Az benn volt!

Mindent a fociról - szigorúan szubjektíven.

Friss topikok

Nyűtt pályák pillanatképei

2008.04.06. 15:56 | OJ | 2 komment

A foci univerzumát már sokan próbálták bemutatni, beszéltetni, összegezni, analízis alá vetni, de valahogy mindig oda jutottunk, hogy a sportág egészét lehetetlen keretek közé szorítani vagy akárcsak általánosításokig is eljutni, hiszen olyan mérhetetlen mennyiségű téma halmozódik fel benne-mögötte percről perce. Hans van der Meer holland fotográfus sem vállalta fel a lehetetlent, megelégedett a labdarúgásnak, mint kontextusnak egy elfeledett - de talán a leggazdagabb - szeletével, az alsóbb osztályú focival és annak képeken és mozgóképen történő megjelenítésével. Az eredmény egy végtelenül szórakoztató, ötletes, számtalan beszédtémát, allúziót, emléket előhívó kiállítás, amely nélkülöz mindenféle erőltetett művészi komolykodást, ettől válik igazán hitelessé és beszédessé.



































Persze, van konklúzió is, de három kép után úgyis rájövünk tárlatvezetői rávezetés nélkül: a foci időtálló, soha át nem lényegülő része az életnek, teljesen lényegtelen, hogy hol kerül sor a meccsre, kik, hol és mikor öltenek szerelést. A mozdulatok százhúsz éve ugyanazok, a játék szeretetét nem kezdte ki se a változás, se a kényszeres változtatni akarás. A lelkesedés szintén - elvégre, mitől is lenne másabb a kótaji pályán, mint a Wembleyben? Minden, amit a profizmusban látni vélünk, megtalálható az amatőrben, az öregfiúkban, a megyekettőben. Vagy akár szántók mellékén, óceán mellett, domboldalban, flaszterpályán, homokon, átázott salakon, lapályon, sziklába vájt pályán. Betondzsungel mélyén, házsorok közt, nagyfeszültség alatt, erőmű árnyékában, bánya porában, templom tövében, várhegy lábánál, csehó mögött. Bokáig hóban, hónaljig sárban, szennyes mezben, sántikálva. Semmivel sem másabb ez a játék, a Bradford tartaléktól a dilettantin át a BLASZ legaljáig egy óriási háló van kifeszítve, abba próbálják mindenhol a labdát betuszkolni, bepofozni, bevarrni, beimádkozni.



































































Képről képre haladva sorban elevenednek meg a játék egyes jelenetei és velük együtt egy-egy saját emlék, nagy gól, újságcikk, malícia. Ahogy kikocognak és felsorakoznak a téglalap közepén, egy arcban felfedezzük Mátyus Janit, egy másikban Salamont, Füle Antit, Mracskót, a következő meg tisztára Sztojcskovba oltott Hagi. Hosszú, esetlen pipaszár belga mutatja be a labda nélküli mozgást, girbegurbán festett vagy ösvényszerűen kimart vonalak közé zárva, háborús harcokat kiálló, traktorjárta földön, miközben a deszkából ácsolt buszvárós kispad mellett kivénhedt centerek, békebeli sörözésüket meccsnézésre váltó nyugdíjasok rázzák a kerítést egy csattogós szerelés után.

Néhol szarvasok tűnnek fel a partvonal mentén, máshol kislétra, pálmafa, lelátóvá avanzsáló kimustrált gumisorok, itt-ott babakocsizó fiatalasszony, kocsiajtóból szemlélődő figura, izzadva ásó paraszt, közönyös szomszéd lesi a játékot, míg a nyolcadligás tartalékok egymást gyűrik. Csirkényi kutya kis híján betámadja a cseppet sem atletikus partjelzőt, miközben a hatalmas sörhasú spori sárgával feddi az ősgyepen fetrengő szélsőt. Teraszra kisétáló néni, mint piacon a narancsot, úgy méri végig a sorfalban ficánkoló sárgákat, a kikopott kapuelőtérnél nagy hévvel gyülekező pirosakat, majd oldalra fordulva leszedegeti a ruhákat a szárítókötélről és behúzza maga után a hátsóajtót. A derbit és az erdőt váltva kémlelő figura bántó magányát csak egy-egy susnyásba szálló lövés zavarja meg, de ő gumicsizmájában a labda után slattyog, hogy az mihamarabb folytathassa útját lábról lábra.

Lomha bekk lemarad, a kontra után egyszerre zendülő győzelmi hörgés, a sarokban meg egymás hegyén-hátán a többiek, a kapus tápászkodva szapulja a gyepre zuhanó védőket, hajtva őket a kezdőkörnek látszó alakzat felé. Kakaskodásba torkolló problem-solving az elkopott, elszáradt pálya végében, lefejellekköcsög-tekintet, feszülő öklök, ülve készülés a bokszra. Joviális kapuspajtás a görbe keresztléc alatt cseveg egy (vélhetően sérülésénél fogva) passzivitásba kényszerülő csapattárssal, közben el-elmozogva követi a felé közeledő támadók játékát. Hazafelé vagy kocsmába tartó, esetleg éjszakás műszakra készülő spílerek nyomában egykedvű pályagondnok bontja a hálót, gyűjti a szögletzászlót, törli a homlokát a pályára zuhanó esőcseppek függönyében.

























































































Itt szeretném megköszönni a Ludwig Múzeum munkatársainak (bár aligha olvassák), hogy lehetővé tették a fenti pillanatok átélését, továbbá köszönet életem első pedagóguskedvezményéért, három kollégámnak társaságukért, nem utolsósorban pedig hála az alkotónak zsenialitásáért.

Hans van der Meer oldala
Ludwig Múzeum

A bejegyzés trackback címe:

https://azbennvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr68413709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rabbit27 2008.04.06. 19:34:29

Szép kaleidoszkópot adtál a kiállítási anyagról. Nem tudtam volna ilyen hűen visszaadni az élménysűrűséget. Üdv

yes 2008.04.09. 00:39:37

Nagyon jó képek. Megyei szintű meccseken is lehetne hasonlókat készíteni.