Az benn volt!

Mindent a fociról - szigorúan szubjektíven.

Friss topikok

Végzet kontra Türkiye (Az elődöntők elé I.)

2008.06.23. 20:12 | OJ | Szólj hozzá!

 A pihegőnapokat kihasználva reakciópótlást eszközlünk EB-negyeddöntő ügyben és továbbgondolkodunk elődöntő-döntő irányban is. Kezdjük az első ajtóval: a magabiztos, tornamenetbe kapcsoló németek és a megtépázott, létszámminimalizált, de töretlen harcikedvű törökök toporognak előtte, kígyóznak a fináléra vágyódó spílerek, halmozódnak az érzelmek, megelevenedik a játékoskijáró. Hatalmas, emlékezetes párharc lesz, aki nem hiszi, hagyja nyugton a készüléket.

 

 

Portugália-Németország 2-3 (Nuno Gomes, Helder Postiga ill. Schweinsteiger, Klose, Ballack)

Először is: 100%. Csupán ennyire voltam biztos abban, hogy a németek pakolni küldik Gene Hackman Scolarit, a hungarocell színitanodás bőgőmasinát és társait. Ennél prímábban előrejelezhető eseménye még nem volt az EB-nek és talán nem is lesz több, mondhatni evidens. Akinek volt esze, megpörgetett egy súlyosabb összeget a fogadóirodában, a többi meg szívhatja a fogát. Akárcsak Scolari, aki ordas bakikat követett el. Nem tudjuk eldönteni, hogy ostoba ez az ember vagy csak simán fogalmatlan. Mindenesetre fogadja gratulációnkat, elkényelmeskedte az utolsó kört - amiről az összes futballhoz minimálisan konyító ember tudja, hogy ugyanolyan hangsúlyos, mint az első kettő - és ezzel sikeresen megtörte csapata lendületét. Hiába a pihentetés, ha több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Már n+1-szer igazolva lett, hogy arra a fene nagy biztonságérzetre rendesen rá lehet fázni, még akkor is, ha nyer a tartaléksor - próbálja csak bárki is tagadni ezt, elvégre az összes csoportelsőségét pihenő csapat ráharapott a vonóhorogra, egyik se tudott játékkal továbbjutni. Az egy dolog, hogy a bázeli gyeppel ellentétben a portugáloknak nem jött jól a cserebere, ez már önmagában is nehezen bocsátható meg, na de a német faktorral nem számolni... Ezen a szinten ez már komoly illetlenség.

Pedig ők bárhol, bármikor. Mert ugye vannak albinó kenguruk meg múzeumi ritkaságok, meg vannak a német győzelmek, és azokból egy picivel több akad. Szép a táncművészet-alapú foci, de nem célravezető, legalábbis hosszútávon biztosan nem koronázza siker, tudniillik a fritzek is játsszák ám ezt a játékot, ha akarják, és ezt nem szégyen rögzíteni. Máshogyan, egyszerűbben, indusztriál-szemlélettel, kevesebb színnel és spontaneitással, de eredményesen. Őket nem venni komolyan minden körülmények között méretes baromság, minősíthetetlen bűn, égés jár érte jutalmul. És mi marad ezek után? Egymeccses luzitán futballcsoda, jövő nélkül, meg a szőlő íze, ami jelen esetben igencsak savanyú.

Ez kerül a naplóba:

POR: Ricardo (rettentő bizonytalan, 5) - Bosingwa (felfutásai elfogytak idővel, 5), Pepe (egyetlen pozitívum a védelemben, 6), Carvalho (középszer, 5), Ferreira (egy lyukas huszast se ér, 3) - Petit (erőtlen, 5), Deco (mint egy szomorú iwiwfetisiszta, hiába kereste a társakat, 6), Moutinho (pechjére megsérült, 5) - Ronaldo (vándorcirkusz helyett Sergio Conceicao kellett volna, 5), Nuno Gomes (gólt ért az aktivitása, 6), Simao (átütőerő nélkül, 5). Továbbá: Meireles (láttuk egyáltalán?, 5), Nani (-), Postiga (-).

GER: Lehmann (védte, amit lehetett, 6) - Friedrich (levette Cét, 6), Mertesacker (egy megingása volt, 6), Metzelder (elegánsan játszott, 6), Lahm (ahogy szokta, 6) - Schweinsteiger (bravúros, 8), Rolfes (kiválóan leütközte az ellenfelet, 6), Ballack (vitás gólja mellett is vezér volt, 7), Hitzlsperger (több bátorságot, 6) - Klose (mint a nyitón, 7), Podolski (kivette a részét a védekezésből, 6). Továbbá: Borowski (-), Fritz (-), Jansen (-).

 

Horvátország-Törökország 1-1, t.e. 2-4 (Klasnic ill. Semih)

Odafönn valaki nagyon erősen szorongatja a félholdas zászlót, szinte látom is magam előtt, ahogy a Gondviselő Nihat-mezben feszít, bal kezével Terim vállát lapogatja, másik kezében a lobogó selyme. Háromszor ugyanaz? Felfoghatatlan. Hogy rászolgáltak-e? Faterom szerint amit a törökök előadtak, az nem foci - és bár sose szoktunk kiegyezni, ebben igazat adok neki. Két óra rendezetlenség, aztán a festék nélkül egész bölcsészképű Rüstü bemutatja tudományát, görög kollégájától ellesett kifutása pillanatában elfoszlik az összes remény, aztán visszajön valahogy, ki tudja, hogy, a fű alatt, szürreális pillanatok, Semih lendít, rohanni kezd, a horvátok összeomlanak. (Ragozhatjuk az extrém végkifejletet és égbe emelhetjük a Milli Takim elszánt figuráit, de az a csapat, amelyik képtelen a 118. percben megszerzett vezetését megtartani, nem érdemel semmit ettől a sportágtól.)

Állítom, a törökök bármiből képesek felállni. Félóránként kiesik egy ember? Mi az nekik. Nyújtás közben lesérül a mezőnyjátékosnak szánt cserekapus? Szív és lélek sose hagy el. Német mezt ölt a bíró? Hát tüntetnek, puffognak kicsit, de azt is elviselik. Szerencsések, kiszámíthatatlanok, igazi túlélők. Képtelenség olyan kondíciókkal előrukkolni, amelyeket látva rá mernénk vágni, hogy innen már aztán tényleg lehetetlen visszajönni. Pláne a németek ellen.

Ez kerül a naplóba:

CRO: Pletikosa (rajta nem múlt semmi, 6) - Corluka (megbízható, 6), R. Kovac (stabilnak tűnt, 6), Simunic (nem hozták zavarba, 6), Pranjic (kevesebbet jött előre, 6) - Srna (szíve a helyén, 6), N. Kovac (micsoda búcsú..., 6), Modric (gólpassz, reklámtábla, 5), Rakitic (jól játszott, a fejére volt írva, hogy kihagyja, 6) - Kranjcar (semmi keresnivalója a válogatottban, 4), Olic (legalább egyet bevágott volna..., 5). Továbbá: Petric (reménytelen, 4), Klasnic (majdnem sorsdöntő gól, 6).

TRK: Rüstü (megszelidült, hibázott, mennybe ment, 5) - Hamit Altintop (mindenhol felbukkant,  néha a posztján is, 6), Gökhan Zan (határozott, 6), Emre Asik (az EB leghitványabb védője, 4), Hakan Balta (nem sokat tett hozzá, 5) - Sabri (robot, 6), Mehmet Topal (pókba oltott beatzenész, 5) - Kazim (a döntőre eléri a nullát, 4), Tuncay (kihajtotta a belét, 7), Arda (húzta a csapatot, de kisárgult, 6) - Nihat (kiesett, 5). Továbbá: Ugur (nem vallott szégyent, 5), Semih (a legendás gólok embere, 6), Gökdeniz (-).

 

ELŐDÖNTŐ

Nem csak a két érintett náció vágyódott e pikáns találkozóra, magunk is bíztunk titkon, hogy összejön egy ilyen párosítás. Ok: ebből bizony szar meccs nem lehet. Előáll egy helyzet, ami nagy tornák elődöntőjében talán még sose fordult elő: nem az foglalkoztat elsősorban, hogy melyikük a jobb, hanem hogy a törökök ki tudnak-e állítani egyáltalán egy harcképes tizenegyet.

Kisárgultak, lesérültek, lábadoznak, hát alig maradt játékos (állítólag 15), Terim már Tolgával is támadót játszatna, mivel abból nem sok maradt neki. Képzeljük el: Tolgát becserélik centerbe, két perc múlva Rüstü pirost érően taglózza le Podolskit... Készüljünk, megint őrült dolgok történhetnek a gyepen, habár a legőrültebb arcok, akik a reménytelen helyzetektől indulnak be igazán, kidőltek: Tuncay és Arda eltiltva, Nihat dögrováson. Semihnek ugyan a világon semmi baja, de őt vétek elmozdítani a padról: szupercsere státuszát a ligás teljesítménye mellett alig több mint egymeccsnyi játékával és két döbbenetes góljával alapozta meg, amikor kezdett, gyatra volt. Ettől a luxustól azonban el kell tekintenie Terimnek. Hátul is áll a bál, középhátvéd megint nincs, ezúttal a torna legrosszabb bekkje, Emre Asik esett ki, a marcona Servet is kínlódik. Taktikáról kár beszélni, az eddig is ismeretlen volt náluk, Terim meg aligha a tábori kórház falának dőlve akarja variációkkal traktálni az elcsigázott maradékot. A lelkesedésre most mindennél nagyobb szükség van, ez itt a döntő kapuja, ráadásul ugye ország az országban szórhatja a fricskát...

Épp ez az, amit hangsúlyoznak a túloldalon, sőt, talán tartanak is Jogiék a törököktől, holott van közös pontja a két csapatnak: szívósak, még akkor se adják fel, ha sorba csap beléjük a villám. Nagy divat ócsárolni a németeket, közhelyes jelzőket aggatni a játékukra meg az embereikre, pedig messze nem szolgálnak rá a sztereotípiákra, mint néhány másik társaság. Löw és Flick jól forgatta a bizonytalan vagy azzá váló posztokat, így került be Friedrich, Rolfes és Hitzlsperger is a kezdőbe. Már említettük korábban, hogy statisztikailag a Nationalelf a befutó, így meg lennénk döbbenve, ha egy negyedik török comeback megakadályozná a németek végzetszerű döntőzését. De kicsit szorítunk mégis, hátha...

Várható kezdőcsapatok:

GER: Lehmann - Friedrich, Metzelder, Mertesacker, Lahm - Schweinsteiger, Rolfes, Ballack, Hitzlsperger - Klose, Podolski.

TRK: Rüstü - Sabri, Gökhan Zan, Mehmet Topal, Hakan Balta - Kazim, Hamit Altintop, Mehmet Aurelio, Gökdeniz, Ugur Boral - Semih.

A bejegyzés trackback címe:

https://azbennvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr98535823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.