől az éjszakától kezdve a spanyolok elleni „történelmi meccsig” csak a Szbornajáról szólt az élet Oroszországban. Medvegyev és Putyin nem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy ne említse meg a szenzációs sikert. De a szálloda takarítónőjétől a levéltárosokig, könyvtárosokig (e helyeken töltöttem napjaimat) bezárólag mindenki Arsavinékról beszélt. A szakértők arról diskuráltak, hogy most megmutatta a válogatott, hogy tud világszínvonalon is futballozni. Különösen Arsavin került a középpontba. A nyugatra szerződésével kapcsolatban naponta cikkeztek és találgattak. Hiddink hőssé vált. A két elnök után a 3. legnépszerűbb emberré vált Oroszországban! Szobrot készítettek róla, újszülötteknek Guus keresztnevet adtak a fiatal anyák. Medvegyev orosz állampolgárságot ajánlott neki. Kis túlzással ennek az embernek ettől a naptól kezdve minden kívánságát teljesítenék az oroszok!

Guus, az orosz emberek csak így hívják, bevallotta, hogy maga sem hitte, hogy ilyen magas színvonalon képest játszani a csapata. Folyton azt hangsúlyozta, hogy ne felejtsük el, hogyan jutott ki a válogatott az EB-re! Az andorrai szenvedéshez képest persze minden sikernek számított.

A spanyolok elleni meccsre már 4-5 nappal nem lehetett asztalt foglalni a tízmilliós Moszkva egyetlen vendéglátójában sem. Az utcákat ellepték a zászlóárusok. A kocsisorok között mozgóárusok cikáztak a nemzeti lobogókkal. Egyre többen válogatott mezben jártak munkába, az utcán szinte bárhova nézett az ember orosz nemzeti színekkel találkozott. Mindenki várta az újabb csatát.

A jól bevált sörözőnkben néztük az elődöntőt, immár 280 rubelbe kerülő sörök mellett. Az üvegpoharakat és a tömény italok árusítását betiltották, de ahogy elnéztem ez nem jelentett gondot: félidőben kivonultak az emberek a kocsihoz és lehajtották a gyorsítókat...

A játék sajnos elmaradt a várakozásoktól, az orosz csapat egész más volt, mint korábban. Elfáradtak vagy csupán fejben nem hitték el, hogy győzhetnek, nem tudom. A spanyolok jobbak voltak, megérdemelték a győzelmet. Az újabb ünneplés így elmaradt, de nem volt boldogtalan senki az átmeneti csalódottság ellenére sem. A meccs után elénekelték a himnuszt és hazaindultak, közben dicsőítették a bronzérmes srácokat. Mindenki egyetértett abban, hogy a csapat megajándékozta Oroszországot a hittel, hogy van jövő. Az orosz válogatottal ezentúl már mindenkinek számolnia kell.

Péntek este, 19 óra, Luzsnyiki stadion kertje. A csapat gépe éppen landolt, miközben már több ezren vártuk őket. 20 óra után egy kevéssel be is gurult a holtfáradt játékosok autóbusza. Öröm, öröm és öröm. Az oroszok ünnepelték a név szerint színpadra szólított játékosokat, majd a legvégén Guus Hiddinket, akinek Moszkva polgármestere, Luzskov egy külön ezüsttálat ajándékozott. Rövid beszédek következtek, Mutko a Szövetség elnöke, Hiddink és Szemak, majd a himnusz, fotózások és vége.





 

 

Mire hazaértem a szállóba, a csapat már a Pervij kanal (az orosz egyes) élő műsorában szerepelt. Élő, kétórás program. Csak nekik. Felvonult előttük a popszakma krémje a legszebb orosz lányokkal, sportolók gratulációit fogadták és végül levetítették nekik a holland meccs utáni moszkvai éjszakát. Az arcokon ott volt a döbbenet, szerintem csak ekkor ébredtek rá, hogy mi vittek véghez: 150 millió orosznak szereztek felejthetetlen élményt! Néztem a műsort és irigykedtem, kicsit magaménak is éreztem az egészet azzal, hogy együtt átélhettem velük ezt a két hetet. Ők huszonhárman és egy holland mester elérte, hogy a világ újra tisztelje és talán egy kicsit megszeresse az oroszokat! De jó lenne egyszer ugyanezt Budapest utcáin is átélni...                                                                                                                                     miki78
 

A bejegyzés trackback címe:

https://azbennvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr71546782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Adam 2008.07.01. 09:17:41

nagyon jó cikk. :)

Szarka07 2008.07.01. 11:46:48

Szép munka, amúgy ez a hasábolás hogy született? ilyet én is alkalmaznék , ha néhanapján idevágok valamit.

Olga 2008.07.01. 13:48:50

wáow.. nagyon szép munka, köszi h beavattál :) biztos jó lehetett átélni mindezt.. irigyellek :)

Bali 2008.07.01. 14:13:33

Szasz Mikikém,

hát meglátszik rajtad az a sok év egyetem, szépen összegezted a dolgokat :) kicsit én is irigylem őket meg persze téged is, szeretnék már én is picit back to the USSR :))

marvin__42 2008.07.01. 14:26:07

Tényleg nagyon jó, csak így tovább! Menj máskor is Moszkvába, pl. a VB alatt... De ha a Zenit a BL-ben menetel, akkor is bátran utazz :-)
Persze csak akkor fognak menetelni, ha Arshavint megtartják, ami azért kérdéses - kíváncsi vagyok, elviszi-e valaki, és ha igen, megy-e, és ha igen, hová...