A kedd-csütörtök kupamenet óriási áldás a vendéglátósoknak, de legalább akkora rettegés az orvosi ügyeletek számára, pláne, ha a meccsek végkifejletéhez hajtűkanyarok és apróbb szívmegállások beláthatatlan során vezet az út. A liverpooli őrület sem tűnt pitinek, de a tegnapi százhúszperceshez képest mindössze gyönge mikrotraumaként érzékelhető. Az antibayernesek eggyéválása a Getafe-pálya fölött megtörtént, a szeánsz mégsem volt elég: ennél igazságtalanabb kimenetelű meccset talán még nem láttunk idén. A másik három helyszínen vendégsiker született, a három győzőból viszont csak kettőnek lehetett őszínte az öröme.
Nem kicsi a respekt, amely a Getafét megilleti, a képtelen bravúrok sorát majdnem sikerült továbbjutásra váltani a Schuster után Laudrupot is az edzőnagyságok sora felé lökdöső kékeknek. A rendkívül népszerű "mindent megtettek" fordulat minden, csak nem kifejező: három meccsre való energiát pumpáltak bele a visszavágóba, a végére szinte teljesen lerokkanó focistákkal és a pechvogel Pato manőverjével is kézközelben maradt a továbbjutás, a révület tetőfokán azonban Toni tekerintett egy utolsót a szerencsekeréken és már potyogtak is a könnyek a kupakarrierjétől lélekben már elbúcsúzó Kahn mezére. 
A Getafe-drámát a ruszkik is bizonyára nyomon követték, nyilván az üzenet is átjött: ez a Bayern egyszerűen nem juthat a döntőbe. Nem is fog, erre sóherségéhez mérten is nagy összeget áldozna a post szerzője: agyába ugyanis kezdődő márkafétis fészkelte be magát. A Zenit márkanevű gigant mákdaráló az iparkamara által kirendelt minőségbiztosító testület véleményezése alapján kiváló minősítést kapott, így április végén már munkába is állhat. A legprímább szakemberek alkotta kvartett - Arsavin, Gyeniszov, Pogrebnyak, Fajzulin - alig várja, hogy a műszer hatékonyságát élesben is tesztelhesse a bajor bagázson. A tesztüzem nem sikerült rosszul, kellő hőfokra melegedve úgy darál a Zenit, mint az álom. Sőt, a szakhatóság állítja, hogy a holland licensz és az orosz gépipar hagyományok ötvöződése olyat dob a motyó hatékonyságán, hogy az bizony az eurószázmilliós mezeket is pikkpakk szétkapja. 
A másik párban ilyesmivel nem kell számolni, a földmunka viszont minimum elvárható, hiszen az egyik résztvevő skót. A Rangers némi meglepetésre továbbkecmergett portugál ellenfelén, a Fiorentina pedig Eindhovenben rendezte el a négy közé jutást. Megint Mutu prezentálta a one-man showt, a játékstílusát nézve eleve értékelhetetlen PSV nem tudott mit kezdeni a jobb felsővel együtt a kupadöntőt is becélzó románnal.
Dzsudzsák Balunak ezúttal nem jött be az olasz parti, bár rajta nem múlt az égvilágon semmi. Szívesen szólnánk arról, hogy Balázs a Sef-taktikát látványosan a szemetesbe hajítva (oda is való, ilyen játékoskerettel nagy szégyen hazudni a focit) továbblendítette társait a négy közé, de a dicsőítő posttól most el kell tekintsünk (köszi, Sef), hiszen Mutuék válthatnak a repjegyet Skóciába. A Gers vénebb hívei talán még emlékeznek, mikor volt legutóbb ilyen közel nemzetközi sikerhez a csapatuk, de feltételezhetjük, a tábor zöme akkortájt mégcsak gondolat szintjén se merült fel. Csöppnyi forráselemzés után kiderül: a Sporting legutóbbi legyűrésekor (71-72-es KEK-kiírás) a skót menetelésnek emlékezetes döntő lett a vége, mit ad a sors, szovjet csapat ellen... Az allúzió ígéretes, de úgy sejtik az okosok, hogy Fergusonéknál a küszöbre érve megáll a tudomány és Zenit-Fio clashre kerül sor május közepén.
