Az F-csoport küzdelmeiben a Squadra Azzurra feladata nem túl vészes: Paraguay és Szlovákia mellett az új-zélandi válogatottat kell maga mögé utasítania.

Olaszország
 

Egy poszt erejéig tavaly már foglalkoztunk a címvédővel. Azóta nem sok minden változott. Lippi természetesen ragaszkodik a megszokott keretéhez, pár fiatalt becsempészett, és a Konföderációs Kupán mutatott gyatra teljesítmény ellenére veretlenül nyerték csoportjukat. Ehhez néha ugyan szerencse is kellett (Kaladze öngól-duplája, 90. percben gól az írek ellen), nem von le semmit az érdemükből. Kapusposzton nem sok csapat vetekedik velük, mert bár Buffonnak volt már jobb szezonja is, kvalitásai miatt a hálóőrök élbolyába tartozik. Az élete álmát megvalósító Cannavaro évről évre, szép lassan leépült és kiesett a legjobb védők sorából. A taljánok védelmében egyedül talán Chiellini a megnyugtató pont. A középpályára befért még a VB-t talán kihagyó Pirlo, no meg Gattuso is, akiket már a Milan-szurkolók sem könyörögnek kezdőcsapatukba. Kerettag természetesen a jó szezont maga mögött tudó De Rossi, de sok múlik majd Pepén, Montolivón és Camoranesin is. Csak a jó isten tudja, hogy fér még be a keretbe Iaquinta… mégis ott van, ellentétben Cassanóval, Giuseppe Rossival. Di Natale, a Serie A-gólkirály még 32 évesen sem a legnagyobb név, mégis életveszélyes. Hasonlóan jó idényt futott Pazzini és Quagliarella is. Olaszország mindig örök esélyes, most sem írjuk le őket. Csakúgy, mint a Nationalelf, az olaszok is hazájukból merítenek főként, Cannavarón kívül mindenki a Serie A-ban rúgja a bőrt.

Paraguay

Paraguay simán, a dél-amerikai zóna 3. helyén jutott ki a tornára. Bár kikaptak ötször is a 18 meccsen, mégis meg tudták előzni az albicelestét vagy mondjuk Uruguayt. Ehhez kellett az argentinok és a brazilok otthoni legyőzése is. Igen hullámzó tehát a teljesítményük. A védelemből csak ketten játszanak Európában, a keretet vizslatva nem futunk bele óriási nevekbe. A középpályán is csak Barreto (Atalanta) és Santana (Wolfsburg) játszik kontinensünkön, na de nem is ezért irigyeljük a paraguayi keretet. Csatárok: Santa Cruz, Cardozo és a két dortmundi: Valdez és Barrios. Már egynek is örülnénk közülük például a Tor Quelle helyén…

Új-Zéland

Hoppá, ezek nem csak rögbizni tudnak? Mindenesetre kinn vannak a tornán. Bár Új-Kaledónia, Fiji, és Vanuatu gárdája előtt könnyen nyerték csoportjukat, a Bahreinnel játszandó kvalifikációs párharc már nehezebbnek bizonyult. Egy góllal azonban így is jobbak voltak, és utazhatnak. A keretre csak rácsodálkozni tudunk, pár angliai légiós mellett ugyanis totálisan nevesincs csapat az új-zélandi, vélhetően a csapategység, vagy egy esetleges jól sikerült haka segíthet rajtuk.

Szlovákia

Ez a legfájóbb talán. Gyűlölködhetünk, pocskondiázhatjuk a másikat, mégis, ha a politikai visszhangoktól elvonatkoztatunk, tiszta fejjel beláthatjuk, megesz minket a sárga irigység. A szlovákok kijutottak a világbajnokságra. Nem kerültek eszelősen nehéz selejtezőcsoportba, azt mégis megnyerték. Maguk mögé utasították a cseheket, lengyeleket, szlovénokat. Ehhez kellett az is, hogy az öt idegenbeli meccsükön négyet megnyerjenek. Šesták 6 góljával repítette a szlovákokat. Keretükben a másik csatár a Lille-ben pallérozódó Vittek lesz. A középpályán egyértelműen Hamsiktól várják az áttörést. A Napoli irányítója remek szezont tudhat maga mögött, 22 évesen nagy nemzetközi elismerésnek örvend. A védelemben Skrtel a legnagyobb név, aki a Liverpoolban nagy rutint szerzett az éles meccseken. Meg is ijedt a szlovák stáb, amikor a Costa Rica elleni edzőmeccsen (3-0) már a meccs elején le kellett cserélni a bokasérülést szenvedő védőt. Szerencséjükre a tornán már bevethető lesz. 

Az benn volt! – tipp:

Egy nehezebb csoportban az olaszok komolyan megizzadnának a továbbjutásért is, így viszont könnyedén veszik majd az akadályokat. A másik továbbjutó Paraguay lesz, köszönhetően a remek csatársoruknak. Új-Zéland 3 vereséggel búcsúzik; taps nekik a kijutásért.